Szabadíts fel! /Befejezett/

14. fejezet

Matéo

– Miért kerestél?

Matéo az ebédjét a kezében tartva megállt Techno mellett, és igyekezett átgondolni, mit is csinál. Azt hitte, kettesben lesznek, esetleg Type csatlakozik hozzájuk, ám arra álmában sem gondolt, hogy Tharn szintén itt fog ülni. Ezek ketten nem háborúban állnak egymással? Type az egész egyetem előtt leégette magát a homofóbijával, Tharn pedig nyíltan meleg. Mi a lószart keresnek egymás mellett?

– Nem ülsz le? – kérdezte Techno meglepetten, miután Matéo túl sokáig morfondírozott magában.

– Ja, igen. – Ezzel ledobta magát az egyik székre. Végtére is neki nincs konfliktusa Tharnnal, és nem vele ebédel, Technóhoz jött. Arról nem tehet, hogy ő is itt van. – Szóval? Miért hívtál?

– A második szemeszterben kezdődik az egyetemek közötti kupa, focibajnokság. Most állítják össze a felsőbb évesek a csapatot. Hivatalosan ugye nem vagy tagja a csapatnak, de mivel időnként lejársz edzeni, és jó vagy benne, szeretnélek beajánlani. Kellene egy jó bal szélső.

Matéo elmosolyodott, kis híján fel is röhögött. Techno és a foci! Úgy tűnik, annyira csapatkapitány akar lenni, hogy minden lehetséges módon megragadja az alkalmat, hogy segítsen. Most ezek szerint Matéót akarja beszuszakolni a csapatba, hátha megveregetik a vállát egy tehetséges ember szerzése miatt.

– Nem focizok – jelentette ki Matéo.

Techno szeme tágra nyílt.

– Mi? Miért nem? Valahányszor játszol, gólt rúgsz! Nem tudom, hogyan csinálod, de jó vagy. Miért nem akarod kisegíteni az egyetemed?

– Nincs időm – felelte egyszerűen Matéo, és nekilátott az ebédjének.

Csakhogy Technót nem lehetett ilyen könnyen lerázni.

– Mi az, hogy nincs időd? Mindig azt mondod, sosem tanulsz. Nem lehet ez kifogás. Ráadásul az nem vizsgaidőszakban lenne! Type, segíts!

Type éppen az italát szürcsölte, de erre felnézett.

– Hadd döntse már el, mit akar! Én sem fociznék ezen a hülyeségen a te két szép szemedért.

– Elég szomorú! – dühöngött Techno. – Látod, Téo? Ilyen hálátlan barát. Te ne legyél ilyen!

Matéo Tharnra pillantott.

– Veled mi a helyzet? Te is focizol? – Ezért vagy az asztalnál?

Tharnt jól láthatóan meglepte, amiért Matéo megszólította – a keze megállt félúton a szája és a tányérja között.

– Én?

Matéo bólintott.

Tharn hátra dőlt a székén, és valami zavart mosolyféleség jelent meg az arcán.

– Öhm... Nem, én nem focizom. A szabadidőmet általában a próbateremben töltöm, nincs időm ilyenekre.

– Nem lehet eleget gyakorolni – értett egyet Matéo. – Látod, No? Nekem is van elfoglaltságom.

– Oh, de csak úgy focizni ráérsz lejárogatni? – horkantott fel Techno.

– Kell a pihenés – vágta rá Matéo, majd felsóhajtott, és úgy döntött, ad egy normális magyarázatot, hátha úgy Techno is felfogja a helyzetet. Amúgy is tartotta annyira jó ismerősének, hogy ne rázza le félvállról. – Egyetemi bajnokságokra viszont tényleg nincs időm. Ahhoz rendesen kellene edzésre járni, és a meccseken is itt kellene lenni. Hétköznap korrepetálok, hétvégén ahogy Tharn is, én is gyakorlok. A zeneszak nem csak abból áll, hogy végigüljük az óráinkat, és levizsgázunk. Heti több órás gyakorlásra van szükségünk, ha lenni akarunk valakik.