Maybe, I'm just dreaming

🪰Twenty-six🪰

Féltünk...
Rettegtünk hiszen  a legjobb barátom fertőzötten mászkált a kórházban...
Bármelyik pillanatban mikor csak ki sétáltunk jött velünk valaki, mosdóba vagy akár csak ha mozogni akartunk
Nem tudtuk hol van ,vagy hogy mit tesz majd dühében ezért is rettegtünk..ha ki tör egy ablakot és mi nem vesszük észre...akkor nagy bajban vagyunk

Most épp itt fekszem Tae mellett az ágyban  aki békesen alszik mikor is halkan kinyílik az ajtó, itt van mellettem az adóvevő ha Hwanwoong jönne be egyből szólnunk kell a többieknek
De most nem fertőzött barátom jött be hanem Jungkook...
Lassan közelített az ágyhoz majd  halkan megszólalt
-Velem jönnél egy picit?..-
-Mi az mostmár kedves vagy? Netán újra meg akarsz ütni?-
-Megnézem a sebed..- a számon lévő elég csúnya véres sebre mutatott mire szemet forgatva felkeltem
-Nem hagyhatom magára Taet..- végig simítottam párom karján mire Jungkook az ajtó felé nézett
Egyszer csak Yoongi jött be aki flegmán leült egy székre és rám se nézett
-Majd ő addig vigyáz rá.. de gyere mert a végén még csúnyább lesz...-

Lassan bólintva keltem ki az ágyból majd felvettem egy pulcsit és Jungkookkal mentem
A folyosón kurvára féltem, de tényleg rendesen remegtem..ki tudja mikor támad ránk
Lehet épp figyel minket..
-Ne aggódj..lassan érzékenyebb lesz... fényre nem jöhet, el kell bújnia-
-De hát volt amelyik már ki jött és bírta a fényt-
-Igen aki már régebben változott át...aki tud fejlődni... Aki pár hete vagy napja vagy talán egy hónapja..az még erre képtelen..- Jungkook szavaira egy picit megnyugodtam és mikor be invitált engem egy terembe kérte üljek le a vizsgáló ágyra

Kook ujjait állam alá tette és elkezdte kémlelni arcom és mikor grimaszolt tudtam hogy elég csúnyán nézhetek ki
Mintha csak hallotta volna a gondolataimat.. elmotyogta hogy ,,nem vészes" majd oda ment a fertőtlenítőkhöz és tett valamit egy vattára
Mikor vissza jött oda nyomta azt ajkaimhoz ami kurvára csípett ezért egy picit elhúzódtam
-Ettől nem lesz csúnyább szóval ha jót akarsz magadnak hagyod hogy segítsek-
-Ez még mindig a te hibád volt- nem szólt semmit hanem csak újra oda tette a vattát és elkezdte fertőtleníteni

-Sajnálom..- mondta halkan és bele nézett szemeimbe mire megráztam fejem hogy nem baj..
-Azt hittem hogy te... tudtad ezt és..-
-Nem baj Jungkook már.. megtörtént- mivel ujjai még mindig állam alatt pihenek így néha végig simított bőrömön mire kirázott a hideg
Újra elkezdte fertőtleníteni szám de hirtelen meg állt majd bele nézett szemeimbe és egyszer csak olyan sebességgel mart rá ajkaimra hogy először fel sem fogtam mi történik..
Nem mozdultam, nem mertem mert egyszerűen a testem leblokkolt... Mintha csak megfagyott volna a levegő vagy meg állt volna az idő
Csakhogy mikor Kook csókolni kezdett a szívem őrülten kalapált és úgy éreztem lassan elolvadok a karjaiban
Egy apró de igen hosszú csók volt ... mégis olyan volt az egész mintha feltöltődtem volna energiával, érzésekkel
Bizsergett a mellkasom és görcsölt a gyomrom de ez nem rossz hanem eszméletlen jó érzés volt

Miután Kook nagyon lassan elvált ajkaimtól egy nyálcsík húzódott közénk amit lassan lecsókolt onnan majd végül már mondott is volna valamit csakhogy mikor kinyitottam szemeim és egy pillanatra oldalra pillantottam megláttam volt legjobb barátom aki egy kis szikét tartott Jungkook háta felé és már szúrta is volna meg de én villám sebességgel löktem el őt és szó szerint bele tenyereltem az éles tárgyba ami simán át szúrta kezem
Ordítva tűrtem a fájdalmat mire Kook vette a lapot majd elő húzta fegyverét és amilyen gyorsan csak tudta fejbe lőtte megfertőzött barátom aki pár másodperc múlva a földre esett
A vére már fekete volt, foltok borították arcát és  láttam a sötét ereket nyakában
Istenem Hwanwoong mi lett veled..

Lihegve és sírva néztem a földön lévő barátomra de hirtelen valaki maga felé fordította fejem
-Jimin..- le néztem a kezemre amiben még mindig ott volt az éles szike
A fájdalom hirtelen végig járta a testem és könnyezni kezdtem mert az érzés borzalmas volt
-Nem lesz semmi baj.. gyorsan csinálom rendben?- bólintva de mégis pánikolva néztem Kookra aki közelebb lépett hozzám majd ki vette nadrágszíját és kérte harapjak rá