Maybe, I'm just dreaming

🪰Sixty-four🪰

És ami ez után következett azt soha nem fogom tudni elfelejteni...

Jungkook hátrébb lépett de csak hogy meg tudja fogni mind két kezem amit egyáltalán nem bántam
Már mind ketten bőrig áztunk de látszólag egyikőnket sem zavarta a dolog...

A többiek az ajtóból kukkoltak vagy épp mosolyogtak.. egyedül Yoongit nem láttam

Vissza vezettem szemeim Jungkookra és megráztam fejem így tudattam hogy mondani akarok valamit.
-Nem értem....ezt az egészet..-
-mert kiöltöztél mostmeg el ázol?- nevette el magát Jungkook mire bólintottam és rá mosolyogtam
-Igen..és persze..mire fel ez az egész?-

És ezután bele kezdett...de akkor még sejtelmem sem volt róla mi lesz ennek a vége

-Mikor azon az éjszakán megcsókoltalak...azt hittem nagy hibát követek el... Megtettem egy nagy lépést előre....de mindig volt valami ami miatt nem mondhattam el soha mennyire szeretlek.. olyan vagy nekem mint egy apró kis őrangyal Jimin... hiszen már nem is tudom megszámolni hányszor mentetted meg az életem.. fizikailag és lelkileg is...
Tettem néha dolgokat amik miatt nem érdemellek meg és még mindig nem tudom felfogni miért is szeretsz engem- halkult el de közben folyamatosan mosolygott
-Mikor megfertőződtem és már tényleg azt hittem nincs tovább nem az ellenszerre gondoltam először...hanem rád... hogy mi lesz veled és hogyan boldogulsz majd de nézd meg.... újra megmentettél pedig nagy ára volt...- nézett le rám én pedig tudtam...nem egy esőcsepp folyik végig arcán hanem egy könnycsepp

-Talán sosem lehetünk igazán együtt ahogy én szeretném.... hiszen ez a világ már teljesen más mint amilyen régen volt...de azt akarom hogy tudd rám támaszkodhatsz és bármikor ott leszek neked ha szükséged lesz rám... vigyázok majd rád ahogy csak tudok hiszen borzasztóan szeretlek - utolsó mondata után ki vett egy kis kék dobozkát a kabátja zsebéből amit lassan ki is nyitott majd újra le nézett könny áztatta arcomra és elmosolyodott

-Hozzám jönnél Jimin?...- halkult el és várta a válaszom....vagyis... mindenki várta a válaszom
Nem tudom hogyan lehet megszervezni egy esküvőt egy ilyen világban...de most jelen pillanatban nem is érdekel...csak ki akarom mondani... tudatni akarom vele hogy szeretem és mellette akarok lenni bárhová is vigyen minket az élet

-Igen...- szólaltam meg pár másodperc gondolkodás után mire meghallottam a többiek hangját
Jungkooknak látszólag egy óriási kő esett le a szívéről és mikor felfogta amit mondtam egyből fel húzta az ujjamra a gyűrűt és boldogan magához szorított..
Sírva kapaszkodtunk egymásba és mindketten tudtuk hogy végre tiszta lappal újra kezdhetjük...
Hiszen itt vagyunk egymásnak ...ezt mind ketten tudjuk
Nincs több titok és hazudozás... mostmár csak ő és én vagyunk

-Szeretlek Jimin- tolt el magától és aranyosan szipogva végig simított arcomon
-Én is szeretlek Jungkook - döntöttem homlokom övének mire elmosolyodott és karjaival derekamra fogott

-Emlékszem....arra amit mondtál...a buszban-szólalt meg úgy hogy csak én halljam
-tényleg emlékszel?-
-Persze Jimin... azért csináltam mindent hiszen megmondtam...veled szeretném először átélni - suttogta számra szavait én pedig már ettől éreztem ahogy a testem felforrósodik
-Akkor csókolj meg -

Jungkook egyből hallgatott rám és amilyen szenvedélyesen csak tudta össze érintette vizes ajkainkat.
Sosem gondoltam volna hogy végre érezhetem ezt is... kipróbálhatom azt amit eddig lehetetlennek hittem...
De Jungkook ezt is meg tudta adni nekem....

Tényleg valóra váltja minden álmom...
Az ajkaink egy ritmusban mozogtak egymáson,és már majdnem elváltam tőle miszerint kezdek fázni de ez nem történt meg mert Jungkook magához szorított és teljesen átölelt a karjaival.
A nyelve egy idő után be jutást kért amit egyből meg adtam neki így mikor érzékszerve át csúszott számba egy pillanatra bele sóhajtottam a szenvedélyes csókba.

Az esőcseppek gyorsan folytak végig az arcomon , a hűs szellő miatt érezhettem a mellkasomban lévő forróságot és az hogy Jungkook minden egyes csókunknál végig simított hátamon azt váltotta ki belőlem amit akartam..
Ezt akartam érezni.. hogy mellette szabad lehetek...

Párnácskái lassan váltak el enyémektől de kezeivel még mindig simogatta hátam.
Az arcom olyan piros lehetett mint egy alma és ha bírtam volna még levegővel biztos folytattam volna a csókot.
-Remélem így képzelted el ezt a pillanatot - szólalt meg én pedig egyből mosolyra húztam ajkaim
-Ez annál sokkal jobb volt- mondtam halkan és végül fel néztem a borús égre

-Nem fázol?-  jött egy újabb kérdés mire egy aprót bólintottam
- csak egy kicsit...de köszönöm Jungkook...nem gondoltam volna hogy emlékszel erre ..-
-Mindenre emlékszek ami veled kapcsolatos Jimin...de mostmár menjünk be mert a végén megfázol...ha este meg szeretnéd nézni a csillagokat ide ki jöhetünk...- fogta meg kezem majd maga után húzott a házba de hirtelen Moonbyul csapódott nekem

-Annyira örülök nektek ...nem tudom hogy lesz az esküvő...de,..ez még nem olyan fontos-
-nekem már ez is elég volt ,,esküvőnek"- szólalt meg Jungkook nekem pedig újra vörös lett az arcom ezért le hajtottam fejem
-Jajj a kicsi Mochi hogy elpirult...gyere újjá varázsolom a sminked...a seggfej pasid nekem se mondta hogy ki visz a szakadó esőbe- mérgelődött a lila hajú és végül fel ráncigált a lépcsőn.

Pár perccel később már majdnem kész voltam mikor is ki nyílt az ajtó ahol megpillantottam Yoongit
-Jimin... tudnánk beszélni?- kérdezte most félénken de én mégis bólintottam

Moonbyul kicsit félve de végül ki ment az ajtón helyére pedig le ült a szőke
-Miről van szó?- kérdeztem rá és vártam mit mond
-Én csak.... gratulálni szeretnék... hallottam mi volt lent..-
-Oh... hát köszi - kínosan elmosolyodtam mert eléggé kényelmetlenül éreztem magam
Főleg úgy hogy tudom Yoongi kedvel engem

- szeretnél még valamiről beszélni?-
-Nem...- felelte hirtelen de mégsem kelt fel helyette újra megszólalt
-Vagyis...igen... én sajnálom amiket mondtam lent ..nem akartalak bántani csak...fontos az ellenszer.. bár mondjuk már nincs jelentősége...-
-Nem baj Yoongi .. tudom hogy ideges voltál... megértem -
-A másik pedig az amit utána mondtam...-
-Mióta érzel így? -
-Talán... mióta szakítottál Taehyunggal... valahogy másképp néztem rád..-
-Az elég rég volt már -
-Igen.. tudom..- mondta halkan majd végül fel kelt de én el kaptam karját így vissza ült..

-Yoongi...én Jungkookot szeretem és ezen soha senki nem tud majd változtatni...de azt akarom hogy tudd...sok ember él még ezen a földön...és biztos lesz majd valaki aki be lopja magát a szívedbe...-
-Nem Jimin ..én tényleg beléd szerettem...és túl erős ez az érzés..nem tudok másra így gondolni ahogy rád - nézett bele szemembe és hirtelen fel sem tudtam fogni mi történik mert Yoongi az ajkaimra tapadt
És a legrosszabb az egészben az ..hogy Jungkook épp ekkor nyitott be az ajtón

Francba... pedig azt hittem ezen a napon semmi rossz nem történhet..de sajnos megint csak tévedtem...