Maybe, I'm just dreaming

🪰Sixty🪰

Nem így képzeltem el egy szerelmi vallomást... Főleg úgy hogy ezt amúgy Yoongitól kaptam aki az előbb alázott meg..

Tényleg furcsa világban élünk...

Yoongi tekintete még mindig az enyémet fürkészte...Tae és Beomgyu azt várták hogy Jungkook mikor megy már neki a szőkének...
De mivel nem tette így rá néztem páromra..
Bár arca ideges volt... mégis nyugodtan kezelte a helyzetet...
-Ha hozzá mersz érni... esküszöm kitekerem a nyakad és garantálom hogy nem éled meg a másnapot- mondta Jungkook majd hátra fordult és rám nézve fel ment a lépcsőn
Mivel tudtam mit akart így utána mentem és be csuktam a szobánk ajtaját majd lassan le feküdtem mellé.

-Köszönöm..- szólalt meg mire furcsán néztem rá
-Miattam vesztél össze a legjobb barátoddal..és ezt most meg is köszönöd?- kérdeztem halkan de ő csak rá simított arcomra és elmosolyodott
-nem akarok olyan barátot aki ellenem van.. szóval igen Jimin... köszönöm -egy apró mosollyal díjaztam aranyos monológját majd oda bújtam hozzá és egy hatalmas ásítás után fel néztem rá

-Mikor indulunk holnap?-
-Nem megyünk sehova... még egy darabig biztos nem ...de ha szeretnél valamit a boltból szólok Taehyungnak..- mondta Jungkook mire vettem egy mély sóhajt
-Csak pár ruha kéne-
-Rendben akkor..- kezdett bele de közbe szóltam
-Jungkook.. én is férfi vagyok és tudok magamra vigyázni...el megyek Taehyunggal... nem lesz baj..-
-ezt nem gondoltad komolyan -
-Megint kezded?-kérdeztem tőle és fel könyökölve mérgesen rá néztem
-csak aggódok érted -miután ezt kimondta talán egy picit megnyugodtam
-Én is ezt érzem mikor te mész ki... de majd akkor jön velünk Yoongi...-
-Biztos hogy nem!- jelentette ki én pedig egyből el nevettem magam
-Nem lesz semmi baj .. komolyan bízz bennem egy kicsit rendben?- mikor Jungkook bólintott én vissza feküdtem a mellkasára de volt egy dolog amit meg akartam tőle kérdezni
​​
-Jungkook... hogy lettél fertőzött?-
-mikor a lény át törte a szekrényt gondolom megvágta magát... így a vére belém került... azért nem jelentkeztek rajtam a tünetek hamar -mikor végre megvilágosodtam hirtelen fel húztam Jungkook pólóját és mikor megláttam a szépen gyógyuló sebét egyből fel néztem rá
-Pár nap és rendbe jövök...addig talán ki bírod nélkülem - perverz de nagyképű mosolyra húzta ajkait én pedig ezt látva el nevettem magam
-Mintha annyira szükségem lenne rád-
-Ez most fájt - mondta sértődötten majd  le lökött magáról
Nevetve fogtam meg kezét majd újra rá csimpaszkodtam
-tudod... én is simán meg tudnálak dugni- egy pár másodpercre lefagyott de aztán hirtelen újra le lökött magáról
-Jólvan Park... egyedül alszol -

_________________

Hát...ez így is volt egy darabig...de mivel én sem és ő sem bírta ki, így újra egymás mellett kötöttünk ki.
Délután 5-kor keltünk csak fel hiszen nagyon hosszú és fájdalmas éjszaka volt... Bárcsak el tudnám felejteni.
De majd talán idővel...

Lent a konyhában ettem egy keveset majd oda mentem Taehyunghoz és le ültem mellé a kanapéra
-Mizu Chim?-
-Figyelj..nem muszáj...de el jönnél velem boltba?-
-persze.. sőt jobb is hogy megyek.. Moonbyul is jöhet?- mihelyst rákérdezett a kanapén át ugrott az említett személy és át karolt minket
-ó basszus én akkor is mentem volna ha nem szóltok-mosolyogva bólintottam csakhogy Yoongi épp akkor jött le a lépcsőn

Egy pillanatra lefagyott majd rám nézve el akart menni mellettem de utána szóltam
-Yoongi!... eljössz velünk boltba?- egy halk nevetést hallottam és vártam válaszát
-Persze... és szerinted a pasid nem ver szét érte?-
-beszéltem vele...bele egyezett -
-Akkor biztos nem volt még magánál-
-hát jó ha nem akarsz jönni akkor nem muszáj...-

Egy pillanatra meg állt majd felsóhajtott és le ült elém a kis fotelbe
-mikor indulunk?-

__________________

Később megbeszéltünk mindent, össze pakoltunk fontos dolgokat és végül felöltöztünk.
Épp mikor egy éles kést tettem el a hátizsákomba megpillantottam Jungkookot aki bicegve és fájdalmas arckifejezések közepette lépkedett le a lépcsőn.
Lassan ide sétált hozzám majd egy halvány mosollyal az arcán megfogta kabátom elejét és maga felé rántott
-ha valami bajod esik... megkereslek és szét rúgom a csinos kis segged-
-Nem tudnál bántani -
-Igen ez igaz...de ez kivételes eset lesz- nevetett halkan és le hajolva hozzám egy igazán szerelmes csókot hintett számra.

Pár perc múlva végül elindultunk... bár egyszer azt hittem hogy Jungkook mindjárt neki megy Yoonginak de ez szerencsére nem történt meg..

Az út igazán gyorsan el telt hiszen eléggé siettünk.
Senki sem volt még itt szóval  új volt a terep mindenki számára.
Láttunk pár lényt de azokat vagy szépen kikerültük vagy halkan megöltük.
-Én be megyek.. felkapcsolom a villanyokat- mondta Yoongi és miután fel vette a védő felszerelést be nyitott az áruház hátsó ajtaján.

Sötét volt... bár mondjuk pár lámpa azért világított de többet már nem láttam mert be csukódott előttem az ajtó.
-én el megyek pár konzervért...te és Tae menjetek a ruhákhoz rendben?- mondta nekem Moonbyul mire bólintottam .
Pár perc telhetett csak el az ajtó ki nyílt Yoongi pedig le kapta magáról a maszkot és a szemüveget.
-Gyertek..nincs bent lény...- szólalt meg mély hangon és végül előre engedett minket..

El kellett nyitnom ajkaim mert ez a hely olyan volt mintha a mennyországban járnék..
A sorok tele voltak pakolva étellel, itallal, higéniai eszközökkel és még sorolhatnám..
Mintha senki nem járt volna itt ezelőtt...

Moonbyul ahogy mondta el indult a konzervek felé én pedig Taevel mentem a ruhákhoz.
Miközben sétáltunk a barna hajú felém fordult és elmosolyodva próbált beszélgetni velem..

Milyen régen voltunk már így kettesben...azt hiszem miután szakítottunk egy picit megromlott a barátságunk..
-Hogy vagy amúgy?- kérdezte mire nekem is mosolyra húzódott szám
-egész jól...és te?-
-Én is.. bár mondjuk eléggé össze vagyok zavarodva...nem igazán értettem az esti balhét -
-Nagyvonalakban... Jungkook apja találta fel a vírust... Jungkook és Yoongi egy helyen dolgoztak, de Yoongi el akarta adni Jungkook apjának munkáját...de aztán a két fiú veszekedni kezdett Jungkook pedig véletlen el törte az üveget amiben a fertőzött legyek voltak...-
-Miért akarta eladni? Őszintén..ki venne meg egy halálos vírust?-
-Bárki Tae aki úgy érzi hatalma van az emberiség felett....-
-Ez mondjuk igaz...- miután ezt kimondta oda is értünk a ruházati részhez.
Válogatni kezdtünk melegebb dolgokat amik majd jól jöhetnek később
Jungkooknak találtam egy fekete pulcsit, magamnak is hoztam egyet kisebb méretben majd a többieknek is kerestem valamit.
Már csak Eunnak és a pici SooYunnak kell valamit keresni és már végeztünk is.

Épp a baba ruhákat nézegettem mikor is hallottam valamit a mosdó felől.
Mivel rohadt kíváncsi vagyok így lassan elindultam megnézni mi is lehet az..
-Hova mész?- kérdezte Tae mire egyből válaszoltam is neki
-Mosdóba.. mindjárt jövök - hazudtam szemrebbenés nélkül majd végül elindultam.

Egy rövid folyosón találtam szembe magam..az első ajtó a női wc volt a második a férfi...a harmadik pedig egy raktár

Be néztem mindegyik ajtón... kivéve a raktárba mert az nem nyílt ki...
Hirtelen láttam meg hogy az ajtóban van egy kulcs amit persze azonnal el fordítottam és végül lassan ki nyitottam az ajtót..

Bent szerencsére világos volt.. hatalmas polcok álltak sorban az egész helységben csakhogy a földön vért láttam és furcsa hangokat hallottam ezért egyből be csuktam az ajtót és gyorsan el tűntem onnan.

Mivel már úgyis itt volt a férfi mosdó így be mentem, addig Tae úgyis válogat még pár ruhát nélkülem..

Mikor már léptem volna ki a fülkéből valaki be nyitott az ajtón...
De ez nem ember volt hiszen borzasztóan ijesztő hangja volt
A szívverésem felgyorsult ahogy megláttam egy lény hatalmas karjait magam felett...

Hirtelen nem tudtam mit tegyek... lassan le ereszkedtem a fal mellett, lábaimat fel húztam és mély levegőt vettem... vártam hogy végre ki menjen az ajtón

Hiszen nem volt nálam fegyver csak egy kis kés amivel semmire sem megyek.
Halkan elő vettem az adóvevőmet hátha tudok jelezni valahogy Yoongiéknak de egyszer csak borzasztó hangos hörgő hangot hallottam és egy lövést ami azt jelentette hogy a többiek is találkoztak egy lénnyel

Akkor még nem is gondoltam hogy én tettem....
Én engedtem ki őket...