Killer Duo

15.

Míg velünk volt a kölyök egész úton szóval tartott minket. Egy pillanatra sem maradhattunk csendben, hiszen egyből jöttek az újabb és újabb kérdések vagy éppen állítások, ahol véleményt kellett nyilvánítani. Hazafelé már teljesen más volt a szituáció. Komoran battyogtunk egymás mellett. Nekem ezerrel pörgött az agyam, leginkább a kis tervem miatt amiről ugye senki nem tud. Már elkezdtem kutakodni ezzel kapcsolatban és továbbra is próbálom a lehető legnagyobb titokban tartani. Főleg Barnes elől. Jézusom, ha megtudná mire készülök...

✪⧗

Másfél hete léptem le a csapattól, azóta pedig úgy ahogy, de készen vagyok. Szinte mindennap más országban voltam, bár jóval könnyebb feladatom volt, hogy az összes bázist úgy ismerem, mint a tenyerem. Na meg persze a fejeseket is.
Reggel van, ilyenkor szoktunk reggelizni, én meg most esek haza. Már előre készülök a fejmosásra. A tippem jó volt. Éppen reggileztek a srácok és szokás szerint a háttérben szólt a reggeli híradó.

-Jó reggelt! – köszöntem nekik egy apró mosollyal arcomon.

-Most kaptunk egy szomorú hírt; –mindenki a tv felé kapta a fejét – Wolfgang von Strucker-t holtan találták hotel szobájában, Oroszországban. Ezek mellett Daniel Whitehall-ra is holtan találtak rá Svájci otthonában. A két esetnek lehet köze egymáshoz. Még nem tudni a halál esetek okát. Szemtanúk nem voltak, de ha bárki tud bármit az ügyekről, azonnal értesítse a helyi hatóságokat! – baszki.

-Baszki!

-Hé Kapitány! – húztam össze a szemöldököm.

-Így van, ne beszélj csúnyán! – szólt rá Tony mutatóujját apa felé tartva.

-Na jó, ez most már sok! – tette le Natasha a villáját – Két hete Pierce, most meg ők. Valaki nagyon el akarja tenni láb alól a HYDRA-t és ez nekem nem tetszik! – csak csendben ültem és figyeltem a többieket. Barnes mérges tekintete lyukat égetett rajtam. Ha a nézésével ölni lehetne, már rég Pierce mellett hevernék én is.

-Nem értem. Miért tenne ilyet valaki? A HYDRA-nak soha nem lesz vége. Ha levágsz egy fejet, kettő nő helyette. Semmi értelme nem lenne. – tanakodott apa.

-És mi van akkor, ha ez valami belsős ügy?

-Kétlem. – rázta meg a fejét Tony – Azt nem hoznák le a hírek. Nem akarom kimondani, de ide Fury fog kelleni. Sőt ha ez így folytatódik még az állam is rajtunk lesz.

-Hó, ácsi! Mi köze van ehhez az államnak? Tudtommal senki nem tartozik hozzájuk, szóval nem az ő hatáskörük, na meg az ellenséget csak nem fogják védeni. –álltam fel dühösen.

-Gyere egy kicsit Carter, beszédem van veled! – állt fel Barnes is, majd kimérten nézett rám.

A biztonság kedvéért felmentünk a szobájába. Van egy olyan érzésem, hogy ő tud valamit. Nagyon nagy valószínűséggel.

-Mondd, te normális vagy?! – üvöltött rám, ahogy becsukta maga után az ajtót. Meglepettségemet nem tudtam leplezni, hiszen az ijedtségtől ugrottam egy aprót.

-Miről beszélsz Barnes? – játszottam a hülyét.

-Carter! Te komolyan képes voltál megölni Strucker-t? Nem vagy eszednél! Ha megtalálnak neked annyi. Tényleg ennyire futotta?

-Mi bajod van Barnes? Fáj, hogy én meg mertem tenni, és nem te álltál rajta bosszút? Gyerünk, mondd meg! Én legalább cselekedtem és nem ülök itthon egész nap! Kapjanak el, leszarom. – rántottam meg a vállam – Én mindent megtettem a jó cél érdekébe, innentől kezdve senki és semmi nem érdekel. Dughatod a fejed a homokba, de ezt el kell fogadnod!

-Mi van veled Carter? Miért kellett? Miért nem volt jó neked így? Senki nem keresett minket, biztonságba voltunk az ég szerelmére! – tette össze kezeit. Csalódottan pillantottam rá.

-Tudod mit? Maradj csak itt biztonságban. Én elmegyek, nehogy bajod essen! És ne keress, mert nem fogok rá reagálni! – hátat fordítottam és kimentem a szobából. Egy táskába pakoltam pár ruhát, majd a földszintre rohanva kerestem meg a motorom kulcsát. Belebújtam kabátomba és a garázs felé vettem az irányt.

-Hová mész Kincsem? – kérdezett rá apa. A szívem szakadt meg.

-El. – nem tudtam neki többet mondani. Könnyes szemekkel kezdtem el hátrálni, majd megfordulva futottam a garázsba. A már jól ismert fekete sisakomat felvettem, felpattantam a Yamaha motoromra és a házam felé mentem. Vagy is a lakásomhoz. Tudjátok, az a város széli lepukkant izé.
Borzasztó dühös voltam Barnesra. Nem amiatt, mert kérdőre vont, hogy miért csináltam, hanem, mert úgy viselkedett, mintha olyan nagy bajt kevertem volna, mikor éppen most csendesítettem el. Ez kellett ahhoz, hogy a HYDRA térdre ereszkedjen. Az utolsó döfés. De ő ezt nem értette meg. Ez van, én ezzel nem tudok mit kezdeni. Ha ő így biztonságba érzi majd magát, hát hajrá, de rám ugyan ne számítson. Én nem leszek ott amikor neki kelleni fog bárki is. Én leszek az utolsó aki a segítségére menne. Nem is sietnék. Jézusom minek, hisz most küldött el a bázisról és úgy konkrétan az életéből is.