Beantown (Shownu x Kihyun Monsta X ff.)

15. Rész

Egy pillanatra elbambultam, ahogy szemügyre vettem a Kihyun által hozott holmikat, de aztán sietve léptem kedvesem mögé, hogy levegyem róla esőáztatta szövetkabátját. Jaj, mikor hívhatom hivatalosan is a kedvesemnek... Kabátja alatt egy sötétkék kötöttpulcsit viselt, így mintha összeöltöztünk volna. Nagyon tetszett.

- Hoztam egy kis édességet én is, mondjuk azt inkább magunknak - nevetett halkan, miközben cipőiből is kibújt, az ajtó mellé helyezte azokat.

- Hát hogy hívnak te kis ennivaló rosszaság? - gügyögött Papa a nadrágszárát harapdáló kölyökkutyusnak, félre is rakta az éppen kezében lévő tálat, hogy karjaiba vehesse.

- Csoki - válaszolt is a gazdi egy széles mosollyal az arcán, miközben felvette a szatyrát az asztalról.

Ahogy én csak a kanapé mellett ácsorogva néztem végig ezeket a kis jeleneteket, hihetetlen melegséget éreztem a szívemben. Még mindig nagyon friss volt ez az egész költözés dolog, hiába sikerült egész hamar beilleszkednem, talán most igazán otthon éreztem magam. Ellágyult tekintettel, szótlanul figyeltem Kihyunt, ahogy az ülőalkalmatosságra leülve, kibiggyesztett szájjal pakolta ki a legfelül lévő pizsamáját.

- Vizes lett - emelte fel a nedves foltokkal tarkított pulóverét, segítségkérő szemekkel nézett rám.

- Gyere, babám - biccentettem a fürdőszoba felé, a beceneven jót mosolyogva, Papa el is nevette magát egy kicsit.

Mielőtt elindultunk volna, átnézte, hogy mennyire ázott meg a többi ruhája, aztán együtt besétáltunk az említett helyiségbe. Gondosan kiterítettem a pizsamáját a törölközőszárítóra, ami már jó meleget árasztott magából, Kihyun még igazított rajta, hogy biztosan ne csússzanak le a csövekről, eközben nem láttam akadályát annak, hogy kicsit kimutassam felé az érzéseimet, ha már kettesben maradtunk.

- Annyira hiányoztál. Egész nap te jártál a fejemben - mormoltam halkan fülébe, miután gyengéden átkaroltam derekát hátulról, karjaimba zártam.

- Vajon miért... - kuncogott halkan, kezecskéit pedig az én karjaimra simította, ölelésembe simulva döntötte fejét vállamnak. Úgy tűnt, mintha zavarba hoztam volna a szavaimmal. Aranyos volt.

- És csak azt akarom mondani, hogy nagyon boldoggá teszel azzal, hogy itt vagy velünk - tettem hozzá egy nagy mosollyal az arcomon, majd arcára nyomtam egy apró csókot.

Bár én még szívesen maradtam volna, a vörös szépség már el is indult az ajtó felé, így én is követtem őt. Egyébként is sok dolgom volt még, de legalább lett egy segédem is. Kihyunnal együtt láttunk neki a halloween-i díszek felfüggesztésének, körülbelül negyed órába telt, mire végeztünk mindennel, utoljára a pókháló-matricák kerültek fel az ajtó kinti oldalára. Mivel már nem volt több teendőnk, csak várni a jelmezes gyerkőcöket, mind leültünk a kanapéra, kis vendégünk foglalt helyet középen, bár Csoki ezután szinte megállás nélkül ingázott mindhármunk öle között. A tévében Hotel Transylvania ment, így Papa néhány percre még visszatért a konyhába, karamellás pattogatott kukoricát készíteni, az egész lakást betöltötte finom illata. Mivel az ördögjelmezbe bújt vakarcs kezdett túlságosan hűen viselkedni az öltözetéhez, Kihyun kénytelen volt felkelni mellőlem.

- Csoki, könyörgöm, ne hozz rám szégyent! - ráncolta szemöldökeit, így szidta le az éppen az egyik díszpárna csücskét rágcsáló kiskutyát, majd a szatyorhoz sietett.

- Úgy tűnik, jól érzi magát - nevettem fel, karjaimba véve a szőrgombócot, alaposan megvakargattam pocakját, hátha ezzel lefoglalom, de egy kölyökkutyáról volt szó. Csak még virgoncabb lett. Morgott is egy kicsit, ahogy próbálta rágókának használni a kézfejemet.