Maybe, I'm just dreaming

🪰Forty-eight🪰

Reggel furcsa módon arra keltem fel hogy valaki hangosan nevet odalent.
Jungkook nem volt mellettem és mivel hang alapján ő az aki nagyon boldog meg akartam nézni miért is.

Ki keltem az ágyból és mikor le mentem annyira szívmelengető látvány fogadott hogy azt hittem lassan el kell fordulnom mert el kap a sírás.
Anya Jungkookot ölelgette akivel láthatóan sütögettek valamit mert mindenhol tálak voltak.
-Jó reggelt- köszöntem nekik mosolyogva mire mind ketten rám kapták szemüket.
-Jimin drágám...jó reggelt, Jungkookkal épp gofrit sütünk, éhes vagy?-
-Egy kicsit..de ne segítsek?-
-Nem kell Jimin ,anyuddal mindent kézben tartunk igaz?- mosolygott le Jungkook anyára azzal a szívdöglesztő mosolyával mire azt hittem majdnem elájul annyira vörös lett az arca.
-Hát akkor....megyek felöltözök - mondtam nekik majd hátra fordultam de neki mentem valakinek.
Mikor megláttam édesapámat aki halványan és már jobb színben mosolygott rám tényleg nagyon elérzékenyültem.
-Apa... Jobban vagy? - kérdeztem tőle és a karjaiba borultam.
-egy kicsit igen ...-szorított magához óvatosan majd anyára nézett aki szintén könnyezett..
Gondolom mennyire régen látta már ilyen erősnek apát

Mivel jelen pillanatban boldog voltam nem is gondoltam arra mi lesz ha apáék megtudják... Jungkookkal nem csak barátok vagyunk...hanem sokkal többek...

_____________________________

Reggeli után épp a régi ruháimat nézegettem, Jungkook és apa pedig a hátsó kertben szereltek valamit a meleg nap sugarai közt...
Hirtelen anya kopogtatott be az ajtón és mikor mondtam neki nyugodtan jöjjön be le ült az ágyamra
-Beszélhetnénk?..-
-Persze anya...miről?- kérdeztem halvány mosollyal de mikor kimondta egyből meg állt még a kezem mozgása is.
-Rólad...és Jungkookról-
-Mi van... velünk?-
-Jimin..nem szeretném hogyha hazudnál nekem rendben?... az édesanyád vagyok..-
-Persze anyu...- ültem le mellé az ágyra és vártam mit szeretne mondani.

-Jungkook...nem csak egy sima barát igaz?-
-Honnan veszed ezt?-
-nem is tudod mennyire szerelmesen néz rád... és hát az együtt alvásból elég nyilvánvaló volt...- mosolyodott el anya mire felsóhajtottam.
-Nem haragszol?-
-Miért tennék ilyet?... hiszen csak szerelmesek vagytok...és Jungkook nagyon jó ember...-
-Azt hittem...ha megtudod majd mérges leszel...mert ő férfi - anya megfogta két kezem és elmosolyodott.

-Nem mi döntjük el kibe szeretünk bele Jimin..ez innen jön - mutatott ujjaival szívemre mire mosolyra húztam ajkaim és megöleltem őt.

-Szeretlek anya-
-Én is téged kicsim -

Azt hiszem nem is lehetne már jobb ez a nap...de azt hiszem tévedtem.
_____________🪰____________
Az órára pillantottam ami 21:23- at mutatott így rájöttem lassan el kéne mennem fürdeni.
Felkaptam egy alsót és egy pólót majd már mentem is volna be de az ajtó zárva volt.
-JUNGKOOK!..BENT VAGY?- kérdeztem hangosan mire az említett férfi ki is lépett a fürdőből de olyan gyorsan hogy időm se volt be nézni mit rejteget.

-Miben sántikálsz?-  kérdeztem és elmosolyodtam.
-pár perc és meglátod... várj hozok egy pólót addig maradj itt és ne menj be- utasított de mivel tudom magamról hogy kíváncsi vagyok rá tettem kezem a kilincsre és már mentem is volna be de Kook vissza ért.
-Szóval nem fogadsz szót- közölte mire nevetnem kellett rajta hiszen elég hülye fejet vágott.
-Csak... gondoltam bekukkantok- mondtam mire el lágyult tekintete.
-Menj nyugodtan- mondta halkan én pedig egyből be nyitottam a fürdőbe de egyből el nyitottam ajkaim
Gyertya fény világította be a helyet a kád széléről.
A víz rózsaszín volt és a tetején virág szirmok úszkáltak a habok közt.

Levendula illat lengett a levegőben és a pára miatt picit meleg is volt.
A földön szintén virág szirmok hevertek mint a vízben de ezek piros színűek voltak ami nagyon jól illett a halvány rózsaszín csempéhez.

-J-Jungkook...ez...-
-Tetszik?..csak mert szerettem volna még sok mindent de nem volt itt és..-
-Imádom- húztam mosolyra ajkaim és felé fordulva karjaimat nyakába fontam.
-Akkor megnyugodtam - mondta majd le hajolt hozzám egy rövid csók erejéig.

Mikor már a kádban feküdtünk együtt a habok között rá kellett jönnöm hogy valójában még nem is vagyunk egy pár, de érdekelt valami még amit muszáj voltam megkérdezni tőle.
-Jungkook...-
-Igen?..-
-Miért csókoltad meg Yujut?- éreztem hogy egy pillanatra meghökken de ezután bele kezdett.
-Nem akartam őt megcsókolni.. vízért mentem de...be csukódott az ajtó Yuju pedig be jött aztán...-
-Aztán..?- kérdeztem halkan
-Aztán.. csak megcsókolt...-

(Jungkook szemszöge)

Nem tudhatja még meg az igazat...majd később  elmondom neki... még nem állok rá készen..

Hiszen Yuju olyan dologgal fenyegetőzött amit még Jiminnek nem kell tudnia

(2 nappal korábban)

Épp vízért mentem mert eléggé ki voltam már száradva és Jimin sem ivott mostanában eleget, szóval be mentem de az ajtó becsukódott mögöttem.
Yuju állt ott mire egy picit meglepődtem
-oh.. szia...nem is vettem észre hogy itt vagy-
-Hát... tudod sok mindenhol ott vagyok...és voltam is-
-Miről beszélsz?- nevettem el magam majd ki vettem egy vizet a táskából és már mentem is volna de Yuju az egyik padnak lökött.

-Mi a fene bajod van?-
-Most beszélgetni fogunk..és ha bárkinek is szólsz erről... esküszöm én ölöm meg Jimint..-
-Mit akarsz?- köptem felé szavaim mire közelebb jött és végig simított mellkasomon.

-Téged...és valamit amit már nagyon régen meg akarok kapni...-
-Tessék?-
-tudok a kis mocskos titkodról...és arról is hogy ezt az egész poklot neked köszönhetem...-
-Fogd be a szád mert esküszöm hogy...-
-Mit?...mit teszel? Megölsz? Mint több millió embert?..csak mert az mind a te lelkeden szárad...-
-Hagyd abba!-
-gondolom senki nem tudja mi folyik itt és hogy ki vagy te..igazam van?.. szerinted ha most oda mennék Jiminhez és a teljes igazságot elmondanám neki mennyire akadna ki?-
-Meg ne próbáld... amúgy sem értem honnan tudod ezeket -
-onnan.. hogy ismertem...Dr.Jeont...az apádat -

__________________________

(Jimin szemszöge)

-csak úgy?... megcsókolt?-
-Igen... tényleg hirtelen volt.. biztos pont akkor láttál meg minket...-
-akkor az egész csak egy újabb félre értés volt?- kérdeztem meg ezt legfőképp magamtól mire Jungkook egy alig hallható igennel válaszolt.
-Akkor... sajnálom...-
-Nem Jimin...nem kell sajnálnod semmit... én sajnálom hogy látnod kellett...-Suttogta fülembe halkan szavait majd egy apró puszit hintett arcomra.
-Jungkook.. tudom hogy ezután majd... nekünk is el kell búcsúznunk..de.. szeretném ha tudnád hogy soha nem szerettem még úgy senkit mint téged..- hullott le egy könnycsepp szememből amint magam előtt láttam azt a pillanatot ahol Kook már nincs velem

-és azt is tudom hogy sokat vitatkoztunk...de kérlek bocsáss meg nekem - néztem szemeibe de ő csak magához szorított.
-soha nem haragudtam rád ugye tudod?...semmi miatt... inkább nekem kéne bocsánatot kérnem... túl sokszor okoztam neked fájdalmat....sok minden...az én hibám - mondta halkan de én megráztam fejem és el söpörve egy tincset szeméből elmosolyodtam mert láttam hogy az ő szemei is tele vannak könnyekkel.
-én sem haragszom rád... talán fájt néhány dolog ...de mindig rájöttem hogy csak azért tettél vagy mondtál dolgokat mert szeretsz...- simítottam végig arcán ő pedig csak elmosolyodott..
-Utálok sírni...-nevetett halkan ezért nekem is felfelé görbültek ajkaim
-Lehet...soha többé nem látlak majd viszont... hiszen nem tudni hogyan alakulnak a napjaink főleg külön...de azt szeretném hogy emlékezz arra amit még egyszer mondtam neked..- suttogta szavait számra Jungkook mire kérdőn rá pillantottam.
-Mi volt az?..-

- Hogy ,,mindig ott leszek majd neked ha szükséged van rám"..-