Maybe, I'm just dreaming

🪰Fifty-nine🪰

Pár tized másodperc telhetett el...de én olyat tettem amit lehet nem lett volna szabad...
Jungkook pedig meg húzta a ravaszt...

A kezemben szorítottam egy üvegcsét aminek tartalmát Jungkookba szúrtam...
Párom ennek következtében annyira megijedt hogy elsütötte a fegyvert de szerencsére csak a párnát találta el maga mellett..

Fel néztem rá.. hiszen féltem... bármi is volt a zsebében Jungkook ijedt de egyben fájdalmas arckifejezése alapján lehet nem a legjobb szer a földön,.

Rettegve húztam ki nyakából a tűt és figyeltem arcát
Eddig őrülten gyorsan vette a levegőt de mostmár kezd megnyugodni...
A szemeit lehunyta lassan...és már csak annyit láttam hogy megdermedt teste...

-Jungkook!....- keltem fel és vártam egy darabig de nem történt semmi...
Megnéztem a pulzusát de rettentően féltem mikor nem éreztem dobogni a szívét...
-kelj fel kérlek...-kezdtem el zokogni majd mellkasára hajtottam rá fejem és ott sírtam tovább
Nem ezt akartam...nem akartam megölni őt...

Elvesztettem őt... bármi is volt az üvegben megöltem vele Jungkookot...
Borzasztó hangosan zokogtam... gondoltam hogy a többieknek leesett miért is tört össze jelen pillanatban a szívem..

Mostmár vége... sehogy sem tudom már őt vissza hozni..
Csak szorítottam magamhoz testét és zokogtam ahogy csak tudtam... annyi fájdalmat engedtem ki magamból mint még soha...
Soha többet nem hallom majd tőle azt hogy: szeretlek...és nem fog megcsókolni úgy mint pár perce..

Nem látom majd az édes nyuszi mosolyát és nem hallom majd dobogni a szívét ahogy fekszem mellkasán..
-Ne sírj Jimin- szólalt meg valaki mire megráztam fejem és tovább zokogtam
-Jhungkook...meghalth- sírtam tovább mire éreztem ahogy valaki körém fonja karjait..
Teljesen lefagytam...de volt annyi erőm hogy elhúzódjak páromtól..

Vörös, könnyes szemeimmel láttam ahogy Jungkook apró mosollyal figyel engem most gyönyörű sötét barna szemeivel amit nem igazán tudtam elhinni...
Bár mondjuk akkor nem is akartam eldönteni hogy képzelődök e vagy csak megbolondultam... kihasználtam a lehetőséget és amilyen gyorsan csak tudtam nyakába borultam..

Hallottam ahogy Jungkook édesen felnevet és így már biztos voltam benne hogy valami nagyon jó dolog volt az üvegben..
-nem kellett volna ezt Jimin...- suttogta mire elhúzódtam tőle és megráztam fejem
-nem vagy normális.. miről beszélsz?-
-ellenszer volt az üvegben...az utolsó a földön - néztem magam elé és csak akkor esett le mit tettem

-el pazaroltad az utolsót... rám... ahelyett hogy tovább vitted volna a menedékre - mondta mire semlegesen megráztam fejem
-Azt hiszed hogy ha tudtam volna hogy van nálad ellenszer nem tettem volna meg? Kérdés nélkül be adtam volna neked -
-Ezért nem mondtam...-
-Jungkook te seggfej...- keltem fel mérgesen és ki mentem az ajtón mire szembe találtam magam a többiek könnyes arcával
-Jimin várj már - jött utánam párom és megfogva kezem megállított

-Hogy lehetsz ilyen hülye?... megölted volna saját magad mikor itt volt a lehetőség arra hogy ne halj meg?...te bele gondoltál abba hogy mi lett volna ha nem adom be neked a szert?- kezdtem el vele veszekedni és közben tudtam hogy a többiek sokkos állapotban figyelik azt hogy Jungkook él és virul
-mostmár mindegy Jimin....és igen... megöltem volna saját magam... hiszen én már nem számítok.. megöltem rengeteg embert...annak az ellenszernek el kellett volna jutnia a menedékre...-
-De nem gondoltál rám?... hagytad volna hogy szenvedjek?-
-Nem Jimin...de tudtam hogy boldogultál volna nélkülem is ..-
-Képzeld.... miután agyon lőtted volna magad...én is öngyilkos lettem volna te igazi seggfej!- duzzogtam és közben sírtam...hiszen tényleg így lett volna...nem tudnám elképzelni úgy az életem hogy Jungkook nincs mellettem... bármit is tett

-egy olyan ember miatt lettél volna öngyilkos aki megölt több millió embert?-
-BALESET VOLT!- ordítottam és mellkasára ütöttem
-Nem a te hibád volt...fogd már fel hogy bármit is tettél az nem önszántadból történt...- néztem fel rá könnyes szemeimmel és mikor megláttam az ő hatalmas könnycseppjeit egy picit megnyugodtam

-Tényleg azt hitted hogy a te hibád?- mikor megláttam hogy bólint egyet megszakadt a szívem
Egyből a karjaiba borultam és hagytam hogy végül kisirja azt a fájdalmat és bűntudatot amit eddig magában tartott

Hiszen nem az ő hibája...csak elhitették vele hogy ő tette...
Pedig csak baleset volt...
A többiek lassacskán magunkra hagytak minket hiszen tudták hogy szükségünk van erre...
Yoongival pedig majd még beszélnem kell.. hiszen nem értem mit miért tett..

Mikor már Jungkook úgy ahogy lenyugodott és el is aludt én lassan ki surrantam a szobából és le mentem a többiekhez

Moonbyul idegesen toporzékolt a nappali közepén és mikor meglátott felém sietett de látszott rajta hogy ő is borzasztó sokat sírt
-mi a fene történt??...én már bazdmeg eltemettem Jungkookot... aztán meg csak....-
-találtam a zsebében egy kis üveget... ellenszer volt benne de én nem tudtam...be adtam neki de Jungkook annyira megijedt hogy elsütötte a fegyvert.,-
-Volt nála ellenszer???-
-Az utolsó a földön....mikor felébredt ideges volt...azt mondta nem akarta magára pazarolni..el kellett volna vinni a menedékre..-

-nincs több ellenszer??- szólalt meg Yoongi mire megráztam fejem
-Te tudod mit tettél Jimin??- esett nekem hirtelen Yoongi amit egyszerűen nem tudtam felfogni
-Igen...mert szerinted jobb lett volna az ha Jungkook meghal?-
-Nem... persze hogy nem...de így lehet az egész emberiség elpusztul a te hülyeséged miatt!-
-Yoongi most mi bajod?-
-Te... amióta velünk vagy csak elrontasz mindent... mostmeg kiírtod az emberiséget! Normális vagy? gondolkodhattál volna mielőtt megteszed..egy ember nem egyenlő több millióval-
-Oké Yoongi mostmár hagyd abba-szólt rá Moonbyul de a szőke egyre közelebb jött hozzám
-Mi lesz ha Moonbyul kapja el? Vagy Eun... rajtuk már nem tudsz majd segíteni mert elpocsékoltad az utolsó ellenszert a földön...az édes kis pofiddal ezt már nem tudod helyre tenni- gúnyolódott majd a falnak szorított
-Vagy azt hiszed hogy pár hülye dal eléneklésével pikk pakk helyre jön minden?- nézett rám gúnyosan mosolygva de hirtelen hátra esett

Jungkook olyan erősen ütötte orrba hogy majdnem elájult..
Beomgyu és Taehyung próbálták őt lefogni ami nagy nehezen sikerült..
-Velem beszélhetsz így...de vele nem... megértetted?-ordított rá párom és végül ki rángatta kezét a két fiú szorítása alól
-hagytam hogy elhitesd velem hogy én tettem... mellettem álltál de csak azért mert tudtad mi az ellenszer... apa levelét is te olvastad el először... aztán megölted ...hiszen már semmi haszna nem volt...meg alkotott egy vírust amit te jó pénzért el adtál volna...igazam van Yoongi? Vagy esetleg tévedek?-
-nem használtam ki senkit...a barátod voltam -
-A faszt...csak azért kellettem hogy megcsináljam az ellenszert...de mivel már nincs .. így örültél volna annak hogy már nem vagyok-
-Jungkook tényleg a barátod voltam...de nem az ellenszer miatt csináltam... persze az elején az volt a legfontosabb de .. már nem-
-Akkor?.. miért örültél volna a halálomnak?-kérdezte Jungkook mire Yoongi vérző orral lassan fel kelt a földről és rám nézve válaszolt

-Mert bele szerettem Jiminbe...-