Maybe, I'm just dreaming

🪰Eight🪰

Erős lökésre ébredtem fel, ezért kinyitva szemem körül néztem, de amit elsőnek láttam azt nem igen fogom tudni kiverni a fejemből
Jungkook félmeztelen keresgélt ruhákat az egyik zsákban , haja szemébe lógott és mint kiderült véletlen belém rúgott

-Jimin, kelj fel, mennünk kell- nézett le rám és végül fel vett egy fekete pólót
Bólintottam majd lassan felkeltem a koszos padlóról
Úgy néz ki már majdnem mindenki felébredt
Egyedül Eun aludt édesanyja ölében

-Jólvan mindjárt fel kel a nap, szóval jobb lesz ha lassan elindulunk- Minho Jungkookra nézett aki egy bólintás után be ült a volán mögé és figyelte a lassan felcsillanó napsugarakat az úton
A busz végül elindult, és szerencsére át fértünk a sok kocsi között
Az árnyékban néha láttam mozgó dolgokat szóval inkább előre mentem a fiúkhoz és az egy szem leányzóhoz aki nem fogadott valami jól

-Na mivan, jöttél hozzánk dalolászni?- Moonbyul elnevette magát mire úgy gondoltam nem hagyhatom magam
-Mi bajod van neked velem mi?-
-Nekem? Semmi drágaság csak úgy érzem te leszel a következő aki itt meghal.. túlságosan is..hogy is mondjam..gyenge vagy-
-Szerinted attól még hogy énekes voltam nem lehetek erős? És amúgy is ne köss belém állandóan, rohadtul idegesítő vagy ilyenkor-  ellépve előle ültem le Minho mellé aki vállamat megpaskolva ,, gratulált" amiért vissza szóltam Moonbyulnak

-Jungkook, hová is megyünk most?-
-Egy szép helyre..ott temetjük el Hobit aztán..folytatjuk az utat- kérdőn néztem Yoongira aki engem kémlelve bólintott Jungkook szavaira

Úgy 1,5 km után a busz megállt, a napfényben egy csodálatos tiszta rétnél

Jungkook lassan felkelt és szét húzta a régi busz ajtaját majd hátra ment egy lapátért amit még indulás előtt gyorsan bedobtunk a buszba, de nem pont ez miatt
Úgy tíz perc múlva végül elbúcsúztunk Hobitól és be ástuk a sírt
Jungkook még gyorsan vissza ment a buszba és egy kis tasakkal tért vissza, könnyes szemekkel
-Az mi?- örültem hogy Minho feltette ezt a kérdést mert ez engem is érdekelt
-Napraforgó mag.. még Hobitól kaptam -

Miután végig néztük ahogy Jungkook elülteti azokat a pici magocskákat amiket még attól a barátjától kapott aki fölé most ássa őket mindenki bekönnyezett..
Mikor ezzel megvolt , felkelt és könnyes szemekkel, megtörve beszélni kezdett

-Nem mondom el többször.. szóval muszáj megértenetek..Soha senkit sem akarok így látni mint most Hobit..soha.. vigyázzatok magatokra bármi áron.. világos?-  bólintottunk miszerint megértettük a dolgot..
A többiek vissza mentek a buszba de én még ott maradtam Jungkookkal pár percre
-De akkor te is vigyázz magadra- a fekete hajú felém kapta fejét és lassan átölelte vállam
-Talán menni fog..-

｡☆✼★━━━━━━━━━━━━★✼☆｡

Az út annyira nyugisan telt, végre eljutottunk Szöulból Yojuba és úgy éreztük mostmár semmi nem állíthat meg minket de persze.. tévedtünk

Épp a város szélén haladtunk és már majdnem kiértünk mikor is a busz hirtelen oldalra sodródott ami miatt szépen bele csúsztunk az árokba
Eun sírni kezdett az egyik ablak szilánkosra tört , volt aki beütötte a fejét , köztünk én is, és voltak akik szerencsére nem sérültek meg

Szédülve ,de valaki segítségével felkeltem és megéreztem végig folyni vérem halántékomon
-Jimin, nézz rám.. hallod?- kinyitva szemem kaptam fejemhez mert azt hittem megőrülök annyira fájt
Mikor megláttam  Jonghot magam előtt  bólintottam hogy jól vagyok
A többiek a földről keltek fel, Jungkook pedig épp a fegyverét töltötte be és intett párunknak hogy menjünk utána