Szabadíts fel! /Befejezett/

29. fejezet

Tar

Tar még ki sem nyitotta a szemét, máris körbeölelte Matéo mandarinos illata. Elmosolyodott, és még jobban magához szorította Nong Téót. Ki sem akart kelni az ágyból. Hiába nem volt oda a plüssökért, tegnap valóban jó szolgálatot tett, amiért nem találkozhatott Matéóval. De kicsit elbizonytalanította. Ha ennyire örül Matéo közelségének, mit fog kezdeni Franciaországban? Hiába mondta egyszer a fiú, hogy neki odaruccanni olyan, mintha a szomszédba menne, mégsem várhatja el, hogy túl sűrűn megejtse az utat. Talán a tanszünetekben találkozhatnának. Más a tanévi beosztás Franciaországban, mint Thaiföldön, felváltva tudnának utazni. De elvárhatja ezt Matéótól? Így is egy olyan kapcsolatba rángatta bele, ami ingatag, és ki tudja, hová tart.

Sóhajtva a hátára gördült, és belenézett Nong Téo szemébe.

– Mit gondolsz? Jó ötlet volt egyáltalán belekezdeni? – Maga mellé ejtette a malacot, és megvakarta a fejét. – Néha nem ártana gondolkodnom, mielőtt bármit is csinálok.

A hotelszoba emléke alattomos módon bemászott a tudatába, és fojtogatta. Mégis mit hitt, amikor beleivott abba a hülye kék koktélba? Tharn biztosan nem rendelt volna neki alkoholt, ingyen meg nem adnak semmit. Csak egy kicsit kellett volna jobban észnél lennie, és nem történt volna meg mindaz, ami most is kísérti. Álmaiban és a valóságban egyaránt. Lhong olyan volt, mint egy időzített bomba, ő pedig nem tehetett mást, mint igyekezett életben maradni. És ettől összeszorult a szíve. Légszomjjal küzdött, ahogy a hotelben történtek egyre elevenebb képet festettek a szeme elé.

Hirtelen felült, hogy elmenekülhessen a rémképek elől. Elvette a telefonját az éjjeli szekrényről, és a szája leheletnyit felfelé görbült, ahogy megpillantotta Matéo üzenetét – még éjféltájban írt neki.

Matéo: Délután kettőre átmegyek érted. Van egy meglepim, ami tuti tetszeni fog neked. Ha hazavittelek a randiról, utána beszélek Tummal.

– Elkényeztetsz ennyi meglepetéssel... – Tiszta szívből őrült neki, mégis árnyék vetült a boldogságára. Nehezebb lesz lemondani róla... Így vagy úgy.

Matéo

Matéo somolyogva figyelte, ahogy Tar pillantása a folyosón egyik helyről a másikra cikázik. Az arcára volt írva, hogy nem tudja hova tenni, miért sétálnak az egyetem filmművészeti karának alagsorában. A lámpa pislog, a falak mentén rozoga bútorok felhalmozva, közöttük megülő árnyak, valahonnan nyikorgás szűrődik feléjük. Kétségkívül egy horrorfilm kezdetéhez hasonlított.

Matéo szorosabban fogta Tar nyirkos kezét.

– Mindjárt ott vagyunk – biztosította róla.

– Tippem sincs, milyen meglepetésed van egy alagsorban.

Matéo Tar füléhez hajolt.

– Most ugrassalak?

– Megölsz, és elásod a hullámat az egyetem mögött? Haha, nagyon poénos. – Hallani lehetett Tar hangján, hogy ő is csak viccel.

– Igen, valami ilyesmit mondtam volna.

– És az igazság?

– Majd mindjárt meglátod.

Megálltak egy raktár feliratú ajtó előtt, mire Tar szemöldöke egészen a homloka tetejére szaladt.

– Most már végképp nincs tippem – rázta a fejét.

Matéo elégedetten elvigyorodott, és kitárta az ajtót. Tar tágra nyílt szemmel lépett be.

A nemrég még szanaszét álló polcokat, szépen a fal mellé tolták. Az egyik elé egy hatalmas fehér vásznat feszítettek ki. A dobozokat szintén amennyire lehetett, eltették az útból, és a vászonnal szemben két babzsákfotel terpeszkedett. Mögöttük indításra kész projektor.