Szabadíts fel! /Befejezett/

32. fejezet

Matéo

Matéo sosem hitte volna, hogy valaha félni fog a legjobb barátjától, de most úgy remegett a térde, hogy Tum akár egy vérengző fenevad is lehetne. Rettegett, hogy elveszíti Tumot vagy Tart.

A testvérek otthonában voltak – Tar még nem jött le a korrepetálásra, Tum pedig a konyhaasztalnál tanult. Matéo kis híján a szék mellé ült, amikor helyet foglalt.

– Mi van? Berúgtál? – viccelődött Tum.

Matéo kínos vigyorra a húzta a száját.

– Beszélnünk kellene.

Tum látványosan megrémült Matéo komolyságán.

– Mi az? Tarról van szó? Megtudtad, mi baja?

– Tarról van szó, de semmi olyanról, mint amire gondolsz.

– Téo, ne szórakozz! Mondd már, mi van az öcsémmel.

Matéo beharapta az ajkát, a szíve hevesen dübörgött a mellkasában. Azt sem hitte volna, hogy valaha nehezére esik majd beszélni, de úgy tűnt, ezt is megélte.

– Azt hiszem, beleszerettem az öcsédbe... – bökte ki. – Vagyis nem hiszem, tudom, csak nem mertem kimondani ennyire nyíltan.

Tum olyan arcot vágott, mint aki gutaütést kapott.

– Mit mondtál? – nyögte ki.

– Tudom, hogy ez most váratlanul ért, de szeretném megmagyarázni...

– Tar tudja? – vágott a szavába Tum.

Matéónak kihagyott a szíve. Most mártsa be Tart? Még fogalma sem volt, Tum hogyan fog reagálni, semmit nem lehetett leolvasni Tum arcáról, azon kívül, hogy sokkot kapott. Végignyalt kiszáradt ajkán.

– Akarod, hogy tudja? – kérdezett vissza félve.

– Miért az öcsém? – fakadt ki Tum. – Ben után most ő? Neked a lelki sérültek a fétised? Vagy Ben-pótlékot keresel? Mert akkor tudd meg, az öcsém nem pótlék! Nem lesz könnyebb a lelkiismereted, ha szánalomból az öcsémmel randizol. Nem úgy működik, hogy ha az egyikkel nem sikerült, törlesztesz a másikkal.

Matéo hirtelen köpni-nyelni sem tudott a barátja kirohanásán. Tum tényleg ennyire tartja? Hogy megtenné ezt Tarral?

Azonban nem tudott válaszolni, a lépcsőről egy hang ért el hozzájuk.

– Miről beszéltek?

Mindketten odapördültek. Ahogy Tar az utolsó lépcsőfokon állt, jól látszott rajta, mindent hallott.

– Ki az a Ben?

Matéo alól kirántották a talajt. Sosem akart Tar előtt titkolózni, de Ben a múlté volt. Ha egyszer szóba került volna, mesél neki, azonban korántsem így akarta, hogy Tar mástól tudja meg. Nem bírt megszólalni. Zúgott a füle.

– Kérdeztem valamit – ismételte meg Tar fojtott hangon. Könnyektől csillogott a szeme.

Már Tum sem volt olyan beszédes, lehajtott fejjel ücsörgött.

Matéo kénytelen volt megtörni a csendet.

– Ben az exem. Még kint, Amerikában jártam vele.

– Tudod, hogy nem ez érdekel. Olyan volt, mint én? Rajta is segíteni akartál?

– Igen, de...

Tar meg sem várta, hogy Matéo megmagyarázhassa. Sarkon fordult, és felrohant az emeletre. Matéo megkövülten ült a helyén. Arra ocsúdott fel, hogy Tum maga felé rántja.