Tar
Tar lába idegesen járt az asztal alatt. Talán mégsem volt olyan jó ötlet elfogadni a korrepetálást. De ha Tum tovább keresne... akkor már inkább Téo. Eddig kétszer találkozott vele, és mindkétszer kedvesnek bizonyult. Bár jól tudta, mindenki álarcot ölthet.
Kétségbeesetten felszusszant. Mostantól ez lesz? Még annyira sem fog tudni megbízni senkiben, hogy kettesben merjen vele maradni?
Tum éppen elsétált a konyhaasztal mellett egy pohár ropival a kezében.
- Mi a baj? - kérdezte.
- Itthon maradsz, ugye?
Tum az emelet irányába bökött.
- A szobámban leszek, miért?
Tar megrázta a fejét. Ha a bátyja itthon lesz, az legalább valamelyest megnyugvást hoz a számára.
- Ugye beengeded Téót, ha én most felmegyek? - gyanakodott Tum.
- Nem vagyok óvodás - közölte sértetten Tar. - Nem fogom kizárni.
- Helyes - bólintott elégedetten Tum. - Bármi van, fent leszek.
Tar visszafordult az asztalhoz, és a ceruzájával dobolt tovább rajta. Megőrjíti ez a várakozás! Határozottan rossz ötlet volt igent mondani Téóra, el kellett volna zárkózni a korrepetálástól, ahogy tervezte. Épp elég neki nap mint nap túlélni az iskolában, a fenének vállalt be még plusz terhet magára. Lépésről lépésre, ezt szokták mondani, nem? Ő még javában az első lépésnél tart, nem kellett volna tovább bukdácsolnia.
Csengetés szakította ki a gondolatai közül, és Tar halálra váltan az ajtó irányába fordult. Talán mégis inkább óvodás lesz, és nem nyitja ki. Igen, ez lesz az... - határozta el, de a csengés megismétlődött. Tar sóhajtva kelt fel a székből. Ha ő nem nyit ajtót Téónak, majd Tum fog, ráadásul még jól le is hordja.
Izzadt a tenyere, ahogy lenyomta a kilincset, majd a másik pillantásától meglódult a szíve a mellkasában. Téo egy világoskék farmert viselt, és egy fehér ujjatlan inget, fél vállán a fekete hátizsákja lógott. Most csak a sárkánygyűrű csillogott az ujján.
- Felkészültél? - mosolygott rá Téo.
Tar képtelen volt bármit kinyögni a torkában feszülő gombóctól, némán félre állt, hogy beengedje a fiút.
Téo lerúgta magáról a cipőt, és rutinosan besétált a nappaliba.
- Látom, már előkészültél. - Ledobta az asztal lábához a táskáját, és Tar megdermedt, amikor látta, a kihúzott szék mellé ül. Nem volt arról szó, hogy ilyen közel lesznek egymáshoz! Téo várakozóan nézett a helyiség közepén megtorpant Tarra. - Jössz?
Tar ólomsúlyúnak érezte a lábát, ahogy egyiket a másik után tette. Sokkal jobban tetszett neki, hogy tegnap egymással szemben helyezkedtek el. Minek kellett ezen változtatni?
Kis híján a szék mellé ült.
- Jól vagy? - kapta el a karját Téo.
Tar bőre felforrósodott az érintés nyomán, és rögtön elrántotta a kezét.
- Igen.
- Oké... Van ma is lecke?
Tar kinyitotta a megfelelő oldalon, és Téo elé tolta a bekarikázott feladatokat.
- Oh, szövegértés! - örömködött Téo. - Ez jó. Olvasd el, kérlek, és utána mond el nekem angolul, miről szól.
Tar visszahúzta maga elé a könyvet, majd az ütő is megállt benne, ahogy megérezte Téo lélegzetét a nyakánál, a mandarin és zsálya illatát az orrában. Alig mert arra pillantani.
YOU ARE READING
Szabadíts fel! /Befejezett/
RomanceTar napjai rettegéssel és fájdalommal telnek, Matéo felbukkanása pedig csak olaj a tűzre. Nem elég, hogy újra közösségbe kell járnia, a bátyja még korrepetálásra is kényszeríti. Ám ahogy telik az idő, Matéo mégsem bizonyul olyan rossz döntésnek. Úgy...