Megváltottak

Season 2 Part 1

Ez történt eddig:

Halott személyek tértek vissza az élők közé. A Slayer fivérek amellett, hogy megpróbálják kideríteni ennek az okát, magánéletüket is főtérbe helyezték. Blainenek volt egy különleges kapcsolata Sissivel és annak a végeztével Sissi elfeledtette Blainenel a kapcsolatukat Blaine kérésére. Blaine aztán viszont összejött Bloommal. John lemondott a polgármesteri szerepéről és egy kis vita után Blainenel ismét jó fivérek lettek. A hírtelen feltámadások mögött Lucifer és Jax állnak. Nekik Lucifer ikertestvérét, Michaelt, kellett legyőzniük. Ezután úgy döntöttek, hogy megpihennek és ezt csak a halálukkal érhették el. John és Blaine a nap végén éppen beszélgettek, amikor hírtelen a csengő szólalt meg és a váratlan vendég az anyjuk, aki sok éve halott volt. 

A fivérek megölelték anyjukat és az ölelés után behívták őt a házba. John egy pohár vizet adott anyjuknak és a család beszélgetni kezdett.

-Olyan jó látni titeket! Öröm látni, hogy milyen nagyok és férfiasak lettetek! Az meg, hogy jóban vagytok örömmel fog el! Egyszerűen jó rátok nézni!-mondta Caity boldogan és nem veszi le a szemeit a fiairól. 

-Nos ebben a jóban vagyunk dologban volt pár nézeteltérés.-mondta Blaine.

-Minden testvéri viszonyban vannak! Apátok, Leonard, hogy van?

-Kiirtotta a Slayer család minden tagját csak minket nem. Végeznünk kellett vele.-mondta John.

-Apátok mindig is őrült személyiség volt.-mondta Caity és ivott egy kortyot a vízből. 

-És te anya, hogy érzed magad?-kérdezte John.

-Remekül! Eddig abban a városban voltam ahol laktunk régebben. Utána mondták, hogy itt keresselek titeket. Viszont, hogy vagytok párkapcsolati ügyekben? Vannak unokák?-kérdezte Caity.

-Van egy unokád de az ex feleségem levetette róla a Slayer nevet és megtiltotta, hogy lássam. Párkapcsolat ügyben pedig szingli vagyok.-mesélte John.

-Na és te Blaine?

-Volt egy fiam. Megölték és az anyjával ezután elhidegültünk egymástól. A gyászt aztán sikerült feldolgozzam és most van egy barátnőm akit Bloom Mikaelsonnak hívnak.-mesélte Blaine.

-Durván bánt veled az élet. A Mikaelson barátnődnek viszont örülök! Azonban nem bánjátok ha itt alszok nálatok?-kérdezte Caity.

-Csak nyugodtan anya! Van egy vendégszoba az emeleten. Az lehet a tiéd!-mondta John.

-Köszönöm! Jóéjt fiúk!-mondta Caity és megpuszilta a fiait, majd felment aludni.

Blaine aztán a konyhába ment és egy üveg börbönt kezdett inni. John követte őt.

-Na mit gondolsz? Anyánk visszatért! Hát nem remek?-kérdezte John és majd kiugrik a bőréből az örömtől.

-Még hozzá kell szokni! Egyébként meg a halála miatt olyan, mint amikor meghalt. Úgy néz ki, mint aki egyidős velünk. Ez kicsit fura!-mondta Blaine.

-Engem nem érdekel! Sokkal inkább azon aggódnék, hogy mit gondol rólunk. Elvégre én witcher vagyok, te meg ősvámpír. A barátnőd meg egy tribrid.

-Na és? Max nem mondjuk el neki!

-Csak most jött vissza és te máris hazudnál neki?

-Én csak elkerülök egy beszélgetést. Nem hazudok!

-Jellemző! Anyánkkal mindig én voltam az őszinte!

-Én csak kerülném a következményeket.

-Sosem tűntél olyannak akit érdekelnek a következmények!-mondta John.

-Mind változunk kicsit testvér!-mondta Blaine és felment a szobájába.

Másnap John korán kelt és varázserejével elkészítette a reggelijét. A tárgyak repkedtek a levegőben, az étel pedig hamar elkészült. John mikor megfordult, hogy letegye tányérját az asztalra majd meglátta, hogy anyja figyeli őt. 

-Jóreggelt anya!-mondta kínos mosollyal John.

-Neked is John! Mikor akartad elmondani, hogy boszorkány vagy?

-Helyesebb szó a witcher. De te honnan tudsz a boszorkányokról?

-Az volt a munkám, hogy kutassam a természetfelettieket. Ezért tudom, hogy miért javítasz ki és mondod a witcher szót. Csak egy van belőle a világban és az pont te vagy. Az erőd szinte korlátlan.-mondta Caity és büszke fiára.

Blaine ekkor lejött a lépcsőn és egy hétköznapi ruhába készült elmenni napszemüvegben.

-Jóreggelt Blaine! Tudtad, hogy a bátyád witcher?-kérdezte Caity és Blaine felé fordult.

-Micsoda? Most hallok erről először!-mondta Blaine és eljátssza a döbbentséget.

-Fiam az anyád vagyok! Nem tudsz nekem hazudni! Tőled is elvárnám az őszinteséget és örülnék neki ha elmondtad volna, hogy vámpír vagy.

-Honnan tudtad?

-A természetfelettieket tanulmányozta régebben!-mondta John.

-Szerinted fiam ki járna rövidujjúban novemberben? A vámpírok nem fáznak.-mondta Caity.

-Oké lebuktam! Azt viszont hozzátenném, hogy ősvámpír vagyok! Csak a fehértölgy öl meg.

-Hogy lettél ősi?

-Bloom azzá tett. Ő egyébként egy tribrid.-mondta Blaine.

-Tudom. A Mikaelsonok több, mint 500 évesek. Elég öreg barátnőd van. Plusz te és John sem néztek ki 38 és 40 évesnek. Inkább 20-25 évesnek tűntök.-mondta Caity. 

-Jó viszont én most megyek, mert találkozóm lesz Bloommal! Sziasztok!-köszönt el Blaine és kiment az ajtón.

Caity ekkor John felé fordult.

-Az öcséd mindig is érdekes személyiség volt.

-Tudom de megértem, hogy most fura, mert durva dolgon ment át múlthéten.-mondta John.

-Mi történt vele?-kérdezte kíváncsian Caity és aggodalom fogta el.

-Bloomnak van egy huga, Sissi. Blainenek és Sissinek különleges kapcsolata volt. Aztán Sissi fájószívvel átengedte Blainet Bloomnak. A szakítást csak úgy tudta felemészteni Blaine, hogy megigézéssel kitörölte Sissi az emlékeiből a kapcsolatukat. Utána jött neki Bloom.-mesélte John.

-Szegény!-mondta Caity és megsajnálta fiát. 

Bloom és Blaine éppen randiznak és beszélgetnek.

-Képzeld! Anyám ismét él!-mondta Blaine a nagy hírt.

-Ezekszerint megismerhetem anyukádat?-kérdezte izgatottan Bloom.

-Úgytűnik.-mondta Blaine.

Ez a nap gyorsan eltelt a fivérek számára. Blaine az egész napot Bloommal töltötte, míg John sok ismerősének az anyjuk visszatérését mesélte el. Az este pedig hasonlóan telt, mint az előző. Blaine azonban nem tudott aludni. Blaine lement a konyhába és mielőtt bármit tett volna, egy elsuhanó hangra lett figyelmes. Ez a hang a vámpírok futásának süvítése, ami igencsak jellegzetes. 

-Ki van ott? Mutasd magad és talán nem tépem ki a szívedet.-mondta Blaine. 

A nappaliba aztán megállt az illető és Blaine felismerte ki az.