Killer Duo

31.

Az a helyzet, hogy ide is elérkeztünk. Az utolsó rész. Ne tessék aggódni fogok még majd plusz részeket hozni, mert egyszerűen imádtam ezt a könyvet írni! Köszönöm, hogy itt voltatok velem ezen az úton! <3

Végül ismét eljött a nap, amikor menni kellett Dr.Raynorthoz.

-Barnes, kész vagy már? – mentem be a fürdőbe türelmetlenül.

-Nem tudom, hogy melyik lenne jobb. – állt félmeztelenül a tükör előtt két pólót fogva.

-Nem divatbemutatóra megyünk.–forgattam meg a szemem.

-Jó, de múltkor is kaptam, hogy kétszer látta már rajtam ugyanazt a felsőt. Szerinted? – fordult felém emelgetve a két pólót.

-Azt nem akarod hallani. – tettem kezem a szám elé – Szerintem legyen a sötétkék.

-Jó, de akkor most már mondjad, hogyan is kéne mennem. – bújt bele a hosszúujjúba.

-Ez nem tartozna Raynortra. – préseltem össze ajkaimat.

-Ja vagy úgy. – esett le neki – Ha szeretnéd megyek úgyis. – nyúlt a pólója aljához, hogy levegye azt.

-Na, ácsi! – teremtem előtte – Ez az enyém.– szorítottam rá a pólóra, ezzel kifejezve, hogy...hát igazából, hogy az enyém.

-Féltékeny lennél Raynorta?

-Nem. Csak arra a kislányra. – döntöttem oldalra a fejem – Plusz fáznál is. Gondolj csak bele, nem tudnék hozzád bújni, mert nem melegítenél fel. Jó példát kell mutatnod Jasonnek. – tettem karba kezeimet.

-Jól van Carter. – egy csókot adva bújt bele kabátjába és végre elindulhattunk.

Kijelenthetem, szerelmes vagyok ebbe a férfibe. Már sokadjára. Az utcán kézen fogva sétáltunk, pont úgy, mint tegnapelőtt. Mintha két tini lennénk. Boldogan, semmivel sem törődve. Majd amikor az utca sarkára értünk, ismét görcsbe ugrott a gyomrom.

-Nem megy. – torpantam meg egy pillanatra, erősen szorítva Bucky kezét.

-Hé, nem lesz semmi baj. Összebújunk majd most is. Megcsináljuk és nem sokára szabadok leszünk. – tette kezeit arcomra. Nagy levegőt véve bólintottam és adtam egy puszit szája szélére.

-Na! – ráncolta össze szemöldökét. Nevetve nyomtam csókot szájára, majd tovább indultunk.

-Jó napot! – köszönt nekünk Raynort. Abban a pillanatban váltunk el a férfival. Szemeimet lesütve próbáltam rendezni légzésemet.

-Kezdjük is! Hogy aludtak az éjjel? Carter?

-Elég jól.

-Oké, Barnes?

-Kicsit forgolódtam, de nem a rémalmok miatt. Azok már nincsenek, csak gondolkoztam.

-Esetleg megosztaná velünk a gondolat menetét? – csak ezt ne. Észrevétlenül próbáltam jelezni a férfinek, hogy inkább ne mondjon semmit, mert akkor lebukunk. Igaz, nem tudom min agyalt annyit, de van egy-két sejtésem.

-A napokban egy nagyon kedves baráttal voltam, és sokat beszélgettünk mindenféléről és azokat gondoltam át.

-Értem. – bólogatott, mint azok a dísz kutyák az autóban – Carter, maga hogy érzi magát?

-Hidegen. – nevettem fel – Komolyra fordítva a szót, jól érzem magam. Azt hiszem sikerült helyre tenni magamban, hogy miért velem, és miért úgy történtek a dolgok, ahogy. És úgy vélem arra is rájöttem, hogy mit jelent számomra az élet.– a doki csak tátott szájjal meredt rám– Rosszat mondtam? – vontam fel a szemöldököm.

-Épp ellenkezőleg! – csapta össze kezeit–Meséljen kérem. Mit jelent számára az élet?– kulcsolta össze kezeit térdénél.

-A kérdés inkább kik. Tudja doki rohadtul szerelmes vagyok. Úgy érzem magam, mint egy tini. Aztán van egy aranyos kissrác, aki nem mellesleg...a fiam. Tudja, nem láthatom mindennap, ez így biztonságos, de egyszerűen nem tudok betelni vele. Azok a gyönyörű szeretettel teli kék szemei amivel nap, mint nap rám néz ha velem van... Azt hiszem már csak ezért megéri. Aztán ott van a férfi, akivel hosszú évek óta viharos kapcsolatunk volt a szerelem mellett. Nem mellesleg a gyerekem apja. Kicsit zűrös volt az elmúlt pár évünk, de...de úgy érzem megtaláltam őket, akik bármikor boldoggá tudnak tenni. A vőlegényem és a gyermekem.

-Ms.Carter maga csupa meglepetés. Nem gondoltam volna, hogy ennyi titka van még, emellett mérhetetlenül boldog vagyok, hogy ezt el merte mondani. Látszik a fejlődés, és így visszagondolva, nem bánom, hogy ezeket nem mondta el. Örülök, hogy részese lehettem ennek, és, hogy segíthettem magának!

-Köszönöm doki!

-Mr.Barnes, maga nem szeretne ilyen nagy vallomásokat tenni?

-Tudja mit? Ha már Carter is megtette, akkor én is. Szerelmes vagyok, igen. Életem szerelmével tölthetem az időmet, és ráadásul van egy gyerekem is. A világ legboldogabb embere voltam, amikor a leendő feleségem elmondta nekem a hírt. Valóban döcögősen indult a kapcsolatunk, de azt hiszem a lehető legjobb sült ki belőle. Szeretem ezt a nőt, teljes szívemből. Régóta mellette voltam, de a viták és harcok sokszor taszítottak el minket egymástól. Majd a legjobb barátom hozott minket újból össze. Igaz, abban a pillanatban épp meg akartuk ölni egymást, de végül el kezdtünk beszélgetni a régi szép időkről és onnantól minden a helyére állt. Thanos-tól eltekintve. – húzta el száját–Azt hiszem elmondtam mindent. Tényleg szerelmes vagyok, és képzelje, ha most innen kiteszem a lábam megyek a gyerekemért az óvodába.

-Tudja doki, sokkal jobb volt itt úgy ülni, hogy valaki olyan van mellettem akivel sok közös van bennünk. – szólaltam meg.

-Ezzel én is egyetértek. Sok közös van bennünk, azt hiszem ez bizonyítja azt is, hogy van egy gyerekünk és ő lesz a feleségem. – mutatott rám Barnes.

-Tehát végig hazudtak nekem. – sóhajtott egy nagyot Raynort.

-Nem feltétlen! – keltem saját magunk védelmére.

-Carter ezen már nem tudsz javítani.–súgta oda Barnes. És beláttam, igaza van.

-Na jó, lehet, hogy ismertük mar egymást egy kicsit. – mutattam ujjaimmal.

-Már nem is érdekel. – legyintett – A lényeg, hogy teljesen megnyíltak nekem, és megtalálták a boldogságot. Nekem ez bőven elég. Az én munkám itt véget ér. Jó volt magukkal beszélgetni, ha elhiszik, ha nem. Örültem önöknek. Legyen csodás életük! – állt fel és fogott velünk kezet.

„Mindenki happy endet akar, nem igaz? De nem mindig jön össze. Talán majd most. Remélem, ha ezt egyszer elolvassátok, azért lesz, mert ünnepeltek. Remélem, újra egyesültek a családok. Remélem, sikerült visszaállítanunk a bolygót a normális állapotába. Már ha van egyáltalán olyan állapota. Micsoda világban élünk! Univerzumban, pontosabban. Ha tíz éve azt mondják, hogy ilyen sokan élnek benne, talán nem lettem volna meglepve, de ki hitte volna? Gigászi küzdelem zajlik a jó és a rossz erői között. Persze a halál mindig rosszkor jön. Ez van. De egy hősnél ez játszik. Egyszer minden véget ér.”

VÉGE