Killer Duo

5.

Pár nappal később nyugodtabb volt a hangulat. Egyedül Tonyval és Natashaval voltam hajlandó beszélni.

Ma lesz anya temetése amire Natasha elkísér. Apu mellé csendben leülve vártam, hogy mindenki megérkezzen. Nem akartam és nem is tudtam volna mit mondani neki. Főleg nem most.

Kiderült, hogy apa kavar vagy kavart Sharonnal. Nem sok választott el attól, hogy kidobjam a taccsot ennek hallatán.

✪⧗

Visszatérve a toronyba, Happy, embereknek dirigált, hogy mit hova pakoljanak.

-Happy!

-Anabella! – biccentett – Pakold össze te is a cuccod. Költözünk. – villantott egy nagy mosolyt és abban a pillanatban magamra hagyott.

Felmentem a szobámba és azt a kevéske ruhámat összeszedtem. A táskámmal a hátamon mentem le az előtérbe.

„Mond a címet és odamegyek"

-Bella, megijesztettél! – jelent meg előttem Tony, szívét fogva.

-Bocsi. – húztam el a szám – Elvihetem az egyik kocsid?

-De ne törd össze! Itt a cím. – nyújtott át egy cetlit.

-Imádlak. – öleltem magamhoz – Ott találkozunk!

Még egyszer utoljára körbejártam a tornyot, majd a garázsba leérve csukott szemmel elkezdtem egyhelybe forogni. Pár forgás után megálltam és amelyik autó felé néztem, afelé elindultam és betettem a táskám a csomagtartóba. A fekete Audi e-tronnal kihajtva a garázsból hagytam magam mögött a Bosszúállók Tornyát, ahol oly minden történt, rövid idő alatt.

✪ⴵ

Azért elég jó az élet itt vidéken. Nem olyan régóta vagyunk itt, de én konkrétan szerelmes vagyok ebbe a tájba. Hatalmas kertünk van, több hektár és gyönyörű. Minden nyugodt idáig. Barnes nincs a közelemben, illetve de. Tony volt olyan kedves és bolond, hogy pont a velem szembe lévő szoba az övé. Életemben nem átkoztam még el ennyire egy embert, mint akkor Starkot.

A többi Bosszúálló kedvenc párosa lettünk. Carter-Stark páros. Így hívnak minket. Apának nincs ellenére, csak akkor ha fasírtba van Tonyval, de nekem csak a régi szép időket hozza vissza. Nem titok, de még mindig nem tudják a többiek, hogy Kapcsi az apukám.

-Bella! Bella, ezt nézd mit találtam! – rohant hozzám Tony, mint valami kisgyerek, aki talált egy olyan játékot amit nagyon szeretne. Előttem megállva szorongatott egy képet. Natasha, Clint és Bruce érdeklődve figyelték a férfit aki hatalmas vigyorral az arcán várt a válaszomra.

-Mutatod még ma? – vontam fel a szemöldököm nevetve. Kezeit kinyújtva fordította felém a képet. Először számat eltátva kaptam ki a kezéből – Úristen! Ez a kedvenc képem! – kiáltottam fel. A képen Tony van, nagyjából 1-2 éves lehetett miközben az én ölemben van.

-Ez lett a kedvenc képem veled. Újra kell alkotnunk! – csillant fel a szeme.

-Apa pajzsát még nem tettük ki. – jutott eszembe – Mármint izé... – vakartam meg a tarkómat zavaromban.

-Bella! – sóhajtott egy nagyot Tony.

-Nem hallottatok semmit. – fordultam kezemet felemelve a többiekhez. Tonyval elmentünk a műhelybe és összeszedtünk minden olyan tárgyat amihez közös emlékek fűznek.

-Ez micsoda? – tettem fel az asztalra egy nagy dobozt.

-Ki ne merd nyitni! – rohant oda és arrébb tolt.

-Oké. – emeltem fel a kezeimet és fordultam a többi, kinyitott dobozhoz.

A nap végére Tonyval teljesen berendeztük az egész birtokot. A nappaliba, akárcsak a Toronyba, a pajzs prototípusa a kanapéval szemben lévő falra került. A tv mellett helyet kapó polcra közös képeket tettünk ki, és a kiskori képek sem maradhattak el.

-Mr.Stark! – sietett hozzánk Peter.

-Halkabban, megsüketülök kölyök. – fordult felé Tony.

-Arra gondoltam este nézhetnénk filmet, csapatépítő programként. – csillant meg a szeme.

-Ez jó ötlet. – fordultam én is Tony felé–Megyek szólok a többieknek. Pete te választasz filmet. – mutattam rá mosolyogva. Amióta itt vagyunk Peterrel is több időt töltünk, sőt van amikor mi megyünk érte az iskolába. Nagyon megszerettem ezt a srácot, akárcsak Tony. Hasonlóan gyerekesen tudunk mi is viselkedni, ha egymással vagyunk, viszont ha Peter is velünk van, eluralkodik a káosz.

Apa ajtaja előtt megállva kopogtam kettőt. Bentről egy „Gyere" elhangzott én pedig óvatosan kinyitottam az ajtót.

-Kicsim! – állt fel az ágyról egy mosoly kíséretében és letette a kezében tartott könyvet.

-Filmes estet tartunk. Ja, és mindenképp meg kell nézned, Tonyval feldobtuk egy kicsit a nappalit. – mosolyogtam rá izgatottan.

-Ez minden szempontból rosszul hangzik.

-Hé! – ráncoltam össze a szemöldököm–Amúgy jössz, vagy kérvényt kell benyújtanom? – vontam fel jobb szemöldököm.

-Hogy beszélsz? – indult el felém én pedig nyakamat behúzva elindultam a szoba másik felébe, természetesen az ágyon keresztül és talán ez volt a baj. Apa simán utolért és a hátára kapott. Egy halk sikoly szaladt ki a számon, ami végül nevetésbe ment át. Kicsit arra emlékeztetett most ez a helyzet, mint amikor régen Howarddal és Jarvis-szal játszottam. Nem hinnétek el, de a nagy Howard Starknak volt ideje gyerekekkel foglalkozni. Vagyis én voltam az egyetlen, de értitek.

Apa továbbra is a hátán tartott, míg én fejjel lefelé lógva nevettem, igazából azon ahogy nevetek. Így mentünk el szólni a többieknek is, hogy menjenek a nappaliba és helyezzék magukat kényelembe.

-Shh! – pillantott hátra apa – A többiek már csak minket várnak. – szorította össze a száját nehogy elnevesse magát.

Nagy levegőket véve próbáltam lenyugodni, de ez nem sikerült.

-Ne már! – sóhajtott egy nagyot apa –Olyan vagy, mint egy tini. Sőt nem is, mint egy kisgyerek.

-Pont ez a vicces. – nevettem fel újra–Úgyis érzem magam. – emeltem fel a mutatóujjam, amit, igaz nem láthatott.

-Rogers tedd már le azt a gyereket! – szólt erélyesen apára Natasha. Egy pillanatra csendbe maradtam.

-Végre csendbe vagy. – tett le a kanapéra Clint mellé. Ügyelt, hogy még véletlenül se Stark vagy Parker mellett kapjak helyet, mert akkor abból minden lett volna csak filmnézés nem. Már csak egy embert vártunk, Buckyt. A legrosszabb az, hogy csak egy hely maradt és az is mellettem. Múltkor a kis összetűzésünkkor az adrenalin hatása miatt egyáltalán nem ijedtem meg tőle, most viszont ahogy megláttam belépni a szobába, eluralkodott rajtam a pánik. Segítség kérőn pillantottam először apa felé, aki észre sem vett. Utána Tony felé néztem és akaratlanul is láttam, hogy Wanda valószínű a fejemben turkál. Ahogy Tony észrevette, hogy nézem őt, hirtelen felpattant a foteléből.

-Bella, valamit elfelejtettem megmutatni.–elém állva húzott fel a kanapéról és elmentünk a folyosó végére–Minden rendben? – nemleges irányba megráztam a fejem és átöleltem Tonyt.

-Semmi baj. – simogatta a hajam – Minden rendben. Tessék ezt vedd fel – nyújtott át egy pulóvert, ami nagy valószínűséggel az övé – és te ülsz a fotelba, én meg Bucky mellé. Rendben? – aprót bólintottam, majd elküldött a mosdóba, hogy egy kicsit mossam meg az arcom.

Hajamat megigazítva léptem ki a helyiségből és vissza indultam a nappaliba. Fogadott egy pár kérdő tekintet, de leginkább Buckyé zavart.

Tony fotelébe kényelmes elhelyezkedve kezdtem el nézni a filmet, ami valami vígjáték féle volt. Annyit tudni kell Tony foteljáról, hogy abba csak ő ülhet bele és senki más. Persze, kivétel én. De csak most.