𝔸𝕫 𝕖́𝕟 𝕠̂𝕣𝕒𝕟𝕘𝕪𝕒𝕝𝕠𝕞❀ |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

15.💮

"-Mit nyersz egy vak fiú sugar daddyjeként?"

-Nem vagyok senki sugar daddyje. Segítek neki, mert én ezt látom jónak. -felelem ridegen.

-Ezt látod jónak? Mi ebben a jó? Ilyen puhánynak neveltelek? Vak kölykökre vered el a pénzt? Csalódtam benned. -tart hatás szünetet, de jól tudom, hogy még nem végzett. -Logan fog téged mostantól tanítani, hogy ha elég idős leszel, átvehesd tőlem a céget. Több ellenszegülést nem tűrök és nem fizethetsz többet annak a két Parknak, de más nyomorék visszamaradottnak! Nem vagy szellemi vissza maradottakat támogató szervezet, se a kis Jézuska, úgyhogy ideje lenne befejezni a gyerekeskedést! -jelenti ki ellenszegülést nem tűrő hangon, azonban nekem nem is egy szavam lenne, mondandójához.

-Se Jimin, se Jihyun nem szellemileg visszamaradott, vagy nyomorék! Jimin az osztály egyik legjobb tanulója vaksága ellenére is és gyönyörűen táncol, akár egy profi! Jihyun pedig rendes srác! A legjobb barátom és azért vettem neki dolgokat, mert én azt szerettem volna. Azért, mert ha ők boldogak, akkor én is az vagyok! Sose fogom átvenni az üzleteid vezetését, mert mocskos az egész! Azért imádkozom minden este, hogy hadd én legyek az aki csődbe visz téged! Aktákból olvasod ki, hogy milyen a fiad! Az embereid többet látnak mint te magad! Tudod egyáltalán, hogy mi tesz engem boldoggá? Annyi időt foglalkozol velem, amíg megszidsz! Csak teher vagyok számodra, miért nem dobtál még ki? -kiáltom dühösen. Elegem volt abból, hogy Őket bántja. Lehet eltitkolnak előlem dolgokat, lehet Jimin a háta közepére sem kíván, de én kedvelem őket és még mindig jobban a családomnak tekintem őket, mint a vérszerintieket.

Még folytattam volna apám szidását és a saját jogaimért való kiállásom, azonban apám villűmló tekintettel viharzott elém, majd kevert le egy óriási pofont.

-Többet ilyet meg ne halljak! A végén még azt hiszik homokos vagy! Te vagy a fiam, aki a nevemet viszi majd tovább, úgyhogy viselkedj is méltón a nevedhez! Jeon vagy, ezt jól jegyezd meg! Több pénzt nem verhetsz el az idióta rögeszméidre! Holnaptól magán tanuló leszel és ki nem teszed innen a lábad míg be nem nő a fejed lágya! -jelenti ki apám végső ítéletét meghozva, ami nem kicsit ütött szíven. Magán tanuló? Megint?...

-Te nem vagy az apám és én nem vagyok többet a fiad. -köpöm neki utoljára. Azt hittem újra ütést kapok, de apám már nem ért hozzám, csak intett a szoba sarkában álló két őrnek, hogy vigyenek el.

-Eresszetek! -csavarom ki karom a két oldalamon álló szorításából. -Magam is eltalálok a szobámba. -morgok a testőrökre, és ahogy azt mondtam, elindultam a szobám irányába, a két lüke pedig mintha arra számítanának, hogy én most naaagy menekülési tervet eszeltem ki, a nyomomban loholva követtek. Hova szökhetnék? A kocsikban nyomkövető, a ház minden zugában kamerák. Csak gyalog indulhatnék meg, akkor pedig nagy eséllyel fél perc után utol érnek. Menni se tudok hova, miért rohannék feleslegesen. Egy sikertelen szökési kísérlet és a mosdóba is csak díszkísérettel mehetek.

Tudod mit drága apám? Azért IS segíteni fogok a két Park fiúnak. Sőt. A pénzem 90%át nekik adom. Leszarom mit akar az öreg, sosem leszek olyan mint ő! Nem érdekel, hogy Jihyun hyung hazudik, és Jimin a háta közepére se kíván.

Jimin szemszögéből:

-Kook... Most megvagy pióca. -suttogom magam elé ahogyan elindulok a szobám felé. Hallottam a nevét. Már csak be kell ülnöm a gépem elé és kikeresnem az osztály névsorból a teljes nevét.
Ha ez megvan, már meg tudom fenyegetni hogy beköpöm a tanároknál és végre leszáll rólam.

A gépemen egyből a suli oldalát hozom be. Oda fel van téve az összes osztály névsorral együtt. Kikeresem a mi osztályunkat és elkezdem végig tekerni.

Dong Youngbae, Goo Hara, Im Sua, Im Minjun, I Taemin, Jeon JungKook, Jo Hye-ryung, Jun Jian, Jung Hoseok, Kim Hanbin, Kim Jinhwan, Kim Jennie, Kim Jonghyeon, Kim Junsu, Kim Minji, Kim Minseok, Kim MinYoung, Kim NamJoon, Kim SeokJin, Kim Sohyun, Kim Taehyung, Kim Yerim, Kim Yohan, Lee Dongmin, Lee Jieun, Lee Seokook, Min Yoongi, Pak Jiu, Park Jihyun, Park Jimin

Fülemet hegyezve hallgattam, ahogyan a program felolvassa sorra az osztályunkba járók neveit, és persze, hogy nem egy Kook van. Miért is lenne? A végén rá jövök hogy hogyan hívják...

Annyi szerencsém, hogy Ő nem tudja, hogy én nem tudom, hogy melyik Kook is ő. Emellett simán megkérdezhetek valakit, hogy mi pióca teljes neve. Az már nem gáz, ha a családnevét nem jegyeztem meg.

Végre sikerült. Végre elkaptam. Alig várom a holnapot, hogy a képébe vágjam: "Szállj le rólam, különben beköplek a tanárnak."

Gyerekesnek hangzik? Igen, annak, de már tényleg az agyamra megy, hogy még a mosdóba is díszkísérettel megyek. Még ha barátok lennénk és mindenhová együtt mennénk, azt mondanám oké. Dumálunk meg minden, de úgy hogy nem is barátkozni akar, mert megkérdezni tőlem, hogy mi újság velem, vagy hozzám szólni, nem szól hozzám, mintha  néma is lennék, vagy nem is tudom. A lényeg, hogy idegesítő, de most már megoldom, hogy ne legyen az. Ha meg barátkozni akar velem, hogy megvédjen, vagy felügyeljen, vagy amit csinált eddig is, akkor meg legalább a barátomnak fogja tettetni magát és normálisabban fog viselkedni.

Már csak egy dolog van ami foglalkoztat. A pióca Jihyunnal dumált, és drága öcsikém szokás szerint letagadott, ez eddig oké, de mi közük van egymáshoz? Kook azt mondta, hogy nem Jihyun küldte rám, és nála tudakolódzott, hogy mi van kettőnk közt. Most azért érdekli, mert rólam akar tudni többet, vagy azért kérdezi őt, mert róla akar tudni többet? Kook jelenleg mellettem ül és mindenhová követ, de mi van ha előttem, múlt évben ők barátkoztak? Vagy ez túl elhamarkodott vonatkozás? Attól még hogy szóba álltak egymással, nem jelenti azt, hogy jóban is vannak, vagy voltak. Csak osztálytársak. Legalábbis ez lenne a normális logika eredménye, de mégis...a hangnem..és hyungnak szólította. Nem szólítják így egymást ha csak osztálytársi viszonyban vannak. Viszont ha a pióca mindig utánam lohol és tényleg barátok, akkor mikor dumálnak, vagy találkozgatnak, vagy mit tudom én mit csinálnak a haverok a mindennapokban. Ahj. Megint túlgondolom. Minek is izgat, hogy ki kinek a barátja. Már magam is belezavarodtam ebbe az idióta gondolatmenetbe, mintha valami gyilkossági nyomozás lenne, amiben gyanúsított, de még csak nyomozó se vagyok.

Hülyeség ez az egész. Kit izgat, hogy barátok e vagy mit csinálnak szabadidejükben? A lényeg, hogy engem hagyjanak.