𝔸𝕫 𝕖́𝕟 𝕠̂𝕣𝕒𝕟𝕘𝕪𝕒𝕝𝕠𝕞❀ |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

33.💮

"-Rendben, akkor ma már nem kérdezek többet. Kijelentem, hogy most el fogsz velem jönni fürdeni, majd adok neked pizsamát és itt alszol. Ha ilyen egyszerű kérdésekre nem tudod a választ, mert annyira lefáradtál, akkor így nem engedhetlek haza. -magyarázza meg utolsó mondatával az előtte lévőket, és mivel fel se fogom a helyzetet, végül bólintok egy aprót."

Jungkook szemszögéből:

Mivel Jimin rábólintott, hogy marad, számra óriás mosoly húzódott, szememmel mégis aggódva mértem fel arcát, mi csillogott a rászáradt könnyektől.
Lehet rossz ötlet volt leteperni már az első alkalommal mikor átjött, de nem tudom hogy apáék mikor mennek el újra, vagy amikor vissza jönnek, mennyire lesz apa kiborulva.
Tudom, hogy nem akarja, hogy kapcsolatot tartsak bárkivel és múltkori beszélgetésünk után hiába hagyta rám a döntést, arról nem volt szó, hogy áthívom és megosztom vele a lakcímemet. Biztos vagyok benne, hogy nagyon ki fog akadni, nekem viszont szükségem volt Jiminre.

Annyira szar itthon kuksolni a szobámban minden egyes nap.
Hiába chateltem Jiminnel olyan sokat, az csak jobban erősítette bennem azt a tényt, hogy vele akarok lenni. Ha pedig ő nem akarná ezt, nem jött volna el, nem igaz? Ha undorodna tőlem, nem hagyná, hogy bókoljak neki és akkor nem hoznák zavarba a szavaim. Ő viszont olyan könnyen el tud pirulni, hogy majd megzabálom.

Míg én gondolatmenetemmel vagyok elfoglalva, Jimin lehunyja szemeit, és engem szorosan átölelve majdnem el is nyomja az álom, én viszont szerencsére időben észbe kapok és mellette megtámaszkodva, kinyomom magamat, hogy könnyedén fel tudjak állni.
Ez így mind szép és jó, viszont VALAKI úgy tapad rám mint egy koala a fára és úgy tűnik, hogy Jiminnek eszébe sincs saját lábára állni, mit jelenleg derekam körül összekulcsolva tart.

-Ha nem engedsz el, akkor megint az ölembe foglak vinni. A múltkor az nem tetszett. -figyelmeztetem, viszont nem nagyon tűnt úgy, hogy érdekli amit mondok, kezeivel pedig mégerősebben kapaszkodni kezd belém.

-Az a múltkor volt. -tudja le ennyivel a választ, arcát pedig nyakhajlatomba fúrja.

-Hát jó. -egyezek bele és miután biztonságosan felálltam, kezeimet feneke alá teszem, hogy megtartsam ha éppen a kis majomnak, ki rajtam csimpaszkodik elfogyna az ereje és le akarna csúszni rólam.

-----

Negyed órája még kiabálva ellenkezett, most meg... Félálomban fekszik a kádamba.
Vékony karjait és fénylő bőrét, gyenge, óvatos mozdulatokkal mosom le, s mikor végzek a fürdetésével, kiemelem a kádból majd megtörlöm.

A szobába ölben viszem vissza és mivel már javában elnyomta az álom, most nem dobom, hanem lassan lehelyezem a matracomra.

-Hamarosan vissza jövök melléd. -suttogom Jimin fülébe, mialatt betakarom. Mivel francia ágyam van, így ketten simán elférünk benne.

Gyorsan elsietek vissza a fürdőszobába, és lezuhanyzom, majd előkeresem Jimin telefonját, hogy ráírjak az édesapjára, ne aggódjon, nálam alszik.
Amint ezekkel végeztem, a halkan szuszogó fiú mellé fekszem és engem is hamar elnyom az álom.

-----

-El fogsz menni a műtétre a kedvemért?

Ébredés után egyből beszélgetésbe kezdtünk, és tudom, hogy ezzel a kérdéssel megtörhetem a hangulatot, mégse várhatok vele. Nemsokára itt a műtét időpontja és ki tudja tudok e még beszélni addig Jiminnel.

-Minek mennék a te kedvedést? Alig ismerjük egymást! -ellenkezik egyből.

-Mégis lefeküdtél velem. -kapok az alkalmon, hogy incselkedjek vele, és hiába nem láthatja, arcomon perverz mosoly húzódik.

-Ha!? Pontosítsunk kicsit! -lovalja bele magát egyből. -Nem én akartam lefeküdni veled, hanem te tepertél le engem!

-De ne tagadd; nagyon is élvezted. -cáfolok rá, és erre már nem kapok választ, csak egy kipirult, aranyos pofit.

-Ha elmegyek a műtétre, azt csak magam miatt fogom tenni. -tereli vissza a témát, és ezzel a válasszal már teljesen elégedett vagyok. El fog menni, és pontosan ezt az okot akartam én is hallani. Azt, hogy maga miatt megy el. Nekem vakon is ő lenne a megtestesült tökély.

-Ééés...Miután kiengednek, és már újra látni fogsz, eljöhetnél velem randizni. -csapok bele egyből a lecsóba. Egyszer élünk, nem igaz? Ha nem tetszem neki, akkor egyszerűen csak elküld, de ha mégis, akkor meg egy földre jött isten lesz a pasim. Mit veszíthetek?

-Majd...még átgondolom. -nyögi ki nagy nehezen. Sikeeeer!

Szám óriási mosolyra nyílt, mit egyszerűen nem tudok abbahagyni, fejben pedig már tervezem a helyszínt, a programokat, az álruhámat, és az itthonról elszökés menetét.

-A műtét utáni nap, délutááán...Nem is! Inkább este 7kor, mert akkor már nem lesz világos ami bánthatná a szemed. És mondjuuuk...a házatokhoz megyek, mert úgy egyszerűbb. A többi meglepetés lesz! -élem bele magamat teljesen.

-Még nem is biztos hogy igent mondok. -próbálja letörni a lelkesedésemet Jimin, de nem megy ez ilyen könnyen.

-De nemet se mondtál. -vigyorgok továbbra is, és boldogan magamhoz szorítom a fiút.

-Pióca...össze nyomsz. Ne tapadj hozzám ennyire. -nyögdécseli Jimin, szóval egy kicsit engedek a szorításból, és ekkor meghallom a korgó hasát.

El is felejtettem. Tegnap suli óta nem ettünk semmit.

-Mit szeretnél enni? -távolodok el tőle, hogy megfogjam a kis harangot az ágyam mellett.

-Ha elvezetsz a konyhába, és segítesz, akkor csinálok mindkettőnknek valamit. -rántja meg vállait.

-Ugye tudod, hogy az embereink bármit megcsinálnak nekünk? -vonom fel egyik szemöldököm.

-Ne ugráltass senkit, te elkényeztetett pióca. Inkább segíts és csináljunk reggelit együtt. -köti az ebet a karóhoz. Nincs más választásom. Irány a konyha!

------

-Amúgy...-töröm meg a csendet, mi azután alakult ki, hogy mindent megmutattam Jiminnek, ő eldöntötte, hogy mit csinál, és a hozzávalókat mellé raktam.
Egyébként szendvicset készítünk. Sonkás, sajtos, salátás, paradicsomos szendvicset.

-Igen? -kérdez vissza Jimin, mivel túl nagy hatásszünetet hagytam a gondolataim miatt.

-Miután apámék vissza érnek, lehet nem tudsz majd elérni, de nem azért lesz mert nem akarnék veled beszélni, vagy mert bármit is megbántam volna. Lehet csak a randin tudnunk legközelebb beszélgetni, mert apám...mint már mondtam, elég szigorú. Öööm...lehet elveszi a telefonom. Csak azt akartam, hogy tudd, ha eltűnök napokra vagy egy hétig is akár, akkor nem miattad lesz, és nem saját akaratomból. -próbálok esetlenül magyarázkodni, hisz félek hogy apám elronthat mindent.

-És ezt miért is kell tudnom? -tesz úgy mintha egyáltalán nem érdekelné a dolog.

-Tudom, hogy aggódnál, majd azt hinnéd hogy gyáva módon megfutamodok, mert megbántam amit veled elkezdtem, de ez nem igaz. -fogok Jimin csuklójára, minek hatására leáll a szendvicsek összeállításával.

Jimin nem válaszolt és mivel már nekem sem volt hozzá fűzni valóm, így beállt köztünk a csend.

-Kész. -tolja felém a tányért Jimin, rajta a kész szendvicsekkel, mik meg kell hagyni, nagyon finomnak néznek ki.

Hát jó. Együnk.