𝔸𝕫 𝕖́𝕟 𝕠̂𝕣𝕒𝕟𝕘𝕪𝕒𝕝𝕠𝕞❀ |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

21.💮

"Már épp írtam az üzenetet, mikor meghallottam az iroda előtti őrök hangját. Istenem, már csak pár pillanat, ne pont most!
A kilincs lenyomódott, és a nem éppen várt 'vendégek' beléptek rajta."

*Másnap*

Jimin szemszögéből:

Reggel az az értesítés fogadott, hogy a pióca üzenetet küldött. Mivel a szerencsétlenségem sorozata még nem ért véget, így eleve késésben voltam és a tegnapi hirtelen szó nélkül eltűnése is zavart, tehát hagytam a francba az üzenetet, inkább azt választva, hogy ma NEM kések el Miatta.

Az óra kezdetére, szó szerint a tanárral együtt estem be, tehát késésnek még pont nem lehetett mondani. A helyemre ültem és kipakoltam a cuccomat, majd próbáltam elvonatkoztatni a pióca üzenetétől, azonban ez nem éppen sikerült. Egyfolytában az járt a fejemben, hogy mégis mi a rákot akarhat az a gyerek. Tegnap valami -állítása szerint- fontosat akart elmondani, akkor viszont eltűnt egy mély, idegen hang érkezése után. Erre ma ír valamit. Csak egy üzenet. Lehet csak annyi, hogy "szia", vagy valami ilyesmi. De akkor miért nem tudom kiverni a fejemből? Miért gondolkozom azon, hogy valami baj van vele? Miért érdekel egyáltalán, hogy mi volt az a mély hang? Mi a fene vonz benne annyira? Miért érdekel az idegesítő barom sorsa? Agyamra ment a vakság? Vagy paranoiás lettem? Esetleg félek a karmámtól? Ki tudja. Egy biztos: Fogalmam sincs, hogy mit vettünk a mai napon, vagy hogy egyáltalán milyen óráim voltak, ugyanis egész végig a szaros üzeneten járt az eszem, amit nem tudtam elolvasni, mert nem volt nálam fülhallgató (természetes, hogy pont ilyenkor hagyom otthon), és egyébként nem akartam, hogy a telefonom beszédének, miszerint "Jeon Jungkook üzenetet küldött" és egyéb aranyosságok, mondjuk az üzenet felolvasásának az egész osztály a fültanúja legyen.

Röviden: Meg kellett várnom mire hazaérek. Nehéz ez a tinédzser élet, nem gondoljátok?

A gépemet a megszokott módon kapcsolom be, gépelem be a jelszavamat és nyitom meg a csevegő aplikációt.

"Egy e-maile érkezett" -kapom a hangos értesítőt, ami eléggé meglep, ugyanis sosem szoktam e-mail üzenetet kapni. Szó szerint nincs olyan ami miatt kapnék. Hivatalos ügyeim még nincsenek, egyébként meg ott vannak a sokkal modernebb appok az írogatásoknak.

A lényeg, hogy végül rányomok az értesítésre, és megnyitom az e-mailt, majd felolvastatom a gépemmel. Az e-mail az Országos Szemészeti Bizottság küldte.

"Tisztelt Park Jimin!
Ezennel értesítjük Önt, hogy a műtét összegét már sikeresen megkaptuk és Önt a várólistára helyeztük, ahol az időpontja a következő lett:
2023. 06. 11. Hétfő
A kórházba előtte két nappal kell befeküdnie, azaz 06. 09. -én reggel 9:30-ra érkezzen a kórházba, ahol először pár vizsgálaton fog átesni.
A szem műtétének sikerességére 80%-os esély van előreláthatólag, ez még változhat a vizsgálatokat követő diagnózis felállítását követően.
Mivel a műtét napján még nem lesz kiengedve, kérjük legalább 4 napra elegendő tisztasági szereket és egyéb szükséges kellékeket hozzon magával.
A kitöltendő papírokat a csatolt fájlokban találja, amit a befekvés napján szintén magával kell hoznia kitöltve.
Remélhetőleg mihamarabbi látást kíván, üdvözlettel OSzB."

-Mi...a....fasz? -próbálom felfogni a hallottakat kulturáltan és higgadtan, de a sokk hatásnak köszönhetően elég nehéz ezt megoldani.

Oké...oké....Nyugalom...Ez csak egy üzenet, ami szó szerint nekem írt egy országos bizottság...Befizetett pénzt és műtétet említett. Na most itt több bibi is felmerül... Először is: Honnan tudják ezek, hogy létezek? Másodszor: Milyen befizetett pénz? Apának rohadtul nincs pénze aki ezt megtehette volna, nekem meg még annyira sincs. Harmadszor: Ha nem én és nem is apa fizetett nekik, ki a picsa volt olyan idióta, hogy az értesítésem nélkül felíratott szem műtétre? Nem is voltam orvosnál, hogy tudják mi baja a szememnek. Nem is adtam meg senkinek az e-mail címem... Mi ez az egész?

Már azt terveztem, hogy elkiáltom magam és riasztom apát, hogy jöjjön már és olvassa ezt el, mikor rájöttem, hogy ő még haza se ért, úgyhogy várnom kell a dologgal.

Na jó...Jöjjön akkor a pióca üzenete. Ezek után már semmi sem lep meg... -gondoltam ezt én rohadt naivan, de utána hangosan felolvastattam Jungkook üzenetét és rájöttem, hogy elkiabáltam magam. Ezt mondta a gépies hang:

"Szia Jimin! Tegnap hívtalak és beszélni akartam veled, de a testőröm megakadályozott, ami elég hosszú sztori, hogy egyáltalán minek van nekem, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy valamit el kell mondanom. Először is nem tudom miért, de te más vagy mint a többi gyerek és nem azért mert vak vagy. Amikor megláttalak és azóta is más érzéseket keltesz bennem, ha csak rád gondolok is. Nem azért raktam rendbe a cipőid az öltözőbe, vagy kísértelek majdnem minden egyes nap teljesen a házadig, nehogy valaki fellökjön, vagy mentem mindig előtted, esetleg mögötted a folyosókon és figyeltem rád, mert sajnáltalak. Egyszerűen csak nem akartam, hogy bajod essen és most sem akarom. Egyenlőre ne vedd ezt szerelmi vallomásnak, mert még én magam se tudom pontosan mi ez az érzés és kell még egy kis idő, hogy rájöjjek, viszont abban biztos vagyok, hogy azt akarom, hogy boldog legyél, ne essen bajod és teljes életet élj, éppen ezért szereztem meg minden adatodat a baleset utánról. Minden vizsgálat eredményt, ami a szemedhez köthető, és van kiút. Van egy műtét, aminek a költsége miatt nem kell aggódnod, mert nekem a pénz tényleg nem jelent semmit. Nem akadály, éppen ezért kérlek menj majd el a megadott időpontban! Nem tudom mikor jön majd neked az értesítő e-mail, de még előtte akartam neked szólni, hogy ne érjen váratlanul. Ha miattam el is akarod utasítani, gondolj arra, hogy ennek hála normális életed lehet újra. Még hosszú az út, de újra láthatnál. Ne miattam mond el, hanem menj el magad miatt. Ez az üzenet legyen a tanúm arra, hogy nem tartozol nekem semmivel ennek cserébe, csak azzal, hogy részt veszel rajta. Ígérem minden rendben lesz. Nem veszélyes. Rutin beavatkozás, és profi orvos kezeiben leszel, ezt garantálom. Emellett már nincs sok időm, szóval kérlek add át Jihyunnak, hogy sajnálom, és hogy nem akartam tolakodó lenni vele szemben. Azt is mond meg neki, hogy nem azért nem neki írok, mert haragudnék rá, csak az ap"...

És ennyi. Nincs újabb üzenet, nincs folytatás, a mondat felénél, ráadásul a szó közepén abbamarad. Most mit mondjak Jihyunnak? Vagy egyáltalán mi a fene ez? Engedélyem nélkül fogja és önkéntes melót vállal csak azért mert "én más vagyok mint a többi gyerek"? Mi ez az óriási hülyeség? Biztos vagyok benne, hogy iszonyatosan drága egy műtét és még csak beleszólásom sem volt! Segíteni akar? Hogy segít az, hogy rendbe tette mindig a cipőim? Nélküle is megtaláltam.

A mellkasomon egy meleg áramlat ment keresztül és még minimum kétszer végig hallgattam az üzenetet, hogy sikerüljön felfognom, végül pedig csak arra jutottam, hogy ma rohadtul nem kellett volna kikelnem az ágyból. Neki se kellett volna kezdenem ennek a hülye napnak.