𝔸𝕫 𝕖́𝕟 𝕠̂𝕣𝕒𝕟𝕘𝕪𝕒𝕝𝕠𝕞❀ |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

35.💮

Jungkook szemszögéből:

Pont ahogyan számítottam rá, apám iszonyatosan kiakadt. Ájulásig vert miután ököllel bevertem neki, hogy megállítsam tervében. Jimint haladéktalanul ki akarta nyírni csak azért mert megtudta hogy hol lakunk! Ahelyett, hogy védelmet biztosítana neki és a családjának, inkább ki akarja nyírni őket, mielőtt rossz akarói kicsikarnának belőlük bármit is.
Ez amúgy elég vicces, mert elmondása szerint az ő kezében van az egész város, mégis arról beszél, hogy ellenségei elrabolhatnak valakit aki az ő városába tartozik, úgy hogy nem veszi észre. Hogy van az ő kezében a város ha nem tudja megállítani ellenségeit?

Ráadásul ma van Jimin műtéte... Holnap 14-e... Ki kell szöknöm innen hozzá....Muszáj megtudnom, hogy jól van e.

-Apád csak meg akarja védeni a szeretteit. -próbálkozik ismét megenyhíteni JunSeo mint minden eddigi alkalommal mikor ételt hozott a szobámba, ahonnan se ki se be nem mehet senki, kivétel őt.

-Aha persze. És akkor az már nem számít hogy a "szerettei" akiket "megvéd" boldogtalanok? Konkrétan pont azt az egy embert akarja kinyírni több milliárd közül, aki a fiának kell a boldogságához. -szájalok vissza neki egyből, mert annyira unom mostanra hogy folyton ezt ismételgeti, hogy már muszáj megcáfolnom.

-Konkrétan pont azt az egy embert ítélted te magad halálra mikor áthívtad ide és megadtad neki a címedet. Te magad mondtad, hogy több milliárd ember van. Akkor csak lesz még valaki aki boldogságod forrása lesz és azzal már okosabban fogsz beszélgetni és meggondolod hogy miket mondasz el neki. -oktat JunSeo de szavainak semmi értelme. Én Jimint szeretem és nem kell más!

-Egyszerűen csak védelmet kellene neki biztosítani. Apámnak több ezer embere van, nem hiszem hogy olyan nehéz lenne két embert a védelmére állítani. -morgom unottan. Elegem van belőle. Mindenből. Ő is tudja, hogy rohadtul nem lenne muszáj kinyírni Jimint, de azért is védi tovább az apámat.

-Apád nem bízik abban a fiúban, ezért védelmet se ad neki. Az is lehet hogy beépített ügynök. -mondja tovább a hülyeségét, mintha nem is hallaná szavaim.

-Beépített ügynök? Egy évvel idősebb csak nálam és vak! Én akartam őt először, nem ő jött oda hozzám! Én megbízom benne de hiába mondom neki, vagy neked, mert leszarjátok hogy mit mondok! Senkit se érdekel ebben a rohadt házban, hogy ÉN mit érzek, gondolok vagy mondok! Szavaim semmit nem érnek itt! Neki viszont igen is számít amit érzek! Ő megért! Ő meghallgat! Ő felvidít és foglalkozik velem, amit TI sosem tudtatok megtenni! És csak azért mert vele szeretnék lenni, azt kell terveznie apámnak, hogy kinyírja! -ordítom könnyekkel küszködve, mert már nem bírom tovább ezt az igazságtalanságot.

-Nem azért kell kiiktatni mert kedveled, hanem azért mert mert elárultad neki ezt a helyet.

-Egyrészt nem kedvelem, hanem SZERETEM. Másrészt meg nem hiszem hogy túl nehéz lenne kiszúrni a gazdag negyed egyik legnagyobb kastélyát.

-Jungkook, kérlek értsd meg apád ... -kezd bele JunSeo, azonban nem tudja befejezni mondatát, ugyanis fegyverek hangos elsülése félbe szakítja.

"-Jun, ránk találtak! Minimum 40en lehetnek és fegyverrel támadnak! Vidd az úr..." -hallatszanak az egyik őr szavai a Voki Toki-n, harmadik mondatát viszont lövések szakítják félbe. "-Vidd...azh.. úrfff...fit bi-biztonsssága" -nyögi nagy nehezen mit először elkezdett, majd csend.

-Meghalt? -nézek fel az előttem állóra, és többször is szólásra kellett nyitnom számat, mire végre hang is jött ki rajta.

-Valószínűleg igen. És te is meg fogsz ha itt maradsz! -szorít rá csuklómra és fegyverét előhúzva felrántja az ajtómat. A falhoz simulva rohanunk végig a folyosón.