Maybe, I'm just dreaming

🪰Seventy🪰

Fél úton Jimin felém fordult de tudtam mit fog kérdezni
-Jungkook... hová megyünk?-
-Mindjárt meglátod...de szerintem tetszeni fog - mosolyodtam el és tovább figyeltem az utat.

Nem telt el 10 perc már meg is érkeztünk ezért le állítottam az autót és ki szálltam
Jimin követte a példámat majd amint meglátta a kék tengert mosolyra húzta gyönyörű ajkait.

Hideg volt és persze nem akartam hogy megfázzon de látnia kellett... vagyis... látnia kellett velem együtt hogy ebben az időben milyen szép is a víz.

-miért jöttünk ide?- kérdésén nem lepődtem meg, megfogtam hideg kis kezét és elindultam a part felé..

(Jimin szemszöge)

Nem válaszolt helyette elindult én pedig készségesen követtem őt és szorítottam kezét.
Félúton hirtelen szólalt meg, rá is kaptam egyből szemeim.
-Mikor kicsi voltam sokat jártam le a partra...-
-Busanban laktál?-
-Igen...a szüleimmel rendszeresen jártunk le ide sétálni hiszen gyönyörű ez a hely ..-itt vett egy mély levegőt majd rám nézett de folytatta a sétát a part mentén.
-Mikor anya elhagyott minket nem volt nap mikor ne jöttem volna le ide...apa ezután elhanyagolt...a kutatócsoportnál dolgozott és mivel úgy volt hogy követem a példáját én is azt tanultam amit ő... büszke volt rám..és miután nagyjából túl volt azon hogy anya sosem jön már vissza hozzá mondhatjuk úgy is hogy új életet kezdett.. újra le jártunk ide, beszélgettünk és egy nap azt mondta hogy ha találok valakit akit mindennél jobban szeretek hozzam majd el ide mert itt megtalálom azt amit mindig is kerestem. - fejezte be én pedig megszorítottam kezét így rám nézett.
-és tudod...igaza volt.. megtaláltam Jimin...itt van ezen a parton...a gyerekkorom, az összes boldogságom..az emlékeim és mostmár a szerelmem is- meghatódva bújtam oda hozzá és mikor elhúzódtam tőle körbe néztem
-szóval...ez olyan mint az álmod?- kérdeztem majd vissza néztem rá
-Olyasmi... talán soha többé nem jutok el ide ...meg akartam mutatni..-
-Ha nem nézek a hátam mögé a romos épületekre...hanem csak a tengert figyelem olyan mintha még minden rendben lenne ..és bárcsak így lenne...-
-ha nem töröm szét az üveget akkor...- kezdett volna bele de én felé fordultam és szavaiba vágtam.
-Ne mondd ezt... megtörtént ez van-
-Jimin nézz körbe...egy kis hülye baleset...ha nem kezdek el veszekedni Yoongival akkor még mindig minden rendben lenne- már épp mondani akartam valamit de valaki megszólalt a hátunk mögött

-Igaza van a nyuszinak... tönkre tett mindent és ezért mi fizettünk -mondta Yuju és kibiztosította a ránk tartott fegyvert.

Jungkook egyből maga mögé húzott és közben fogta egyik kezem
-Te meg hogy kerülsz ide?-
-Vissza szerzem ami az enyém -mondta és közelebb lépkedett hozzánk.
-Miről beszélsz?- kérdeztem mire a lány elmosolyodott
-A drága kis pasid nem mondta? Ejnye Jungkookie-
-Mit nem mondtál el?- tettem fel egy újabb kérdést és elengedtem párom kezét

-Gyerünk Jungkook mondd el neki - Kook lassan rám emelte szemeit és nyelt egy nagyot
-nem Yuju pusztította el a virágot...hanem én -

Köpni nyelni nem tudtam ezután... miért tett volna ilyet?
-Tessék?-
-Jungkook nem engedte hogy szedjek belőle egy kicsit ezért az egészet elégette... egyetlen egy kapszulát el vitt...de úgy hallottam azt meg Jiminie te intézted el-
-honnan tudsz te erről?- kérdezte Jungkook mérgesen Yuju pedig egy újabb lépést tett felénk.
-Csiripelték a madarak- nevetett de én rettentően féltem
-Yoongi...-
-Hát persze hogy ő... szerinted az apád kinek akarta eladni a vírust?-
-Minek kellett volna az neked?-
-mert a vírus ellenszeréből több féle mutációt csinálhattam volna...de ehhez a vírusra is szükségem volt...csak sajnos ezt nem kaptam meg mert eltörted a kibaszott üveget - ordította majd rám fogta a fegyvert