Szabadíts fel! /Befejezett/

30. fejezet

Matéo

Matéo lába idegesen járt az asztal alatt. Tegnap nem tudott Tummal beszélni, de ma már nem halogatta. Nem teheti ezt Tarral.

Oldalra sandított a mellette ülő fiúra, és már majdnem kibökte, hogy órák után üljenek be valahova, amikor Tharn toppant oda hozzájuk. Jobban mondva egyenesen Tum elé állt. Matéo tágra nyílt szemmel pillantott fel rá. Ez agyon akarja csapatni magát?

– Tum, beszélhetnénk?

Tum úgy tett, mint aki meg sem hallotta, tovább játszott a telefonján.

– Tarról lenne szó – folytatta Tharn.

Matéóban megállt az ütő. Tényleg kiejtette a nevét Tum előtt?

Tum úgy nézett fel Tharnra, mint akit a pillantásával akar megölni.

– A szádra ne vedd az öcsém nevét! Ne is gondolj rá! Mit akarsz tőle? – Felállt a helyéről, akár egy támadásra kész vadállat, ezért Matéo lendületből közéjük állt. Jobb a békesség.

– Én semmit, az öcséd nem akar békén hagyni.

Matéo lehunyta a szemét. A francba, ez egyre gázabb!

Tum látszólag fel akart robbanni a dühtől.

– Mégis mit akarna tőled az öcsém? Felejtsd el örökre! Ha még egyszer...

Tharn a mondat közepén Tum arcába nyomta a telefonját.

– Ez az új száma, igaz? Gyere ki, és beszéljünk!

Tum keze ökölbe szorult, Matéo attól tartott, mindjárt bemos egyet Tharnnak.

– Tum, nyugodj meg! – szólt rá.

– Ebbe te ne szólj bele! – Tharnhoz fordult. – Menjünk ki.

Matéo Tum karja után kapott, de az lerázta magáról, és kivágtatott a teremből. Oh, haver, csak ne csinálj hülyeséget. Tharn egy önző seggfej, de nem rossz ember. Nem éri meg, hogy bajba kerülj miatta. Egyszer már úgyis beverted a képét, az pont elég volt, amiért cserbenhagyta Tart. Tar... Mit fog Tum szólni, hogy zaklatod Tharnt? A francba már!

Visszasüllyedt a helyére, és a körmét rágta. Ha Tum bántja Tharnt, és ez valahogy Tar fülébe jut, szegény magát fogja vádolni. Nem érdemli meg, hogy még jobban belerúgjanak.

Óráknak tűntek a percek, mire visszatértek. Tharn látszólag sértetlennek tűnt, ha Tum be is vert neki, nagy nyomot nem hagyott.

– Na, mi volt? – faggatta rögtön Tumot.

Tum a fejét rázta.

– Nem tudom – lehelte. – Ez a barom azt állítja, hogy Tar hívogatja, és vissza akarja kapni, de... Az tényleg Tar száma, de nem ilyennek ismerem az öcsémet! Még ha igaz is lenne, hogy vissza akarja kapni ezt a szemetet, nem lenne zaklató... Vagy igen? Ennyire bekattant volna az öcsém? Ezért sírt volna, hogy rossz ember? Félek, hogy már nem ismerem az öcsémet. – Olyan kétségbeesés és fájdalom látszódott a szemében, hogy Matéo mellkasa összeszorult. Ebbe a rohadt helyzetbe Tum szíve is folyton beleszakad.

Matéo beharapta az ajkát. Oh, most mondj valami okosat!

– Lehet, Tharn félreérti, és csak lezárást akar. Bármi történt közöttük, elég viharosra sikeredett. Talán Tar nem tud megbékélni, amíg nem tudja megbeszélni Tharnnal. Tharn mit mond?

– Hogy szervezzek meg neki egy találkozót, ahol beszélhet Tarral, és megkéri, hagyja békén. – Minden szót merő undorral és megvetéssel mondott ki. – De tudod, mikor hagyom, hogy találkozzon az öcsémmel!