Szabadíts fel! /Befejezett/

31. fejezet

Tar

Tar zaklatottan sétált az iskola felé. Tegnap, miután Matéo magára hagyta, Type felhívta. Fogalma sincs, hogyan szerezte meg a számát, vagy mit akart, rögtön lecsapta, amikor meghallotta, ki keresi. A szégyen még most is a torkát marta, megkeserítette a szájízét. De nem tudta kiverni a fejéből, hogy vajon mi vette rá Type-ot a hívásra. Vajon Tharn mesélt a történtekről? De akkor miért most kereste? Tharn jelenleg azt hiszi, végeztek...

Hirtelen valaki eléje ugrott, amitől ijedten hátrahőkölt. A szíve akkorát dobbant a mellkasában, hogy majdnem kiszakította a bordáit.

Csak akkor nyugodott meg, amikor felismerte Techniket. Azonban a fiú sosem beszélt vele, a nevét is csak Matéo miatt tudja, úgyhogy Tar értetlenül pislogott fel rá.

– A bátyád a kávézóban vár – biccentett az épület felé Technik.

Tart ez még jobban összezavarta, homlok ráncolva nézett a kávézóra. Tum ma korábban ment az egyetemre, ezért kellett sétálnia. Akkor most hogy kerülne ide?

– A bátyám? – kérdezett vissza félszegen. – Mégis miért van itt?

– Én tudjam? Láttam, hogy mindig ő jön érted, onnan tudom, hogy a bátyád. A kasszánál futottam össze vele. Gondolom, felismerte az iskolát – mutatott az ingje feliratára –, mert kérdezte, láttalak-e. Mondtam neki, hogy nem, de most itt vagy, úgyhogy szerintem menj be.

Tart rossz érzés fogta el – kicsit rá is tört a deja vu, hogy a hotelnél is jól átvágták. Ott semmit nem gyanított, itt viszont már eleve bűzlött a dolog. Mégsem hagyta nyugodni. Mi van, ha Tum tényleg valami fontos miatt keresi? Miért ne lehetne egy kávézóban? Bármiért beugorhatott, amíg Tart várja.

– Hol van? – kérdezte megadóan.

– Menj be, látni fogod.

Tar rászorított a hátizsákja pántjára. Az ujjai elfehéredtek a szorításban, a rossz érzés csak egyre fokozódott benne. Amit még jobban erősített, hogy bent egyáltalán nem látta a bátyját.

– Nem látom, hol van?

– Helló, Tar. – A fal takarásából Type és Techno lépett elé, mire Tarból kifutott a vér. Hogy én mekkora idióta vagyok már megint! – Beszélnünk kell, nem gondolod?

Tar sarkon fordult, és rémülten próbált kimenekülni, de Technik elé állt, Type pedig megragadta az ingjét. Jéghideg ujjai görcsösen a nadrágja szárát markolták.

– Nem szégyelled magad? – rivallt rá Type. – Belemosolyogsz a pofámba, utána meg megpróbálod lenyúlni a pasimat?

Tar remegett a félelemtől, szemét könnyek marták, de egy hang nem jött ki a torkán. Mit szépítsen azon, hogy bűnös?

– Azt hiszed, a könnyeid meghatnak? – rángatta meg Type. – Eltaposlak, ha velem kekeckedsz.

Tar alig bírta kipréselni magából a szavakat.

– Hiába fenyegetsz. A végén úgyis szakítani fogtok miattam.

– Oh, mégis hogy lehetsz ilyen gonosz? – háborodott fel Techno.

Tarnak darabokra hullott a szíve, és még jobban potyogtak a könnyei. Ő nem akar gonosz lenni, de mit csináljon, ha egyszer rákényszerítik?

– Mert... mert nem számít, mi lesz. Úgysem tudok elmenekülni a tény elől, hogy csoportosan megerőszakoltak. – Tessék, kibökte. Vagy továbbjátssza Lhong játékát, és beleroppan ebbe is, vagy feltárja az igazságot, és talán kibírja. Hamarosan úgyis elmegy Franciaországba, pár hét. Addig csak túléli.