Bele szerettem az edződbe

Part 33

Már a fürdetésen is túl vagyunk épp Dianatól jöttem ki mikor hallottam hogy csengettek. Fél 9 van mégis ki jön ilyen későn? Felkaptam magamra a MOM feliratú köntösöm és lecammogtam a lépcsőn majd ajtó nyitottam. Először azt hittem a szemem káprázik ugyanis Lando állt teljes élet nagyságban a bejárati ajtóban. A szívem elkezdett hevesebben verni és éreztem a feltörekvő emlékeket és éreztem hogy szemeim könnybe lábadtak. Landora pillantva ugyan ezeket az érzelmeket véltem felfedezni. Majd én szólaltam meg először.
- Te mit keressel itt? - hangom remegett és halk volt.
- Hozzád jöttem. Bejöhetek? - az ő hangja is érezhetően remegett. Mivel szívtelen nem vagyok beengedtem és valamennyire én sem akartam hogy elmenjen. A szívem repdesett az örömtől hogy újra láthatom de az agyam erősen tiltakozott.
- Persze gyere. - invitáltam be majd helyet foglalt a nappaliba.
- Kérsz valamit esetleg? - álltam meg az ajtóban.
- Egy teát csak köszi! - majd gyorsan megcsináltam és bevittem neki majd leültem a mellette lévő fotelba.
- Na és miért jöttél? - érdeklődtem miután ő nem szólalt meg.
- Igazából már rég el kellett volna jönnöm pontosan 10 hónappal ezelőtt. - pillantott rám.
- Mire akarsz kilyukadni Lando? - faggattam tovább.
- Liza tudnom kell hogy Diana az én lányom e! - a válasza nem lepett meg tudtam hogy egyszer úgy is rá fog jönni és nekem el kell mondanom az igazat.
- Mit számít hogy kié? Nem vagy már senki az életembe. - válaszom rideg volt még engem is meglepett.
- Liza hogy mondhatsz ilyet? Hogyne számítana! Van egy lányom! Tudnom kellene róla nem gondolod? - hangja élesen süvített végig a nappalin.
- Ne kiabálj! A lányom alszik! - figyelmeztettem.
- A lányunk! Kérlek mond hogy az én lányom Liza! - kérlelt halkan.
- És ha azt mondom igen? Mit változtat a dolgokon? - válaszoltam flegmán.
- Akkor veletek leszek és nevelni fogom a kislányom! Ugyanis én még mindig szeretlek Liza és nem tudtalak elfelejteni! - ült közelebb mellém.
- Lando átvertél emlékszel? Bahreinbe külön érkeztünk és miért? Mert te lecseréltél Jessicára hol ott azt mondtad nem szereted és nem akarsz tőle semmit. - álltam fel majd idegesen sétálni kezdtem a szobába.
- Liza én azt nem akartam meg akartalak óvni de utólag jöttem rá hogy el kellett volna mondanom mi történik! - állt fel ő is.
- Mi történt akkor Lando? - néztem kék szemeibe amelyek mai napig rabul ejtenek.
- Liza engem Jessica megfenyegetett. Miután eljöttél tőlem és én is haza mentem a reptérről Jessica várt a házunkba. Megfenyegetett hogy ha nem hagylak el és leszek vele bántani fog téged! Én ezt nem hagyhattam hisz nagyon szeretlek Liza! Ezért tettem de nem mondhattam el és annyira bánom mert ha akkor elmondom akkor talán most együtt lennénk és nevelhetnénk együtt a lányunkat! - sóhajtotta majd láttam a szemeibe a megbánást és a könnyeket.
- Önző vagy Lando. Abba nem gondoltál bele én miket éltem át? Megaláztál másodjára is! Az újságok címlapjain hetekig ott virítottunk. Ha elmondtad volna akkor segítettem volna és együtt megoldottuk volna ehelyett te elhagytál és önző módon csak magadra gondoltál! - sóhajtottam én is és utat engedtem a könnyeimnek.
- Liza sajnálom! Kérlek bocsáss meg nekem! - fohászkodott hozzám majd megfogta a kezem.
- Diana a te lányod. - mondtam halkan.
- Tényleg? - szemeibe csillogást láttam.
- Igen teljes mértékben rád hasonlít természetre is szóval egész jót hoztunk össze. - mosolyodtam el.
- Annyira tudtam! Éreztem! De miért nem mondtad el? - ültünk le együtt a kanapéra.
- Miután megtudtam hogy terhes vagyok nem akartam hogy tudd és ezért is jöttem el hamar a Haastól. Nem akartam hogy tudd van egy lányod hisz nagyon megbántottál és úgy döntöttem egyedül
nevelem fel Dianat.- néztem újra szemeibe.
- Sajnálom Lizu! Sajnálom hogy egyedül kellett megbirkóznod a terhességgel de nem kell egyedül lenned enged hogy rendbe hozhassam a kettőnk közti kapcsolatot és hogy nevelhessem a lányom! - fogta arcom kezeibe.
- Rendben megengedem de ez az utolsó legeslegutolsó esélyed! Ha ezt el baszod engem is és a lányod is elveszíted! - mosolyogtam rá.
- Soha többé nem hagylak el! - mosolygott ő is majd 1 teljes év után újra éreztem szenvedélyes csókját én pedig újra hajába túrhattam amivel még közelebb húztam magamhoz majd nyelvével utat tört a számba és mindketten bele mosolyogtunk a csókba.
Majd együtt felmentünk és össze bújva elaludtunk.