Szabadíts fel! /Befejezett/

15. fejezet

Tar

Hiába ment egy kocogónál is lassabban, Tar keze remegett, ahogy a motort kormányozta. Ennek ellenére nem tudta levakarni a mosolyt az arcáról, a szája sarkában kilógott a nyelve a koncentrálástól.

– Nem akarsz kicsit gyorsítani?

Téo hátulról teljesen nekisimult, hogy ő is elérje a kormányt, de Tart kivételesen nem zavarta ez a közelség. Inkább örült, amiért nem rajta volt minden felelősség.

– Nekem ez is gyors – felelte Tar komolyan.

Téo nevetése a fülében visszhangzott, miközben a fiú óvatosan, az ő kezét használva felgyorsított egy leheletnyit. Tar nyomban fékezni akart, de Téo megállította.

– Ne félj! Így is lassan megyünk, és figyelek.

Tar szíve visszacsendesült valamelyest a megnyugtató hangtól, és a kormányt sem fogta olyan görcsösen.

– De el ne engedj! Jobb, ha te is kormányzol.

– Jól van, jól van, ne aggodalmaskodj ennyit. Szórakozni hoztalak!

Könnyű azt mondani! Ilyen helyzetben még régen sem tudott volna nyugodt maradni. Csodálja, amiért Téo ennyire lazán kezel mindent. Bár fele ilyen bátor lehetnék... Csakhogy Tar nem Téo volt, és még a közelében sem járt.

– Kiszórakoztam magam. Megállhatunk?

– Fél órája vagyunk csak itt – lepődött meg Téo.

– És már leizzadtam magam a stressztől. Ennyi elég volt. – A pólója nem csak Téo miatt tapadt a hátához, alatta verítékben úszott a bőre. Ahogy a sisak alatt is csatakosan ragadtak össze a tincsei.

– Oh, szóval ez izzadság? Azt hittem, bepisiltél.

– Hülye!

Téo jóízűen felnevetett, majd komolyra fordította a szót.

– Elvezetsz azon a földúton, amin idejöttünk? A forgalom előtt cserélünk helyet.

– Ühüm, az még menni fog.

Lelkesen elirányította magukat a göröngyös talajon, és mielőtt kiértek volna a betonútra, leparkolt a magas fű mellett. Leszállt a motorról, és megkönnyebbülten kibújt a sisakból.

– Te aztán tényleg jól leizzadtál – túrt bele a hajába Téo. – Tiszta víz lett tőled a tenyerem.

– Akkor ne fogdoss! – Tar bosszúsan elhajolt Téo keze elől.

– Jól van, nem piszkállak – vigyorgott Téo. – Azért élvezted? Nem azért hoztalak, hogy miattam szívrohamot kapj. – Vidám tekintete egy pillanat alatt aggódóvá vált, és Tart nyomban elfogta a bűntudat.

– Jól éreztem magamat – kezdett gyorsan mentegetőzni. – Csak nem vagyok motorozós alkat. Nem bántam, hogy kipróbáltam, élveztem, csak ennyi elég is volt.

– Oké, hiszek neked. De bármikor szólj, ha olyanba akarlak belerángatni, amit nem akarsz.

– Ha nem vetted volna észre, nem igazán szoktam olyat csinálni, amit nem akarok. – Hányszor rohant már el Téo elől, mert épp rájött az öt perc!

Téo elgondolkodva bólogatott.

– Igaz, észrevettem. Most felajánlanám, hogy igyunk meg valamit vagy ilyesmi, de szerintem jobb lesz, ha hazaviszlek átöltözni.

– Azért annyira nem izzadtam le – biggyesztette le a száját Tar sértetten.

– Ha így gondolod, nézz csak magadra – kuncogott Téo. Elővett egy zsebkendőt, és letörölte Tar homlokát. – Ez elázott.