Bele szerettem az edződbe

Part 19

Lando szinte falta az ajkam. És éreztem hogy valami keményedik lenn neki. Iszonyúan vágytam rá sok időt töltöttünk külön és nagyon hiányzott. Forró pillanatunknak egy köhögés vetett véget.
- Bocsi srácok de egy kis ital kell. - lépett a pulthoz Carlos.
- Semmi baj Carlos én már itt se vagyok. - léptem ki a konyhából a levegőre.
- Minden rendbe van Liza? - lépett mellém Kelly és Iza.
- Persze csajok minden rendben. - mosolyogtam.
Majd tovább italoztunk később kilépett az udvarra Lando és Carlos. Landora pillantottam aki ugyan úgy engem nézett és mosolygott. Az ünneplés 3 óra körül ért véget. A társaság minden tagja pedig elvonult a saját szobájába. Beléptem a szobámba majd lefürödtem. Majd befeküdtem az ágyamba. Épp hogy elhelyezkedtem kopogtak.
- Gyere be. - szóltam fel se kelve.
Lando lépett be az ajtón.
- Nem zavarlak Liza? - csukta be az ajtót.
- Nem gyere nyugodtan van valami baj? - néztem kék szemeibe.
- Nem nincs semmi csak a konyhába történetek akartam tisztázni. - zavarba volt.
- Rá ért volna reggel is nem? - nevettem fel.
- Nem tudtam elaludni így. - nevetett ő is.
- Na és mit szeretnél mondani? - mosolyogtam.
- Miért nem löktél el? - pillantott félve rám.
- Őszintén Lando? Mert szeretlek még mindig és nagyon hiányozol. - vallottam be az érzéseim. Lando arca hirtelen megváltozott és mosoly kúszott arcára. Majd hirtelen mellém feküdt. És újra magához húzott.
- Nekem is nagyon hiányzol és nagyon szeretlek Liza. - kezei pedig arcomra kúsztak. És én kék szemeibe teljesen elvesztem. Újra életre keltek a pillangók a hasamban és pír szökött az arcomra. Lando ezt látva halk nevetésben tört ki majd ajkait finoman az enyémekre tapasztotta. Nem ellenkeztem hanem át ültem a fiú ölébe és úgy csókoltuk egymást. A fiú ölelő karjai a derekamon pihentek. Majd levegő hiány miatt elváltunk és homlokainkat egymásnak döntöttük. Szemeink csillogtak, és ragyogtak. Majd Lando megszólalt.
- Liza nem kezdhetnénk újra? - simogatta meg arcom.
- Ha többé nem teszel ilyet! - néztem igéző szemeibe.
- Soha többé! Nem akarlak újra elveszíteni. Nélküled elveszett vagyok. És nagyon szeretlek Liza Carmen Gomez! - simitotta tenyerét a fenekemre.
- Én is nagyon szeretlek Lando Norris. - karoltam át nyakát. Majd egymásba gabalyodva elnyomott minket az álom.