Killer Duo

2.

Talán még egy órát töltöttem anyu mellett, viszont a hasam jelezte, hogy el kéne indulnom haza. Az úton végig gondoltam, mi mindenről beszélgettünk. Mit sem sejtve tettem zsebre a kezem, viszont éreztem, hogy valami van a pulóverem zsebében. Kivéve egy cetlit találtam, amire egy cím volt felírva. Teljes mértékben New York belvárosában van ez a helyiség. Megfordítva egy telefonszám és egy aláírás látszódott.

Hazaérve egyből neki álltam jobban megnézni a papírfecnit. A telefonszámot nem merném felhívni, így az aláírásra összpontosítottam. Kevesebb, mint egy órába telt és rájöttem, hogy ez valószínű anya aláírása. Azért ez megnyugtató. Mivel már későre járt, így elvégeztem az esti rutinom és lefeküdtem aludni.

Másnap ismét korán keltem. A fekete táskámba belepakoltam az összes ruhámat, amiből nincs olyan sok, és útnak indultam. Előtte persze megnéztem a térképen, hogy merre is kell mennem.

Odaérve egy bazi nagy torony magasodott elém. Illedelmesen kopogtam, aztán vártam, hogy valaki reagáljon. Ez nem történt meg, úgyhogy megkerestem a hátsó bejáratot, amit anya is írt, hogy ott próbálkozzak. Sikerrel is jártam és pillanatok alatt felszaladtam a lépcsőn a kigondolt szintre. Gőzöm sincs, mi hol van, tehát egy választott emeleten megálltam és körbe néztem. Elindultam az egyik irányba majd kikötöttem a konyhába. Legalábbis szerintem ez a konyha. A mellette lévő helyiségből beszéd hangok szűrődtek ki, ezért minél csendesebben próbáltam elosonni.

-Hékás! Jarvis miért nem szóltál, hogy látogatónk van? – mivan, Jarvis még él? Mondjuk azt kétlem.

-Elnézést uram. – hallottam meg egy gépi hangot – Az idegen semmi rosszat nem tett idáig. Maga pedig azt mondta akkor szóljak, ha fontos.

-Jól van, rendben. – legyintett egyet – Ki vagy Drága idegen? – fordult felém a pasas.

-Kaptam egy papírt, miszerint itt biztonságban leszek.

-Hát...ez nem indok. – tette karba a kezét én pedig felhúzott szemöldökkel néztem rá.

-Yelena? – zavart meg minket egy piszok ismerős hang.

-Pedig nyertem volna. – nézett mérgesen a férfi az érkezett lányra.

-Alianovna? – fordultam felé.

-Hát még élsz! – amilyen szorosan csak tudott, magához szorított – Én...én teljesen azt hittem, hogy nem tudtál eljönni tőlük úgy, hogy ne keressenek.

-Tulajdonképpen ezért vagyok itt.–vakartam meg a tarkóm, zavaromban–Azt hiszem anya adta a cetlit amin a cím volt. Tegnap voltam bent nála és azt mondta ne aggódjak.

-Várj egy kicsit. – állított meg – Srácok ezt nektek is hallani kéne! – kiabált be a szobába, ahonnét kilépett 3 férfi – Meséld el kérlek. Mi tudunk segíteni.

Mindent elmeséltem nekik, amit tudtam. Fura pillantásokat kaptam közben, de ezt próbáltam nem észre venni.

-De nem is tudjuk, hogy ki vagy. – szólalt meg az egyik és egy kalapácsot szorongatott.

-Jajj srácok. Ő az. A Tél özvegye. Már meséltem róla. – csapta homlokon magát Alianovna.

-Ha téged keresnek, akkor Buck is veszélyben van! – pattant fel a kanapéról Amerika Kapitány.

-Kapitány! Jarvis állítsd meg Kapitányt.–forgatta meg a szemeit a férfi akivel farkasszemet néztem.

-Elnézést, de Jarvis kicsoda? – tettem fel a kérdést ami azóta érdekel, hogy meghallottam itt is a nevét.

-Mr.Stark mesterséges intelligenciája vagyok. Az egész toronyban az én rendszerem van és Mr.Stark páncéljaiban is. – aha tehát, a férfi Stark, azaz Vasember.