Maybe, I'm just dreaming

🪰Seventy-one🪰

(Jungkook szemszöge)

Nem estek jól Jimin szavai de hát mit vártam?...
Talán hogy magához ölel és azt mondja
,,mostmár minden rendben lesz"?

A francokat erre fel kellett volna készülnöm...de mostmár ébren van... felébredt pedig azt hittem lassan JinYeong le kapcsolja őt a gépről és minden reményem el száll..

A többiek pár perc után mentek a dolgukra de hirtelen Moonbyul ült le mellém.
-Mi van?- néztem rá mire el nevette magát
-Ekkora egy bunkót mint te... legyél már férfi és menj utánna... biztos meg fogja érteni mit miért tettél...ha meg nem.. így jártál -
-Kösz Byul...ez sokat segített -mondtam ironikusan és el néztem róla
-Jungkook komolyan beszéltem ...menj már -
-de mit mondjak neki? Ó sajnálom Jimin hogy életre keltettem több millió veszélyes legyet amik amúgy tovább szaporodtak és megöltek egy egész kontinenst?-
-Nem pont így kéne...de igen...ezt tudnia kell...-
-szakítani fog...és abba bele őrülnék Moonbyul...-
-beszari vagy- vágta nekem nyersen én pedig nem tudtam hogy most sírjak vagy nevessek
Ez annyira rá vall
-Jungkook fogd a tököd és indulj -ütött vállon mire fel keltem és egy mély sóhaj után lassan fel lépkedtem a szobába.

A francba jobban félek mint bármikor...
Kopogtam halkan mire meghallottam egy halk ,,igen"-t ezért ki nyitottam az ajtót.

-Beszélhetnénk?- kérdeztem konkrétan remegve és vártam mit válaszol
Láttam rajta hogy gondolkodik és hogy mérges de végül mégis csak bólintott.
Le ültem mellé és a pólóm aljával szórakoztam majd bele kezdtem.

-Sajnálom...-
-komolyan? Csak ennyit tudsz mondani?- köpte felém szavait amitől esküszöm bátorságot nyertem
Tudnia kell mit gondolok
-Azért haragszol mert megmentettem az életed?? Jimin tudod hogy képtelen vagyok nélküled élni.. így is majdnem meghaltál... tudod milyen érzés volt minden egyes nap be jönni ebbe a szobába és megfogni úgy a kezed hogy lehet ez az utolsó?... öt hónapon keresztül... felfogtad? Szeretlek..és rosszul mondtad...ez volt életem egyik legjobb döntése...soha nem hagynám hogy meghalj...-fogtam meg kezét mondandóm után és bele néztem gyönyörűen ragyogó szemeibe amik már most csillogtak a könnyektől..
Lassan egyre és egyre közelebb kerültem hozzá..
Ajkaink már csak pár centire voltak egymástól és mikor már majdnem megcsókoltam őt Jimin elmosolyodott és kezét arcomra simította
-Jungkook...- suttogta rá nevem ajkaimra mire mélyen szemeibe néztem és vártam mit akar mondani

-igen?-
-Házasodjunk össze...most- hirtelen annyira meglepődtem szavain hogy levegőt is elfelejtettem venni.
-Tessék?-
-Jungkook kérlek... ki tudja meddig leszünk még életben.- láttam rajta hogy nagyon elszánt ezért megfogtam két kis pici kezét és elmosolyodtam
-komolyan gondolod?-
-Igen Jungkook...de ha te nem szeretnéd azt is megértem -
-Nem erről van szó...csak...kint...a fényben már sokkal veszélyesebb mint eddig...és ... még nem találtam erre alkalmas embert..-
-Moonbyul?..-kérdezte Jimin mire elmosolyodtam
-Fogalma sincs hogy kell-
-és az az idős házaspár?- itt hirtelen lehervadt a mosoly arcomról mert még mindig nem tudja JinYeong és Young-hee hogy mi van köztünk Jiminnel..
-mielőtt kómába estél.. megbeszéltük hogy nem mondjuk el nekik hogy együtt vagyunk..nem tudom hogyan fogadják..-
-Akkor...nem is tudnak rólunk?-  kérdezte Jimin eléggé csalódottan én pedig megráztam fejem miszerint fogalmuk sincs

Már épp mondani akartam neki hogy majd később kitalálunk valamit csakhogy valaki kopogott az ajtón
Jimin édesanyja nézett be mosolyogva az ajtón majd mikor látta hogy őt figyeljük egyből bentebb jött az ajtón és közben egy tálcát fogott a kezében.
Az említett dolgot le tette az éjjeli szekrényre és le ült az ágyra én pedig fel keltem hogy tudjanak beszélni

Biztos nagyon aggódott érte..
-Majd később vissza jövök- Mondtam halkan majd végül ki mentem a szobából
Legalább az esküvőre emlékszik...