𝔸𝕫 𝕖́𝕟 𝕠̂𝕣𝕒𝕟𝕘𝕪𝕒𝕝𝕠𝕞❀ |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

13.💮

JungKook szemszögéből:

-Tesó, te meg hol voltál? Tudod milyen nehéz volt bemagyarázni a tanárnak, hogy csak szarsz? -súgja nekem JiHyun miután nagy bocsánatkérések közepette megérkezek az órára.

-Dolgom volt. Kösz hogy kimentettél. -veregetem vállba kedvességem jeléül, de már nem tudok úgy rátekinteni ahogyan régen. Eddig tök jó fejnek ismertem meg, most meg egyfolytában bántja Jimint. Nem értem mi a fene van köztük de az biztos hogy ha ma lesz rá alkalmam, felteszem kérdésem hyungomnak.

-Mit csinálsz te egyfolytában? -háborodik fel. Persze nem olyan "most nagyon dühös vagyok rád amiért nem avatsz be mindenbe" hangszínben, inkább amolyan "mizu haver, csajozol?" hanglejtése volt. És talán a perverz arckifejezésével is az utóbbi opciót próbálta alátámasztani, amire tőlem csak egy szemforgatást kapott.

-Nem azt amire gondolsz. -kötöm ki egyből és ezt követően már próbáltam volna a testnevelésre koncentrálni, azonban ezt Jihyun még egy utolsó kérdés erejéig nem hagyta.

-A többiekkel megyünk a térre kosarazni, jössz? Ha nem érsz rá, én is lemondom, tudod hogy fura egy társaság. -kérlel magyarázkodva.

-Minek akarsz menni, ha nem is bírod őket? -vonom fel egyik szemöldököm értetlenül.

-Mert szeretek kosarazni. Egyedül unalmas így veled lenne a legjobb, de tudom, hogy ha csak ketten lennénk, akkor úgyse kosaraznánk, mert egy idő után elmegyünk valahova inni és az életről panaszkodni, vagy nem is érsz rá... De ha mások is vannak, akkor csak a kosárra figyelünk és olyan lenne mint régen, amikor a játékra összpontosítottunk csak és iszonyatosan jól mulattunk...-magyarázza, számomra meglepően hosszan. Általában nem túl őszinte ha a céljairól vagy vágyairól van szó és válaszai inkább egy váll rándításban vagy egy "Mert mé' ne" mondatban halnak ki.

-Ömmm...oké. Azt hiszem ma nincs semmi, de csak két órát tudok maradni, mert időben haza kell érnem. Te is tudod, hogy a faterom elég szigorú. -sóhajtok nagyot váll rántva. Igazság szerint csak azért mentem bele, mert így tudok vele beszélni a pálya felé menet, de nem akarom, hogy rájöjjön tervemre. Lehet nem tetszik a jelenlegi viselkedése, de azért megbántani sem akarom. Biztos van valami oka a viselkedésére, ha mégsincs, akkor pedig fejmosást is adok neki, az biztos.

Az óra hátra levő kemény 10 perce innentől már tényleg nyugisan telt. Futottunk még 10 kört, és lenyújtottunk. Tudjátok. Csak a szokásos. Annyi különbséggel, hogy nekem nem volt nagyon mit lenyújtani, de ez már mellékes.

-Kint megvárlak. -kapom fel a táskám Jihyunnak szánt mondatom kíséretében és elhagyom az öltözőt. Mindig gyorsan átöltözök és én nem vagyok híve az itt lezajló beszélgetéseknek. Mivel a lányok lassan öltözködnek, így a fiúk mindig ilyenkor beszélik ki, hogy hogyan szereztek meg öt lányt egyszerre és kinek milyen jó teste van az osztályból. Ekkora hülyeséget...

Mindegy. A lényeg, hogy az öltözőtől kicsit távolabb sétálva várakoztam, mikor a kis tornateremből meghallottam egy halk, kiszűrődő zenét, ami így furcsa volt, mivel nem éppen ilyen zenékre szoktak edzeni a bent lévők.

Kíváncsian mentem a terem ajtajához, hogy bekukucskáljak. Tudtommal nincsenek itt tánc órák ebben az időben.

A falapot résnyire hajtva kukucskálok be, és a szám is tátva marad a látványtól. Jimin az és önfeledten táncol. A zene ritmusára mozog. Forog, és ugrik, mintha nem létezne számára a gravitáció. Nagyon jól mozog. Hogy tanulhatott meg ilyen jól táncolni, ha nem lát? Vagy nem tanították neki? Lehet a vérében van és világ életében így tudott mozogni, de akkor is...káprázatos.

Egy-egy ugrásnál, vagy fordulatnál majdnem felkiáltottam, hogy: "vigyázz, fal", mert majdnem neki ment, de mintha érezné az ütközés közeledtét, mindig a terem közepe felé megy vissza. Elképzelni sem tudom, hogy csinálja, de egész álló nap elnézném. Sőt. Még azt is megfontoltam, hogy itt maradok inkább, és lemondom a kosarazást Jihyunnal. Ezen a gondolaton el is időztem, nagyon sokáig. Nem akarom cserben hagyni. Azóta a barátom mióta ide járok és egy éven keresztül amíg nem szereztem több havert, és nem ismerkedtem meg még a környékkel, csak vele voltam délutánonként. Nagyon sokat kosaraztunk, de gördeszkáztunk is és együtt mentünk koncertekre. Igazából mindent együtt csináltunk. Idén viszont már nem nagyon tudtunk elmenni sehova, amit én is sajnálok. Mint már korábban is említettem, beszélni akarok vele, hogy mi újság. 

Gondolataim egy kéz zavarta meg a vállamon, amire kicsit megugrottam, így meglöktem az ajtót is, ami nyikorogva nyílt nagyobbra, Jimint ezzel kizökkentve a zene ritmusából.

A táncoló fiú megbotlott és a földön kötött ki, míg én dühösen csaptam vállba a mögöttem álló hyungom. Oda akartam szaladni Jiminhez, hisz bokáját fájdalmas arckifejezéssel szorította, de Jihyun elhúzott az ajtóból és távolabb vonszolt a folyosón.

-Hyung, engedj el. -csavarom ki kezem a szorításából. -Miért vagy ilyen? Jimin elesett, mert megzavartuk, te meg elrángatsz? Segítenünk kellene neki! -fürkészem tekintetét közben.

-Max kiment a bokája. A srácok már várnak minket. -mutat az ajtó felé. Nem akartam egyből felhozni, de nem hagy más választást...

-Hyung, elég ebből. Szerinted nem vettem észre, hogy Vele más vagy? Mi van közted és Jimin közt? -teszem fél neki egyenesen a kérdésem. Egyszerűen nem értem miért ilyen vele. -Én nem ilyennek ismertelek meg. Mindig segítesz a másiknak. Ez nem te vagy. -teszem még hozzá, hogy lelki nyomás alatt tartsam és kinyögje végre.

-Egyszerűen csak nem bírom a képét. -ránt vállat, de túl sokat hallgatott ahhoz, hogy ez igaz legyen.

-Hyung, az igazat kérdeztem. Ne hazudj! -próbálom a lehető legkomolyabb arckifejezésem felvenni szavaim mellé, amiket természetesen magabiztosan ejtek ki. Ismerem és ő nem ilyen.

-Ha csak azért próbálsz összeveszni velem, hogy ne kelljen jönnöd kosarazni, akkor azt mond és ne mást hozz fel. -tereli a témát. Ezt nem hiszem el... Eddig nem is volt eszemben az a hülye kosarazás, és még meri arra terelni a témát?

-Most nem a kosárról van szó! -emelem fél hangom.

-Kook, felejtsd el. Haza megyek. -fordít nekem hátat és indul meg a kijárat felé.

Mikor lett olyan mint egy hisztis kurva? Miért kell kitérnie a kérdéseim elől.

-Elvettem tőle azt ami számára a legfontosabb volt, ezért utál. Menj utána és ne engem less, inkább vele foglalkozz. Nem vagyok elesett, nem kell a szánalom. -szól mögülem egy hang és hátra se kell néznem, hogy tudjam ki az. Keveset beszél, mégis megjegyeztem a hangját.

-Jimin. -fordulok meg végül csodálkozva, de ő már rég megindult, gondolom hazafelé, így csak a hátához beszéltem volna. Ő vett el valamit Jihyuntól? Ami a legfontosabb volt számára? Mi lehetett az? És Jihyun miért nem mondta nekem még soha?