𝔸𝕫 𝕖́𝕟 𝕠̂𝕣𝕒𝕟𝕘𝕪𝕒𝕝𝕠𝕞❀ |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

11.💮

A napok teltek és a hetek szálltak, de a önkinevezett seggfej egyáltalán nem akart rólam leszállni, ahogyan JiHyunnal is teljesen megszűnt a beszélő viszonyunk. Eddig hagytam, hogy sértegessen és próbáltam vele rendes lenni, de most már nem hagyom magam. Bármikor mikor hozzám szólna valami sértőt, én ott hagyom, vagy ha a helyzet ezt nem engedi meg, akkor csak úgy teszek, mintha ott se lenne.

A folyosón megfontolt léptekkel haladok. A házban csend van, így tökéletesen tudok tájékozódni. Hallom a padló kopogását ahogy lépkedek és érzem ha valaki más is van a folyosón rajtam kívül.

JiHyunnak ma nincs jó kedve és kötekedni akar, éppen ezért sétál az út közepén velem szemben és még véletlenül se térne ki előlem. Nekem akar jönni, majd engem hibáztatni, de hiába. Csend van, így hallom.

Két lépést jobbra teszek mikor már kezd vagyon közel lenni, majd úgy megyek tovább egyenesen. Érzem ahogyan súroljuk egymást, de az ütközést elkerültem. Már kiszámítható és kezd szánalmas lenni a viselkedése. Már nem csak utál, egyenesen a legrosszabbat akarja nekem. Nem tudom mi az a nagy vétek amit tettem ellene, de esküszöm már kezdem úgy érezni, hogy azt a piócát is ő küldte rám, hogy megfigyeljen.

Fáradtan nyomom le szobám kilincsét, sétálok be, majd ülök a gépem elé. Kitaláltam egy csodás tervet, hogy kiderítsem, ki van mindig a nyomomban. Lehet nem látok, de eszem nekem is van. Ha az A tervem nem válik be, jöhet a B. Ugyan a második lehetőség jóval kockázatosabb, de az A nem biztos siker.

A terv egyszerű. Holnap péntek, azaz iskola, és én vagyok az a "szerencsés" az osztályban, akivel minden tanár kezes bárány, hisz fogyatékosnak vélnek, és visszamaradottnak. Ez más esetben nagyon is bosszant, de most kapóra jön.

Az 6. órám után én hazamehetek, ellentétben a többiekkel. A testnevelés órán ugyanis nem kell részt vennem, viszont mindenki másnak igen, és abba a mindenki másba az én őrangyalom is benne van. Bizony. Ilyen egyszerűen le tudom szerelni. Ez az a nap, amikor egy órára megszabadulok tőle. Ugyan mindig követ az iskola kijáratáig, de utána tesire kell mennie, mégis biztos vagyok benne, hogy ha a tanári felé veszem az irányt, oda is jönni fog, hiába nincs annyi ideje a szünetből. Az osztályfőnökünket keresem a tanáriban. Kérdéseket fogok feltenni neki a matek feladatokban, és ezzel fel fogom tartani minimum 10 percig, hogy biztosan becsengessenek. A bolhám le fog maradni tőlem, hisz nem akarja hogy a tanár megszólítsa és az ofő nekem a tanáriban fog a kérdésekre válaszolni. Amint megszólal a becsengő és eltelik pár perc, tanárnő meg fog indulni, az ajtó kinyílik, és az őrangyalom meg lesz szólítva, hogy mit keres itt, ráadásul név szerint. Megtudom a nevét, és akkor már könnyű utána kérdeznem az osztályban, hogy ki ő, vagy mit akar, hátha tudja valaki. Ha mégsem, akkor egyszerűen szólok neki, hogy kopjon le. Ezt pedig ha nem teszi meg, mehetek a tanárhoz és még meg is tudom név szerint mondani, ki a zaklatóm. Sima ügy. Precíz és csak pár hiba csúszhat a számításaimban, például hogy az angyalka nem marad ott a tanári ajtó előtt, vagy holnap nem lesz iskolába. Ezeken kívül minden menni fog.

Másnap minden a tervem szerint haladt.

-Figyelj, ez egyszerű. Nézzünk rá egy példát. Mondjuk... 2x a másodikon, meg 7x meg 3. Ebből az "a" egyenlő 2-vel, a "b" egyenlő 7-el és a "c" egyenlő 3-al. Ha ez megvan, behelyettesíted a megoldóképletbe és megkapod, hogy mennyi az "x".  -magyarázza azt az anyagot a tanár, amit ismétlésként veszünk a tavalyi anyagból, amit én tavaly előtt vettem és már azóta legalább 5 oktató videóból az eszembe véstem, persze ő ezt nem tudja. Tettetem a hülyét és bólogatok, míg értelmetlen arcokat vágok, hisz  ez mindig beválik.

-És hogy is van a megoldóképlet, ha beírom őket? Mínusz 7 meg gyök alatt 7 a másodikon, meg... -kezdek bele és már tényleg az okozott fejtörést, hogy hogyan lesz helytelen a képlet, nehogy jól mondjam. Még kell egy kis időhúzás... Ha még nem csengetnek be, a tanár nem velem fog távozni a tanáriból és bukom az egészet. Hiába végzünk és sétálok ki, nincs aki megmondja, hogy ki várt rám. Jaj Istenem, csak legyen itt az az idióta, nehogy a semmiért vesztegessem az időm egy tanárral. Nagy áldozat ez. Már úton lehetnék haza, ha nem jövök ide, úgyhogy ajánlom hogy az ajtó előtt legyen az a féreg.

-Nem, nem jó. Ott mínusz van. Nem plusz, de ezt már meg kellett volna tanulnod! -keseredik el a tanár, hogy még mindig nem tudom.

-Oh...Elnézést tanárnő, én próbálom, de tudja nehéz úgy felidéznem, hogy mi is volt a függvényben, ha nem látom... -tettetek szomorúságot lehajtott fejjel. Tényleg jobban koncentrálnom kell, hogy ha felolvassa a tanár a másodfokú függvényt, emlékezzek arra, hogy miből mennyi volt, de mostanra nem akadály. A fejemben leírok mindent amit hallok, így egy teljes képet kapok a függvényről, és tudom hogyan kell megoldani. Fura ezt bevallani, de mióta elvesztettem a látásom, sokkal jobb tanuló lettem.

A baleset után sokáig nem érdekelt semmi. Csak videókat hallgattam, vagy még azt sem, de egy idő után, mikor már vissza nyertem az élni akarásom, elhatároztam, hogy otthon tanulok meg mindent. Magamat okítottam, hisz tudtam, hogy a jövőben nagyon nehéz lesz a munkaválasztás, mégis úgy véltem, ha mindent tudok, akkor bármit megvalósíthatok.

A csengő megszólalása hirtelenül ért. Nagyon elkalandoztam és fogalmam sincs, hogy tanárnő mit magyarázott eddig, nem mintha nem érteném az anyagot.

-Oh, elnézést Jimin, de nekem órám lesz. Jövő héten ebből szerettem volna dolgozatot íratni, de ha még akkor se fogod érteni, szólj és megbeszélünk egy időpontot amikor korrepetálhatlak. Addig is tanulj a hétvégén ahogy csak tudsz, rendben? -simít fejemre a tanár, én pedig próbálom a lehető legjobban elrejteni az undorom. Lehet kedves tanár, de senki se kérte rá, hogy fogdosson... Nem akarok a tancik kis kedvence lenni, az sose jó.

-Köszönöm tanárnő hogy időt szánt rám. Majd megkérem még JiHyunt vagy apát, hogy segítsen. -kanyarintok mosolyt arcomra és egy aprót meghajolva állok fel a tanári kanapéjáról, mert hát természetesen van a tanáriban egy kényelmes ülőhely, hogy amíg a gyerekek a kemény padokban senyvednek, addig a tanárok itt kávézgathassanak.

Ofővel együtt indulunk ki a tanáriból. Minden stimmel! Elkaplak te pióca!

-Oh, te meg mit keresel itt? -BASSSZA MEG A JÓ BÜDÖS ÉLETBE AZ A ROHADÉÉÉÉÉÉK!!!!!!

Itt volt, értitek? Minden bevált a tervemből, erre a tanci nem bírja kimondani a nevét!? Ez most komoly? Miért nem a nevén szólította meg?

-Jiminre vártam tanárnő, hogy kikísérjem, tudja az ajtók nagyon szívósak tudnak lenni. -feleli az a kis nyomorék, akit most legszívesebben itt helyben megfolytanék. Nem is tudja, hogy mennyire mázlista, és még gúnyolódni mer az első napon! Tanárnő nem tudja, de én igen. Pontosan tudom hogy arra a napra gondol és ő is tudja, hogy rájöttem, ő volt odalent, aki az ajtóhoz irányított.

Most megúszta, de esküszöm arra a magasságos atya istenre, legközelebb levadászom!