𝔸𝕫 𝕖́𝕟 𝕠̂𝕣𝕒𝕟𝕘𝕪𝕒𝕝𝕠𝕞❀ |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

19.💮

"-Segíteni akarok. -kezdi suttogva, de egy ajtónyitódást követően elhallgat.
-Kivel beszélgetsz? -érkezik egy mély hang a vonal túloldaláról, ami 100% hogy nem Piócától származik."

Fülem jobban kezdem hegyezni, de csak egy hangos zaj érkezik fülembe. Mintha valami leesett volna valahonnan, vagy nem is tudom. Próbáltam koncentrálni, és kihallani, majd elképzelni a hangok forrását, de sehogy se tudtam semmihez se kötni a történéseket.

-Haló. Jungkook ott vagy még? -szólok bele a telefonba mikor már egy ideje teljes csend uralkodott a vonal túloldalán, azonban nem kapok választ. -Pióca!? Haló? Elmentél? -próbálkozom tovább, azonban semmi.

Mi volt ez az egész?

Egy ideig még vártam a választ, de mivel semmi visszajelzést nem kaptam és az én időm is véges, bontottam a hívást és folytattam az utam az iskola épülete felé.

A suli a szokásos rendben történet. Egyik óra a másik után, számonkérések és egyéb, mint bármelyik másik nap. A diákok mindegyike az órák közben úgy érezte, hogy sosem ér véget, mégis hamar elment az egész nap és észbe se kaptam, hogy már a szobámban dobom földre a táskám.

Utam egyből a gépemhez vezetett, és hiába vártam, nem érkezett üzenetem. Arra számítottam, nap végére kapok valami magyarázatot a piócától, de hiába vártam. Nem írt semmit, de még csak nem is hívott.

A gondolatok egymás után merültek fel bennem, de végül arra jutottam, hogy ez az egész hülyeség. Minek aggódnék érte, meg egyáltalán minek várok magyarázatot? Nagy valószínűséggel csak poénból hívott, hogy megint szívja a vérem. Komolyan nem értem, miért hittem neki, mikor azt mondta, hogy valami fontosat akar mondani. Egyáltalán mit értett azon, hogy segíteni akar? Miben tudna segíteni? Minek is kellene nekem segítség? Én bizony boldogulok magamtól is, nem szorulok a segítségére. Se az övére, se máséra.

---------------

JungKook szemszögéből:

Csak egy pillanatom volt hogy beszéljek Jiminnel. Tudtam, hogy kockázatos felhívnom, arra mégsem számítottam, hogy ez lesz a vége... Túl sokáig húztam az időt, a személyes testőröm pedig bejött a szobámba, mikor hangokat hallott meg...Olyan hamar lebuktam. Reméltem, hogy a szobám azért egy kicsit jobban hangszigetelt. Még a villanyt is leoltottam, és háttal álltam a kamerának, egy könyvel a kezembe, mintha csak azt tanulmányoznám. Jó, ezt mondjuk nem gondoltam teljesen végig, hisz a sötétben elég nehézkes lenne könyvet olvasni, de csak azután gondoltam bele, hogy mi van ha éjszakai kamera is van, és az felveszi a telefonálásom, így ez volt a legjobb ötletem.

Bár most már úgyis mindegy. Nem tudtam Neki elmondani, hogy mit akarok, és a testőröm egyenesen apámhoz cipelt, hogy majd ő eldöntse mi legyen. A telefonomat természetesen elkobozták, és mégnagyobb felügyeletet kaptam, egy kiadós bünti után. Hogy mi volt a büntetésem azon kívül, hogy szó szerint minden egyes pillanatban bámul valaki a szoba sarkából, nehogy kapcsolatba lépjek valakivel, és csak a tanulmányaimra, meg persze az edzésre koncentráljak... 300 kör hason kúszás az edzőteremben. Na igen. Hogy mit is foglal ez magába? A lényege, hogy a kezeim hátra kötik, póló nélkül a parkettára fekszem és vállból, plusz lábujjaim tolóerejéből végig kell csúsznom az olyan 100 méter szélességű teremben oda-majd vissza és az egy kör. Gondolhatjátok milyen szépen nézett ki a mellkasom a 300 kör megtétele után, és hogy mennyire égett a zuhany alatt.

Na de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy valahogyan vissza jussak a telefonom közelébe. Ugyan már minden szükséges dolgot sikerült elintéznem, de beszélni akarok Jiminnel és Jihyunnal is. Meg akarom magyarázni hyungomnak, hogy miért van a dolog és Jiminnek pedig felvázolni a dolgokat. Mármint nem azt, hogy az apám egy szívtelen dög, és hogy nem enged ki a szobámból se, hanem egészen más témáról, ami egyenlőre titok. Mármint az ő számára, hisz nem volt időm elmondani neki...

A telefon visszaszerző akció pedig kezdetét veszi pontosan éjfélkor. Hogy miért nem később? Mert felesleges lenne. Aki ébren van éjfélkor, az ébren lesz hajnali háromkor, vagy később is, ugyanis olyankor van őrség váltás. A nappaliak aludni mennek, az éjszakások pedig helyükre állnak. Ezt az időt kell tehát választanom. Nem napolhatom el, mert arra számítanak a legkevésbé, hogy egy nap alatt többször is szabályt szegek. Ráadásul minél hamarabb akarok üzenni a két park fiúnak. Az se lenne baj ha nem a saját telefonomat szerezném meg, azonban másé se nagyon elérhető számomra. A testőrök nem telefonon kommunikálnak egymással, mivel az nem lehet náluk szolgálatidőben, a megmaradt telefon ami a házban van, az pedig az apámé. Szerintem érthető, miért a sajátomra pályázom.

A kamerákat akkor kell leragasztanom, amikor megkezdem az akciót. Az utóbbi egy órában tanulmányoztam a szobám teljes felületét, hogy megtaláljam az összes kamerát, és szerintem sikerrel is jártam, de még várnom kell. Ha túl hamar takarom le őket, több ideig lesz veszélyes a dolog, hisz ha az őr a vezérlőteremben meglátja, hogy nem mutat a kamera semmit és jelzi a szobám előtti őrnek, az pedig bejön, és nem vagyok a helyemen, akkor elég bajos lenne a szitu. De figyeljük is a tervet. A legfontosabb amit kihasználhatok éjszaka, hogy alvási időszakom közben senki sincs a szobámban, csak annak minden lehetséges kijárata előtt.

1.lépés: 23:59 - Kamerák eltakarása, fotellel a földhöz közelit, a sarokban lévőt egy rágógumival.

2.lépés: 23:00 - Az őrök cserélni fognak. Ki kell nyitni az ajtót a bicskámmal, amikor már az egyik elment, de a másik még nem ért az ajtó elé. Ők is csak emberek, így amikor a folyosó másik felén meglátják a váltó őröket, már elhagyják a helyüket, hisz tudják, hogy a másik már úgyis belátja az egész folyosót.

3.lépés: Az ajtó alatt ki kell csúsztatnom egy kártyát, amit már most a kezembe szorongatok. A szobám ajtaja pont két folyosó torkolatában van, így három út vezet hozzá. A hosszú, fő folyosó, minek egyik végén az érkező őr, másik végében a helyszínt elhagyó halad. Ami pedig az ajtómmal szembe van, egy keskenyebb folyosó, ami a kondi terembe, a privát fürdőbe és egyéb izgi helyekre vezet, tehát a személyzet nem igen használja. A kártyát abba az irányba csúsztatom és a trükk az ott van, hogy ha elég ügyes vagyok, sikeresen eljut a kártya a lépcsőig. Hiába több helyiségbe nyíló ajtók sorakoznak a folyosón, a lépcső mégsincs elérhetetlen távolságban. Ráadásul a parkettán a vastag kártya igen jól csúszik és amikor a lépcsőre ér, hangot ad ki. Nem nagyot. Éppenhogy hallható, de a csendes házban egy kiképzett biztonsági őr  meghallja, egyből arra siet. Ez idő alatt osonhatok ki abba az irányba amerről érkezett eredetileg.

Basszus! 23:59 van! A továbbiakat majd később! Ideje cselekedni!