Bele szerettem az edződbe

Part 34

Lando szemszöge

Reggel nem éreztem magam mellett senkit. Fura hisz úgy emlékszem Liza itt volt mellettem de most akkor ez csak álom lett volna? Kinyitottam szemeimet majd tudattam magammal hogy ez nem az én szobám hanem Lizaé akkor ez tényleg nem álom! De akkor hol van? Magamra kaptam a pólóm és a nadrágom majd meghallottam egy kis beszélgetést. És a hang irányba indultam. Benyitottam egy kis szobába ahol Liza ült a fotelba a kislányunkkal a karjában. Érkezésemre felkapta a fejét majd rám mosolygott.
- Jó reggelt minden rendben? - mosolygott rám.
- Neked is. Nem találtak magam mellett és gondoltam szét nézek. - vakartam meg a fejem.
- Nos Diana úgy gondolta 7-kor kelni kell és nem akartam bevinni hogy ne kelj fel hisz biztos fáradt vagy. - zavartan sütötte le barna szemeit.
- Nem zavartatok volna. Szabad? - léptem Liza elé és néztem a csillogó szemű lányomra.
- Ő a te lányod is persze hogy szabad de csak óvatosan! - figyelmeztetett majd át adta Dianat.
Óvatosan a karomba fogtam és onnan néztem rá. Annyira apró és törékeny. Egy darab belőlem és egy darab Lizából. Mégis annyira tökéletes. Kék szemei vannak akár csak nekem. Az arca is teljesen hasonlít az enyémre és a hajszíne is ami szőkésbarna. De az orra az tiszta Liza. Ez a kis apró csoda teljesen megmelengette a szívem és éreztem hogy könnyek gyűltek a szemembe.
- Nagyon jó apa vagy! - biztatott Liza. Nekem pedig az apa szó hallatán még nagyobb öröm lett bennem.
- Te pedig nagyon jó anya vagy! - mosolyogtam rá majd apró csókot nyomtam arcára amitől zavarba jött. Imádom ezt a nőt! Vagyis most már két nő van akit imádok! A kislányunk ezt láttán elkacagta magát és nevetése betöltötte az egész baba szobát.
- Lejöttök reggelizni? - Liza kérdésére csak bólintottam majd a falon levő képeket kezdtem el nézni. Liza a terhesség alatt is gyönyörű volt most is az de akkor szinte ragyogott. Láttam az utolsó hónapokat képekben láttam mennyire fáradt és bűntudatom lett hogy nem voltam mellette és nem tudtam neki segíteni. Diana a karomba elkezdte az ujjam markolni én ezt láttán fel nevettem majd finom kis puszit adtam puha arcára.
- Most már melletted leszek kislányom! Nagyon szeretlek - beszéltem hozzá majd együtt lementünk a konyhába ahol Liza már sürgőt forgott.

Liza szemszöge

Landoval a tegnap este megbeszéltük hogy újra kezdjük. Nagyon hiányzott már és Diananak is szüksége van az apjára. Reggel sírásra ébredtem így azonnal át léptem a kis szobába. Majd felvettem és megetettem Diát. 1 órával később pedig Lando is be csatlakozott hozzánk. Láttam rajta hogy milyen boldogság tölti el hogy itt van velünk. Miután pedig át adtam neki Diat láttam rajta hogy teljesen elérzékenyült és most a legboldogabb. Féltem attól hogy nem fog elfogadni és nem fogja vállalni a gyerek nevelést de tévedtem. Csillogó szemekkel fürkészte a kislányunkat. Majd végül magukra hagytam őket és lesiettem egy gyors reggelit össze dobni. Landonak szokásos zöldségben és fehérjében gazdag reggelit kapott én maradtam a gofrinál Diának pedig csináltam teát hisz ő már evett. Mikor lejöttek a lépcsőn át vettem és hagytam reggelizni én pedig úgy ettem hogy fogtam közbe Diát.
- Liza ne segítsek? - pillantott rám Lando.
- Ugyan megoldom! Eddig is így ettem nem vészes. - mosolyogtam biztatóan.
- Kicsim! - nyúlt a kezemhez. - Itt vagyok most már és engedd hogy segítsek. Nem kell egyedül csinálod. - szorította meg.
- Akkor megvárom hogy megedd és utána oda adom.
- majd így is tettem így nyugodtan végre megtudtam reggelizni. Majd elvonultak a nappaliba én pedig tudtam magamra szánni egy kis időt. Lefürödtem, hajat mostam majd felvettem egy rövid nadrágot és egy trikót hajam pedig kiengedve hagytam hogy száradjon. Elindítottam a mosást majd rendet pakoltam Dia szobájába. Már 10 óra jesszus hogy megy az idő. Lesétáltam bekukkantottam Landoékra akik a kanapén feküdtek. Pontosabban Lando a kanapén Dia pedig a mellkasán és aludtak. Gyorsan csináltam egy képet majd neki álltam az ebédnek. Épp befejeztem a főzést mikor sírás ütötte meg a fülem majd Lando jött ki kezében Diával.
- Nagyon sír! Valamit elrontottam? - aggódva nézett rám én pedig csak mosolygtam.
- Nincs baj! Ne aggódj éhes és valószínűleg pelust kell cserélni. - magyaráztam el.
- Megnézhetem hogy csinálod? - pillantott rám.
- Persze gyere. - majd felmentünk ahol megmutattam hogy cserélem ki a pelust majd az etetést is.
- Na szóval ennyi az egész. - fektettem le a kiságyba majd miután elaludt együtt lementünk.
- Annyira jó anya vagy! - húzott közel magához.
- Örülök hogy itt vagy velünk. - bújtam a nyakába.
- Most már itt leszek mindig! És vigyázni fogok rátok. - adott puszit a fejemre. Majd együtt megebédeltünk és leültünk a nappaliba.
- Szóval akkor csütörtökön már mész? - pillantottam fel rá.
- Sajnos igen. De amint vége van repülők hozzátok! - adott puszit a homlokomra.
- Lando szeretnénk majd menni ki a futamokra. - vetettem fel.
- Amint Diával már lehet utazni jöttök. De addig nem! Viszont nekem anyuék szeretnék látni az unokájukat. - sóhajtotta.
- Hívd fel őket és hétvégén gyertek együtt. - mosolyogtam.
- Tényleg? Nem baj?
- Lando a nagyszülei persze hogy láthassák! - adtam puszit arcára amiből majd csók lett majd csók csata.