𝔸𝕫 𝕖́𝕟 𝕠̂𝕣𝕒𝕟𝕘𝕪𝕒𝕝𝕠𝕞❀ |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

26.🌸

"Ilyen egyszerűen elfelejtetted anyát?" -visszhangzanak fejemben Jihyun szavai és látom lelki szemeim előtt hogy milyen arcot vághatott. Régóta nem láttam, így számomra ugyan úgy néz ki mint annak idején, mikor utoljára láttam az arcát. Hangjából pedig kivettem arcmimikáját.

Fájdalom...
Ez volt az első dolog amit éreztem a hangjában. Tiszta és erős fájdalmat.
Ezt jól elszúrtam...
Bele se kellett volna kötnöm abba a hülye késbe. Az ő szobája, ő tudja mit akar benne tartani és mit nem. Nem is tartozik rám. Csoda hogy beengedett eddig, de most már ezt is buktam.

Lehet fel kéne hívnom apát, hogy jöjjön haza ápolni őt?
De... Várjunk csak. Ilyen egyszerűen feladom? Nem zavarhatom apát mert melózik. Nem adhatom fel fél nap elteltével, csak mert elbasztam. Rendbe kell hoznom.

Alig sikerült elhatároznom magamat, mikor csörögni kezdett a telefonom.

-Halló? -szólok bele bizonytalanul. Azt hittem apa az, de nem. Egy nála sokkal idegesítő hang köszönt vissza a vonal másik feléről.

-Jól vagy? -kérdi egyből.

-Ööö... Miért ne lennék? -értetlenkedem.

-Ja... Semmi. Csak kérdeztem. De ezek szerint minden rendben. -nyugtázza Pióca.

-Minek hívtál? Ha csak ezért, akkor most már mennem kell. -váltok bunkóra. Nincs kedvem csevegni. Végül nem adtam Jihyunnak egy másik pólót.

-Milyen órád lesz? -kérdi lelkesen.

-Nem tudom. Asszem most épp matekon ülnek a többiek. -gondolkozom el válaszom előtt.

-Azt hiszed? Miért? Nem vagy suliban? -faggat tovább a kérdéseivel.

-Nem, nem vagyok. -felelem és mielőtt mondhatnám a magyarázatot, már kérdez is.

-Miért?

-Nyugi már! Hagyod, hogy elmondjam? Mit türelmetlenkedsz? -szólok rá dühösen. -Jihyun beteg, apa meg már elment reggel mikor észrevettem, úgyhogy én ápolom.

-Jinhyun beteg?... -ismétli szavaim.

-Ma igen nehéz a felfogásod. -állapítom meg hangosan. -Igen, beteg. -ismétlem meg magam.

-Mi baja? Súlyos? Hogy látod el mikor...-kezd kérdésekbe, de az utolsót elharapja. Hát persze.

-Hogy látom el, mikor vak vagyok. Ez lett volna a kérdés igaz? -fújtatok. Nevetséges. Miért hiszi azt minden ember aki lát, hogy vakon nem lehet megoldani a hétköznapi dolgokat? Nehezebb, de nem vagyok rokkant...

-Ne értsd félre! Nem bántásból mondtam... -szabadkozik egyből.

-Persze. -hallgatok el egy pillanatra, majd folytatom. -Megnyugodhatsz, megoldom. Nem halálos beteg az öcsém, csak valószínűleg megfázás. Ha pedig mégsem hiszed, hogy megoldom, akkor kénytelen leszel ide tolni azt a pióca seggedet, és megbizonyosodni arról, hogy egy vak is képes ellátni egy beteget. -hadarom egy szuszra.

-Jiminie, kérlek ne sértődj meeeg. Nem úgy értettem. Elhiszem, hogy képes vagy rá. -nyújtja el szavait, hátha így hihetőbb a kérlelése. Nevetséges.

-Elhiszem Pióca, elhiszem. De most már mennem kell a kis beteghez, úgyhogy más elfoglaltság után kell kutatnod, mint hogy engem zargatsz. -mosolyodom el gúnyos hangvételemen, majd anélkül, hogy megvárnám válaszát, bontom a hívást. Lüke barom.

Már pont felálltam, hogy meginduljak Jihyunhoz, mikor a telefonom megszólalt.

-"Pióca üzenetet küldött"

-"Pióca két üzenetet küldött"

-"Pióca három üzenetet küldött" -sorolja egymás után a robot hang.

-Mi a fene? -nevetek fel kínomban és megnyitom az üzeneteket, majd hangosan felolvastatom a telefonommal. Nincs időm behozni ugyanezt a számítógépemen. Tényleg mennék már rá nézni az öcsémre.

-"Kérlek ne haraguuudj!" -hallom meg az első üzenetet és kitör belőlem a nevetés.

-Hang üzit küldj te barom, nem gépnél vagyok. -foglalom mondani valómat egy hangüzenetbe, majd lenémítom és zsebre vágom a telefonomat.

Irány Jihyun szobája.

A lehető leghalkabban nyitok be a szobába, és mivel nem kapok egyből egy szitkot, hogy takarodjak kifelé, így nagy eséllyel a bent lévő személy, mélyen alszik.
Óvatosan Jihyun ágyához osonok, kitapogatom a fekvő testet, és homlokára csúsztatom a kezem.

Tűz forró...

Az igazat megvallva még soha az életben nem készítettem vizes borogatást, és másnak sem csináltam, de a régen látott sorozatokból, és abból amit anyától néztem el annak idején, tudtam, hogy mit kéne csinálni. Egy lavórba hideg víz, egy törülköző amit bele áztatunk, majd kicsavarunk és végig járatjuk az anyaggal a lázas testét.

A víz szobába vitelével aprót ugyan megszenvedtem, de végül csak sikerült, és az éjjeli szekrényre helyezését követően a lehető legjobban kicsavartam a törcsit.

Jöhet a borogatás.

Jihyun jobb kezével kezdem a törölgetést.  Bal kezemmel csuklóját szorongatom, míg jobbal a vizes törölközőt tartom, és lassan végig húzom a végtagon. Hogy precíz legyek, többször is végig megyek karján, minden irányból, majd áttérek a másik kezére, ahol ugyan ezeket a mozdulatokat ismétlem. Fentről lefelé. Újra és újra.

Kezei után az arcát, leginkább a homlokát hűtöttem, onnan pedig lentebb tértem a halántékára, nyakára, vállaira majd mellkasára és törzsére.

-Kész... -suttogom mikor úgy gondolom, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, s öcsém gondosan betakargatva felkelek az ágya mellől.

A szobámba vissza érve egyből az asztalom felé veszem az irány. Bekapcsolom a gépem és megnyitom a chat-eket, hogy kikeressem piócát.
Nem kellett sokat keresgélnem, hisz ő írt utoljára, így legfelül rögtön az első az ő neve volt.

-"Tíz új hang üzenete érkezett Piócától" -meséli a gépem, ahogy rá nyomok a nevére, és megnyitja a csevegésünket.

-"Jimiiiinieee!!! -hallom meg a pióca kérlelő hangját, amint elindítom az első hangüzenetet. -Tényleg nem akartalak ezzel megbántaniii. Tudom én, hogy képes vagy azokra a dolgokra mint bárki más. -hallom a nyafogó hangot. Na ez még nekem is új. Még sose nyígott nekem könyörögve.

-"Kérleeeeek. Ne haraguuuudj!" -hangzik a következő üzenetbe. Jaj istenem, ha mind a 10 üzenetbe könyörögni fog, átnevezem piócáról, hiszti királynőnek.

-"Válaszooolj!"

-"Na...Eltűntél..."

Már a negyedig hangüzenetben felfogta, hogy nem nézem az üziket. Mit csinált azután? -kezd érdekelni a folytatás, és kíváncsian nyomok a következőre egy billentyű leütésével.

-"Mit mondjak még, hogy megjelenj? ... Valami vicceset? ... Vagy valami komolyat?"

-"Japánt kéne tanulnom, mióta magán tanuló lettem, elő se vettem a japán füzetem"

A hatodik hangüzenetre hangos nevetésben török ki. De egy nagy idióta.

-"Meg kéne tanulni minimum 20 szót"

-"Aztaaa. találtam valamit csak neked csak most"

-"Aishitemasuuu" -nyújtja el a japán kifejezés végét."

-"Remélem tudod mit jelent" -fejeződik be az utolsó hangüzenet, minek végén Jeon hangosan felnevet, és már tényleg azt hittem ennyivel vége is, majd érkezik a 11. üzenet.

-"Mert komolyan gondoltam törpe"

Az üzenetre lefagytam. A hangja komolynak tűnik, nem mintha csak viccelődne, és mivel vele ellentétben rendszeresen tanultam a Japán órákra, így pontosan tudom, hogy mit jelent ez a szó...

"Szeretlek"