𝔸𝕫 𝕖́𝕟 𝕠̂𝕣𝕒𝕟𝕘𝕪𝕒𝕝𝕠𝕞❀ |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

31.💮18+

FIGYELMEZTETÉS!
A 18+os jelzést követően felnőtt tartalom következik, aki nem akarja, ne olvassa, én szóltam, innentől mindenki saját felelőssége!
Jó olvasást!
-----------------------

-Ez itt a szobááám! -vezet be egy helyiségbe és kezdem úgy érezni hogy tényleg gond van a fejével.

-Hülye vagy? -dörmögöm.

-Most miért? Még senkinek se mutathattam meg a szobámat. -magyarázza vidáman.

-Ezt még most is kijelentheted mert attól még hogy berángattál ide nem tudom hogy milyen mert NEM LÁTOM! -emelem fel a hangomat a végén.

-Szerintem neked nem az a bajod hogy mások mit gondolnak. Saját magadat nem tudod elfogadni így. -jegyzi meg halkan és karomra majd hátamra simít.

-Pszichológus is vagy? -nyögöm ki nagy nehezen a kérdést, miután perceknek tűnő másodpercekig próbáltam valami értelmes választ találni kijelentésére.

-Nem. De mondd ha tévedtem.

-Khm...-kaparom meg torkom. - Hol van a táskám? -jut eszembe a vizem, hisz szám már teljesen kiszáradt és kezdek kifáradni.

-Megint terelsz. -jelenti ki észrevételét és nem téved. Tényleg terelek.

-És akkor mi van? Szerintem te se örülnél ha megvakulnál és sokkal sebezhetőbbé válnál általa.

-Nem. De ennek ellenére nem kellene utálnod magadat. Ráadásul ha elfogadod a műtétet akkor megjavulhat a látásod. -válaszol teljesen higgadtan. Miért ilyen nyugodt mikor én megemeltem a hangomat? -Itt a vized. -töri meg a csendet és hirtelen kezemhez ér a vizes palack, amit ezek szerint direkt oda tart.

Egy szó nélkül veszem át tőle és belekortyolok a palackban lévő folyadékba. Na ez most jól esett a kiszáradt torkomnak.

-Mehetünk vissza? -teszek gyorsan egy 180fokos fordulatot.

-Maradjunk. Sokat táncoltál már, tartsunk szünetet. -fog rá csuklómra a Pióca.

-Jó, de ne tapizz. -csavarom ki alkarom szorításából.

-Jó. De akkor hogyan jutsz el az ágyamig, hogy leülj?

Kérdésére elgondolkodom hisz nem akarok neki igazat adni.

-Jó itt. -vágom rá és ott ahol vagyok, leülök a földre.

-Nem kényelmetlen? -szólal meg immár másik irányból. Nagy eséllyel leült az ágyra.

Itt az esély. Tudom merre van. És tényleg kényelmesebb lenne az ágyon.

Gyorsan felpattanok a parkettáról, majd megindulok a hang irányába. Kezeim kinyújtom míg egy mellkasba nem ütközik.

-Miért dobog ilyen gyorsan a szíved? -húzom össze szemöldökömet és fel se fogom hogy éppen Pióca mellkasát fogom.

-Mert aranyos vagy. -feleli könnyedén, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Ezzel pedig rohadtul zavarba hoz, és gyorsan elkapom a kezemet.

Itt állok előtte és nem tudom hogy melyik oldalára tudnék leülni... Ráadásul mondani se tudok semmit, hisz akkor megint megfogja a csuklóm.
Nem akarom hogy fogja, mert meg fogja érezni a lüktető ereimben lévő vérnyomásom ami gyorsan dobogó szívemtől az egekbe szökik.

-Le akarsz ülni? -szólal meg végül, de nem reagálok. -Itt már csak az ölemben van hely. -teszi hozzá.

-Miért? Olyan kicsi az ágyad?

-Nem. Ez egy fotel. Az ágyam nem erre van. De ha akarod szerintem kényelmes lehet az ölemben.

Ma már nem tudom hanyadjára megy fejembe az összes vérem, és érzem magamat kínosan Pióca miatt.

-Szégyentelen. -suttogom és abban reménykedtem hogy nem hallja, de hangosabbra sikeredett a kelleténél.

-Gyere. -hallom ahogyan feláll helyéről. -Segítek megtalálni az ágyamat. -közeledik felém és hiába akarok hátrálni, hisz ő gyors és magabiztos léptekkel terem mellettem.

-Ne... -kezdek bele de nem tudom befejezni, mert lábam és hátam alá fog, és egy pillanat alatt menyasszony pózban fekszek ölében és ijedten felsikítok.

-Tegyél le! -kiáltom de kezeim szorosan nyaka köré kulcsolom. Nem akarok leesni.

-Ne aggódj, nagyon könnyű vagy, nem ejtelek el. -szorít magához. -Deeee... Kérésed számomra parancs. -jelenti ki és mielőtt bármit mondhatnék, lefejti kezeimet, majd nagyot lökve rajtam, eldobott.

A szobát riadt sikításom tölti be, szemem előtt lepereg az életem és egy gombócba zsugorodva érkezek meg a puha matracra.

-Te barom! -kiáltok rá remegő hangon és egy könnycsepp csordul le arcomon. - Ez teljesen megalázó! Miért kellett elhajítani! Még ha láttam volna hova dobsz! -visítom.

-Ssshh! -emelkedik felém, két oldalamon pedig benyomódik a matrac.

-Tudod te milyen ijesztő volt? -biggyesztem le ajkaim és testem még mindig remeg.

-Ne haragudj. -suttogja fülembe, mire kiráz a hideg, és teljes testemet libabőr fedi. -Hogyan engesztelhetnélek ki? -morogja rekedt hangon, majd fülcimpámba harap.

-Mit.. Csinálsz? -csuklik el hangom. Nem tudom mit tehetnék.

Teljes testem elönti a kíváncsiság. Ha akarnék se tudnék ellenkezni. Mit akar? Mit fog csinálni? Utólag is meg tudom állítani, nem igaz? Ha nem akarom, majd szólok. Azt se tudom hogy mit akar.

-Maradj nyugton és bízz bennem. -feleli kérdésemre.

-------------+18

Forró lehelete égeti a bőrömet, és nyálas csókolat kezd hinteni nyakamra, bőrömet néhol megszívva.
Teljes testemen bizsergető érzés jár át, Pióca pedig kezével lassan elkezdi felhúzni pólómat.

Az anyag végig szántja a bőrömet és ismét kiráz a hideg, testem pedig kezd felforrósodni.Mondd, hogy nem Azt akarja... Ugye nem?

-Szállj le rólam te állat! -nyújtom ki kezem, mivel kitapintom csupasz mellkasát. Mikor vette le a pólóját?

-Akkor kellett volna mondanod mielőtt belekezdtem. Most már nem tudok leállni. -markol férfiasságomra a nadrágomon keresztül, mire a hátam ívbe feszül és végtagjaim megremegnek, de összepréselt ajkaimon egy hang se jön ki.

-Ha nem szállsz le, megütlek! -figyelmeztetem, de ahelyett, hogy leállna, a nadrágomat is elkezdi lehúzni rólam.

-Üss meg ha akarsz és akkor elhiszem, hogy nem csak a szád jár. -ad nyálas csókot hasfalamra. Utálom!

A testem lángol, a Pióca pedig fel-le kezdi húzogatni a bőrt hímvesszőmön, mire egy hangos sóhaj hagyja el a szám. Én nem erre vállalkoztam! Nem is akarom! Nem szeretem, de...akkor miért nem ütöm meg? Miért nem tiltakozok?

Gondolataimból az ráz ki, hogy számomra váratlanul Pióca ajkaimra tapad és mintha keresne valamit a számban, mi neki egyértelmű élete feltétele, olyan vadul nyúzza párnáim.

Forró csókunk közben egy cipzár hangját hallom meg. A következő pillanatban pedig már Pióca megragadja a csuklómat, kezemet pedig álló, lüktető farkához nyomja.

-Aaahh. -nyög fel hangosan érintésemre, és rászorít a pallosomra.

-Mmmhh. -hallatok én is egy vissza fojtott nyögést.

-Neh...fogd visszah ah hangodat.. -lihegi kéjesen, és vissza tér szájával a mellem, illetve oldalam kényeztetéséhez, míg én az ő hímvesszőjét szorongatom, ő pedig az enyémet.

-Mindenholh...kiszívod ah bőröm! Hogyh menjek ígyh hazha!? Teh ténylegh...egy Piócaaah!!! -kezdek bele, de nem hagyja hogy befejezzem, minden előjel nélkül feldugja belém az egyik ujját. -Vagyh... -fejezem be rekedten hangon kiabálva nagy nehezen, miközben vonaglok alatta.

Holnap ezt még nagyon meg fogom bánni...