Beantown (Shownu x Kihyun Monsta X ff.)

23. Rész

Ha szerelmes az ember, észre sem veszi, milyen gyorsan repül az idő. Eltelt egy hónap. Hogy mi történt ez idő alatt? Végre lekerült a lábamról az egyre nagyobb tehernek érződő gipsz, az azt követő napon pedig meg is kezdődhetett a rehabilitációs folyamat. Szerencsére minden simán ment, két héten keresztül pedig minden második napon gyógytornán vettem részt, így már egy kis plusz odafigyeléssel bátran tudtam sétálni a mankóim nélkül. Éppen esedékes lett volna a munkába való visszaállás is, de a vészesen közelgő ünnepek miatt egyetlen hétre tértem csak vissza a cég falain belülre. Persze, azóta lecserélték a „Vigyázz, csúszásveszély!" tábláikat sokkal feltűnőbbekre... Eközben Kihyun és én talán sosem voltunk még ilyen kiegyensúlyozottak. Nem meglepő módon, a titkainak a száma csak növekedett, hisz valamilyen oknál fogva nem beszélt többet a főnökéről, de ugyanúgy járt dolgozni, gyakran meglátogattam őt a bárban, nem tapasztaltam változást. Mindenesetre a szerelmem nem tűnt annyira stresszesnek és érzékenynek, nyugodt volt, sokat mosolygott, az én legnagyobb örömömre. Papával is rendeződött a viszony, mintha... Meg sem történt volna az a félreértés. Természetesen bennem megválaszolatlan kérdések kavarogtak, de egyelőre mindent a szőnyeg alá söpörtem. Minden olyan békés volt, nem akartam elrontani. És mindeközben egyébként Csoki is egészen elkezdett felcseperedni, bár még mindig csak egy virgonc kölyökkutya volt, talán most már jobban megéreztem a súlyát, amikor alvás közben engem választott az ideális fekvőhelyének.

Nemrég, körülbelül egy hete, amikor Kihyun lakásában jártam, mielőtt elkísértem őt dolgozni, egy igazán izgalmas dolog történt. Amíg a vadócka készülődött a fürdőszobában, én céltalanul járkáltam fel-alá a nappaliban, Csoki pedig ezt borzalmasan imádta, szinte már várta, hogy sarkon forduljak a kanapé mellett, hogy utánam iramodhasson. Éppen a kis szőrgombócot akartam kicselezni, amikor majdnem beleütköztem a hálószoba ajtaja mellett lévő, fal mentén húzódó, kopott komódba. Eddig sosem néztem meg különösebben, hogy mi van a tetején, a fonnyadt szobanövény és a sok-sok kacat nem keltette fel eddig a figyelmemet, de akkor megakadt a szemem egy kis noteszen. Látszott a felfelé penderülő lapjain, a sötétlila, kiskutyás matricával ellátott borítóján, hogy sokat volt nyitogatva, így kíváncsian vettem magamhoz.

Az volt az a pillanat, amikor elkezdődött a közös kalandunk. Vagyis... Egyelőre csak tervben volt, a vörösmókusnak pedig "fogalma sem volt róla". A füzetecske első oldalán a következő felirat szerepelt:

„Kihyun kis titkai"

A kapcsolatunk ezen szakaszában már bűntudatot sem éreztem, amiért egyszerűen zsebre vágtam, illetve azért sem, mert készen álltam az egészet elolvasni. Volt egy sejtésem, ami be is igazodott, amint éjszaka, egyedül az ágyamban heverészve elkezdtem fellapozni. Egy széles vigyorral futottam végig a szemeimmel a második oldalt.

„Amikor Hyunwoo megkérdezte, hogy mi az álmom, azt mondtam, hogy nem tudom. Pedig igazából... Ezek itt az álmaim."

Direkt hagyta szem előtt a naplócskáját, azt sem tartottam kizártnak, hogy egyenesen nekem készítette el az egészet. Ehhez nem fért kétség. Aznap éjjel megfogadtam, hogy mindet megvalósítom. A számozott lapok egy egészen terjedelmes listát foglaltak magukba, így egyesével kezdtem olvasni őket, közben tervezgettem is.

„1. Kapni egy nagy csokor virágot"

Egyszerre mosolyogtatott meg, és tört össze. Olyan apróságok is szerepeltek a listán, mint együtt sétáltatni velem Csokit, emellett egy pipa és egy ügyetlenül rajzolt szívecske is volt. A napló, és vele együtt a szerző is borzalmasan a szívemhez nőtt, még a munkahelyen is a szünetekben, vagy amikor nem figyelt senki, bele-belelapoztam, már jegyzetelni is kezdtem, hogy hogyan valósíthatnám meg a terveit. Egyre biztosabbá váltam abban, hogy valóban ő tervezte el ezt az egészet, hiszen a füzetecske eltulajdonításának másnapján feltűnően elégedetten vigyorgott, olyan... Huncutul kuncogott, amikor megkérdezte, hogy mit csináltam este... Ha ez nem lett volna elég, éppen a kávémat szürcsölgettem az íróasztalomnál egy munkahelyi dokumentum felett, amikor elértem az egyik kedvenc pontomhoz.