Maybe, I'm just dreaming

🪰Two🪰

Jimin és EunWoo két teljes hónapot töltött bezárva a biztonságosnak mondható házban.
Minden jól ment addig amíg el nem fogyott az étel és a víz.
Semelyikük sem tudta mihez tudnának kezdeni.

Volt mikor napokig nem aludtak és őrködtek, spóroltak az étellel, már-már néha végkimerülésig, Próbálták megfejteni mi folyik odakint, azt persze mind ketten tudták hogy szörnyű dolgok  történnek de azt nem hogy néha mekkorát tévedtek.

EunWoo elmesélte Jiminnek mit ölt meg akkor a lakásában.Azt a lényt látta Jimin is, egy hosszú szürke karú és lábú ,nyálkás valamit. Körülötte legyek, a bőrén pedig fekete foltok voltak láthatók
Gusztustalan volt, de még mindig nem tudták mik ezek.

EunWoo azért ment Jiminért mert látta hogy egy lény épp a házába tart, és mivel szolgált a katonaságban így persze úgy érezte kötelessége segíteni rajta.

A dolgok kezdetén EunWoo épp arra sétált, és mivel jött a vihar be kellett húzódnia valahová.

Az idős kedves asszony aki abban a házban lakott Jimin szomszédja volt. A nő mesélt neki Jiminről mikor is hirtelen az ablakon rengeteg bogár jött be és ölték meg szegény hölgyet., bele másztak és fúrták magukat a testrészeibe
EunWoo ilyenkor még nem tudta mit tegyen de már segíteni rajta késő volt így hát besietett egy zárt szobába.
Ott volt addig amíg eszébe nem jutott Jimin..így tudnak most itt ülni mindketten.

(Jimin szemszöge)

Annyira hiányzik a családom..
Muszáj eljutnom hozzájuk ,vagy ha nem is sikerül legalább annyit tudjak meg hogy élnek e még.

Több napja nem láttam legyeket, se semmilyen fura dolgot..egyszer ki kell mennünk innen.
A hasam korgása jelezte hogy éhes vagyok mert már lassan egy napja nem ettem semmit, mert nagyon kevés ételünk maradt már csak.

EunWoo felém fordult mire inkább le hajtottam a fejem.

-Lehet el kellene mennünk egy boltba.. vagy valahová ahol találunk kaját...mert én is éhes vagyok.-

-Akkor menjünk, kérlek..-
-De mi lesz ha történik velünk valami?-
-Te több dolgot tudsz ezekről az izékről mint én, túl fogjuk élni, meg amúgy is már rég nem hallottunk és láttunk semmit.-
-Ez igaz de mi van ha pont akkor jön valami amikor mi ki megyünk?-
-Majd megvédesz...és én is téged, fedezzük egymást akkor nem lehet baj., de valahonnan szereznünk kell lángszórót a bogarak ellen, Valami nem stimmel velük.-

-Tudom..melyik légy mászik bele az emberbe és változtatja ilyen gusztustalan hosszúkás fasszá?-
-Csak ezek a dögök..-
-Biztos a rohadt laborban kotyvasztottak valamit.-
-Ez nem zombi apokalipszis..ez más..-
-Hasonló Jimin.-
-igen de attól még nem az..-
-Ki kell találnunk valamit!-
-Igen tudom, de mit?-
-Van egy ötletem!-EunWoo az ajtóhoz lépve vette el a kis ruhát ami a kulcslyukba volt téve majd kinézett azon.
Este kilenc óra körül járt már az idő, nem néztük sokszor ,mert úgy gondoltuk felesleges
Figyelt.. gondolom hogy tiszta e a levegő, de sajnos hirtelen hátra esett és a szeméhez kapott
Ijedten szaladtam mellé, de ő ellökött és ordítani kezdett,

Hallottam a legyeket ezért olyan gyorsan ahogyan csak tudtam vissza tömtem a kulcslyukat
A kezéről folyt a vér, nem tudtam mit csináljak
-F..fuss..m-menj..innen- EunWoo teste hirtelen rázkódni kezdett ,az én könnyeim elő bukkantak ,nem akartam őt így látni
Meg mentette az életem..

Hirtelen abba maradt minden.
Nem ordított, nem adott ki fájdalomra utaló jelet
Csak feküdt ott, de élt mert pislogott másik kezével pedig véres sérült szemét fogta
-E.. EunWoo..-csend volt bent, de ő köhögni kezdett majd felült és el vette kezét szeméről de amit akkor láttam talán sosem fogom elfelejteni.
Szeme fekete lett, körülötte midenhol vér volt
Ösztönösen húzódtam hátra és kaptam szám elé
Kegyetlen fájdalmakat élhet át..
-J.. Jimin..meg kell ölj-
-Mi? Nem ! -
-kérlek..- fejemet rázva mentem még hátrébb ,és még egyszer el motyogtam hogy nem
Ő a barátom,nem fogom megölni, amúgy sem bírnám megtenni
-A-akkor.. zárkózz be a fürdőbe.. kérlek..- hevesen bólogattam de még utoljára, véresen, nem érdekelve hogy már ő is át fog változni magamhoz öleltem őt
-Köszönöm EunWoo.. mindent köszönök..-
-Találd m..meg a családodat Jimin- bólogattam bár nem látta , pár könnycsepp után fel keltem mellőle majd minden fontos eszközt bele tettem egy táskába és végül be csuktam a fürdő ajtaját.
Most bűntudatot érzek.. pedig ez nem az én hibám volt..

Nagyon sokáig ott voltam, a vizem már majdnem elfogyott és a maradék ételemből is minimális mennyiség maradt
24 órát biztos ott voltam.. néha hallottam EunWoo fájdalmas kiáltásait, de nem mehettem ki..
Csak vártam és mikor az ajtó túloldalán valaki dörömbölni kezdett tudtam hogy barátom az.
Kegyetlenül fájt őt így látni és hallani.

Nem ezt érdemli..de azt kérte találjam meg a családom ,és én azt is fogom tenni.....