Maybe, I'm just dreaming

🪰Forty-seven🪰

Az autóban ülve fogom Minnie kezét aki épp most próbál rájönni merre is lehetünk.
-Szerintem itt menjünk balra - hallgattam rá majd befordultam abba az utcába és mikor megláttam édes mosolyát tudtam hogy jó helyen vagyunk.
-Ez lesz az..innentől már ismerős - mivel a táskát Hanse elvette így be mentünk egy gyógyszertárba ahol egész könnyen találtunk az édesapjának való gyógyszert

-Itt állj meg kérlek...- mondta Jimin majd mikor ki szállt az autóból követtem én is és megtöltöttem fegyverem..
Túl nyugodt ez a hely....
Valami nem stimmel...

-Jimin... biztos jó helyen járunk?-
-Igen...de anya azt mondta lények vannak a ház előtt azért mondtam hogy állj meg itt...-

Bólintva indultam meg a helyes utca felé de mikor kifordultunk több ezer lényt láttunk meg végig az utcában.
Már értem miért aggódott Jimin annyira a szüleiért.
Be fogtam Jimin száját kezemmel de mivel megijedt így a lények felénk fordultak és rohanni kezdtek..
-Francba...- fogtam meg Jimin kezét és amilyen gyorsan csak tudtam rohanni kezdtem közben pedig a lényeket lőttem.

(Jimin szemszöge)

-van... hátsó ajtó?- kérdezte futás közben Jungkook mire hangosan válaszoltam neki hogy igen.
Nagyon nagyon gyorsan futott szóval már kezdtem fáradni.

Jungkook el kanyarodott egy másik utcába pont a házunk mögé és át mászott a kerítéseken ami maitt le is ráztuk a lényeket.
A hátsó ajtót szó szerint be törtük majd le estünk a földre a fáradtságtól.
Lépteket hallottunk meg de mikor megláttam ki az egyből fel ugrottam a földről és sírva anya karjaiba borultam.

-Jimin.. hát itt vagy -
-Mondtam hogy el jövök hozzátok - töröltem le könnyeim és mikor elhúzódtam tőle rá néztem Jungkookra
-Anya... ő itt Jungkook...ha ő nincs akkor....én sem lennék itt -édesanyám nagy mosollyal az arcán ölelte meg Jungkookot is és nem győzte neki megköszönni amit értem tett.
-Mondtam már Mrs.Park..semmiség..-
-Attól még... hálás vagyok neked - anya aranyosan mosolyogva húzott kezemnél fogva be a nappaliba ahol meg is láttam apát...
De sajnos nagyon rosszul nézett ki
-Apa!- szóltam neki és le térdeltem a kanapé mellé
-Jimin...annyira örülök neked -kezdett el a végén köhögni mire elő vettem táskámból a gyógyszereket amiket anya kért.
-Tessék.. ezeket vedd be...- adtam neki oda három szemet majd oda nyújtottam neki a vizet.

-mostmár jobban leszel apa,. meg fogsz gyógyulni...- simítottam rá kezére majd még egy kicsit ott maradtam vele.

Mikor már sötétedett az idő ki mentünk a konyhába mert anya azt mondta csinált egy kis vacsorát.
Szerencsére anyáék sok konzervet tettek el , úgyhogy ezek most jól jönnek.

A ház is biztonságos...jó helyen vagyunk most itt..
Ebéd közben anya ki ment apának adni egy kis ételt mert még gyenge volt .
Addig mi Jungkookkal eszegettünk csendben..
-Nem mondod el neki?- kérdezte hirtelen Jungkook de nem értettem mire gondol
-Tessék? Mit?-
-Hát hogy mi ketten....-
-Nem lehet... nem tudni mi lesz a reakciója.. aztán ha ki tesz minket az éjszaka közepén akkor...-
-igazad van ... jobb ha nem mondod el neki- Mondta Jungkook csakhogy anya akkor jött vissza

-Mit jobb ha nem mondd el Jimin?-
-h-hát azt... hogy egy picit sós lett a kaja de nem baj anya..... így is finom volt- egy ,,o"-t formázott ajkaival és bele kóstolt az általa főzött ételbe.
-nem is sós -
-Lehet te nem érzed...de nem baj.... így is jó volt - szerencsére mivel már úgy is végeztem beletettem a tányért a mosogatóba majd fel sprinteltem a szobámba Jungkookkal a nyomomban.

-ez nagyom meleg volt..- mondtam majd neki dőltem az ajtónak
-Melegebb mint te?-
-Ez csúnya volt Jeon- mosolyodtam el és karjaimat Jungkook nyaka köré fontam.
-Nem is hinnéd milyen jó most ez.... -tolt neki az ajtónak, homlokát pedig enyémnek döntötte.

-Jimin...a mai nap...volt életem egyik legnehezebben napja.... hiszen azt hittem örökre elveszítettelek és ez az én hibám volt-
-Megmentetted az életem -
-Tudom de...kis híján meg is öltelek-
-Várj...nekem Yoongi adott egy borítékot - nyúltam a kis dzsekim belső zsebébe de ott nem találtam semmit.
-Ne!...nem hagyhattam el... vissza kell mennünk -
-nálam van... nyugodj meg..-
-Mi volt benne? Mit írt?-
-Ha már minden rendbe jön...el mondom neked az igazat...-
-Vagyis van valami amiről tudnom kéne...?mi az Jungkook?-
-Nem szeretném ezt rád zúdítani... először neked is fel kell épülnöd...utána el mondok mindent...-

-rendben - nehezen adtam fel...de bíztam Jungkookban hiszen megmentett..nem tudom hogy...de sikerült neki.

-Zuhanyozzunk le aztán pihenjünk.. már ránk fér - bólogatva indultam el a jól ismert fürdőbe ahol végre le moshattuk magunkról az összes mocskot amit az úton szereztünk.

Pirulva léptem be a zuhanyzóba és megnyitottam a vizet de egyszer sem néztem rá Jungkook izmoktól dagadó testére.
-Jiminie ..- szólt Kook mire hirtelen rá emeltem szemem arcára.
-i-igen..?-
-Jól vagy?- tette rá kezét homlokomra mire bólintottam.
-Igen... Csak túl meleg a víz..-hazudtam neki mire kicsit lentebb vette a hőfokot....de eközben szemeimmel végig követtem minden mozdulatát.
Karját, ami tele volt tetoválásokkal, mellkasát, hasát, combjait....de mikor fel néztem rá hirtelen arra kellett rájönnöm hogy figyel engem.
Pár másodperccel később , lassan neki tolt a hideg csempének és közel hajolt ajkaimhoz
-Soha nem akarom azt érezni hogy nem vagy többé...- mondta halkan,de én egyből átöleltem őt mert láttam rajta hogy nagyon szomorú lett.

-nem fogsz Jungkook... mostmár minden rendben lesz- biztos voltam benne hogy a mai bántja még mindig... bár mondjuk én semmire sem emlékszem azonkívül hogy Hanse belém szúrta a tűt.

Zuhanyzás után mindketten felöltöztünk és be feküdtünk a meleg ágyba majd átöleltük egymást.
-Jó lenne...ha minden egyes éjszaka így aludnék el...- szólalt meg Jungkook halkan és lassan egy puszit nyomott homlokomra.
-Tényleg jó lenne.,- mosolyodtam el szavain és közelebb húztam őt magamhoz.

Bárcsak minden egyes éjszaka így bújhatnánk össze... így aludnék el a meleg puha ágyban annak a karjaiban akit a leges legjobban szeretek.
Talán pár napig még élvezhetem ezt...de ha elindulok Gimhaebe eszembe jut...

Hogy Jungkook nem jön velem....