A bőröm lángol...a mellkasomban melegség árad szét és érzem ahogy a vér fel forr bennem
De nem a kint lévő 40°C-tól hanem Jungkook ajkaitól amik végig szántják nyakam, kulcscsontom és hasamCsakhogy mikor ki nyitom a szemem ő eltűnik én pedig bele zuhanok valami kegyetlenül vakító fénybe
Mikor valaki megbökte vállam egyből fel ültem és szét is néztem és amit megláttam először az Moonbyul röhögő feje volt
Mi a fene..-Jézusom nemár, húzzatok innen- párom egyből el lökte mellőlem a lányt és a többieket is elzavarta felőlem
De mikor rájöttem hogy azért volt mindez mert a farkam áll mint a cövek azonnal elpirultam és eltakartam merevedésemA többek nevetve fordultak el nekem pedig tényleg kurvára égett az arcom
-úristen ez nagyon kínos- hasra fordultam és eltakartam arcom
-Jimin ne csináld ezt mert a végén én is felizgulok csak én a seggedtől--Kíváncsi vagyok mit álmodhatott a kicsike- Moonbyul perverzen mosolyogva sétált el mellettem és le ült egy székre
-Jah de várj.. hiszen mindenki tudja- röhögve csapkodta a térdét én pedig elsüllyedtem szégyenemben-Fogadjunk dugtál Jungkookkal...jah nem várj... új tipp..leszopott...igen ez lesz a tuti sokszor inkább ilyesmit álmodnak az emberek és..-
-Moonbyul elég lesz köszi- Jungkook miután elküldte a még mindig röhögő lányt én fel néztem rá lassan de ő csak elmosolyodott rajtam
-nincsen semmi baj rendben? Ez bárkivel előfordul..-
-De hát.. miért pont most?-
-Lehet hogy én holnap izgulok majd fel álmomban a seggedtől..ne aggódj..ez természetes..- megforgattam szemeim majd lassan fel keltem a földről és megpróbáltam lenyugodni de nem igazán ment mert Jungkook hátamat cirógatta nyugtatás képpen
-Befejeznéd?... kérlek..- lángol a bőröm és egyszerűen nem tudok lenyugodni amíg a közelemben van-Jeon..ne érj hozzá vágod? - Moonbyul röhögve ült le megint a székre mire Jungkook csak mérgesen pásztázni kezdte arcát.
-jólvan srácok egy óra múlva indulunk.. úgy döntöttünk a többiekkel hogy kocsikat keresünk... később úgyis ketté kell vállnunk jól is fog jönni ez a plusz kettő vagy három autó...- bólintottam arra amit mondott Yoongi majd mikor felültem a fejemhez kellett kapnom mert nagyon megszédültem-jól vagy kicsim?- Jungkook hangjára elmosolyodtam majd bólintottam
-Persze..csak.. biztos az miatt van hogy nem ettem,de ne aggódj jobban leszek..- párom táskájához nyúlt amiből ki vett egy kis müzlit de én megráztam a fejem
-Jimin...ezt edd meg kérlek, sokat fogunk gyalogolni..-
-Ez a tiéd..és amúgy sem fogadhatom el..-
-Kérlek Minnie..- pár másodperccel később nem a müzliért nyúltam hanem Jungkook tarkójára fogtam és le húztam magamhoz egy rövid csókra-Köszönöm..-mosolyra húzta ajkait majd a kezembe nyomta a reggelimet.
_______________Mint ahogy az el lett mondva...egy óra múlva már mindenki a busz oldalánál állt és várta hogy végre elinduljunk
-Nem akarok közbe szólni Yoongi... tényleg...de mi a faszért jön mindenki ha csak két kocsi kell?- Moonbyul karba tett kézzel állt az úton de igaza volt
Így Eunnak is könnyebb lenne..
-Ha megvan a két kocsi majd vissza jöttök Eun és Boyeong minek gyalogoljon?-
A fiúk gondolkodtak egy pillanatra majd bólintottak
-Ebben igazad van..-
-Nekem mindenben igazam van- elkuncogtam magam majd Jungkookra néztem aki biccentett menjek vissza a buszba de én megfogtam Eun kezét és inkább őt küldtem vissza
-Jimin menj vissza.. pihenj még..mi szerzünk két utót aztán vissza jövünk.. vigyázz Eunra-
-Veletek akarok menni-
-édesem...meleg van ,és amúgy sem vagy még jól..-szomorúan bólintottam majd közelebb lépkedtem hozzá és szorosan megöleltem
-Vissza jössz ugye?-
-Még szeretnélek boldogítani szóval igen... persze hogy vissza jövök- elhajoltam tőle majd karjaimat nyaka köré fontam , ő pedig arcomra simított
-Szeretlek-
-Én is téged Jungkook- párom egy apró puszit nyomott ajkaimra majd elmosolyodott, felkapta cuccát és már indult is a fiúkkal
STAI LEGGENDO
Maybe, I'm just dreaming
Storie d'amoreCsak egyetlen egy este ,de mégis megváltoztatta az egész világot Park Jimin ,aki idolként élte átlagosnak mondható napjait most már a túlélésért küzd nap mint nap. Jiminnek el kell jutnia Szöulból Busanba a szüleihez még pedig élve, de erre egyedül...