Beantown (Shownu x Kihyun Monsta X ff.)

12. Rész

- Kihyun szemszöge -

Ezen a kora reggelen csak egy dologra vágytam. Addig aludni ennek az erős férfinak a karjaiban, ameddig csak akarok. Persze, tisztában voltam vele, hogy erre semmi esély sincs, mivel hamarosan várható volt az ébresztőóra hangja, de ettől sokkal kellemetlenebb ébresztésben lett részünk. Az egész testem összerezdült, ki is pattantak a szemeim, a „rendőrség" szó hallatán pedig úgy éreztem, hogy elhűlt a vér az ereimben. Valami rossz történhetett. Hevesen dobogó szívvel szorítottam össze ajkaimat, hogy még véletlenül se adjak ki hangot, annak a reményében, hogy hátha elmennek, de Hyunwoo kezdett furcsán nézni rám. Hát... Ebből a helyzetből sehogy sem tudtam kimenekülni.

- Kinyitod te? - suttogtam neki könyökeimre támaszkodva, majd végig tartva a szemkontaktust, továbbra is zajtalanul tápászkodtam fel a kanapéról.

- Én? - nézett rám kérdőn, aztán szemeivel igyekezte mutatni nekem, hogy ha esetleg elfelejtettem volna, öltözetét jelenleg csak egy alsónadrág képezte.

- Szerinted hivatalosan be vagyok ide jelentve? - kezdtem kicsit ingerültebben, továbbra is suttogva meggyőzni őt arról, hogy miért is nem nekem kéne megtudakolni, hogy mit is akarnak a hívatlan „vendégek".

- Én meg nem is lakok itt - válaszolt vissza már majdnem elnevetve magát, de közben már belebújt öltönynadrágjába, az övének becsatolása közben lépdelt el az ajtóig.

Gondoltam, addig lefoglalom Csokit, hisz ha meglátja, hogy ismeretlenek ácsorognak az ajtóban, biztosan bekapcsol a házőrzőüzemmódja, akkor pedig az egész lakóépületet fel fogja rázni a hangjával. Szinte lábujjhegyen mentem el a hálószobám ajtajáig, éppen benyitottam volna, amikor nagyon megütötte a fülemet Hyunwoo és a rendőrök párbeszéde.

- Jó reggelt, biztosurak - köszöntötte őket egy biccentés közben.

- Jó reggelt. Bejelentés érkezett, hogy a lakóparkban több lakásba is betörési kísérletet tett két ismeretlen elkövető. A földszinti lakosok szerint ez az emelet is érintett. Esetleg tud valamilyen információval szolgálni? - kérdezett rá a rekedtes hangú, idősebb férfi, elővett egy jegyzetfüzetet is.

- Nem. Itt nem történt semmi ilyesmi - siettem oda Hyunwoo mellé, komoly arckifejezéssel, határozottan adtam választ. Ami történetesen egy hazugság volt.

- Egészen biztos benne? - pillantott rám kissé meglepetten az úr, de én csak bólintottam.

- Igen, teljesen biztos - szusszantam fel, összevont szemöldökeimmel pedig igyekeztem sugallni feléjük, hogy itt az ideje a távozásnak.

- Ezesetben, elnézést a zavarásért. Ha bármi probléma adódik, jelezzék a lakópark tulajdonosának, vagy a rendőrségnek. Viszontlátásra! - köszöntek el, bár mintha gyanakvó tekintettel méregetett volna minket az egész idő alatt csendben ácsorgó fiatalabb rendőrtiszt.

Egy nagy szusszanással csuktam be az ajtót, majd csak lehuppantam a kanapéra, elgondolkodva néztem ki a fejemből. Láttam ám, hogy hyung értetlen arckifejezéssel bámult, még a karjait is összefonta.

- Miért nem akartad elmondani, hogy hozzád is be akartak jönni? - ült le mellém végül, a derekamat átkarolva hajtotta fejét az enyémre. Ah... A ma hajnalban történtek után érezhetően másképp ért hozzám. És ez jelen helyzetben kicsit zavarba hozott.

- Nem akarom, hogy rendőrségi ügy kapcsolódjon a nevemhez. A munkám miatt sem szeretném. Az én vallomásom nélkül is el fogják kapni őket, ne aggódj - magyaráztam el neki azt, amit ő valószínűleg nem érthet meg teljesen, majd viszonoztam ölelését.