Maybe, I'm just dreaming

🪰Sixty-eight🪰

-Solar..-

Ejtette ki ajkain Moonbyul a lány nevét majd fogta magát és dühösen ki ment a házból...
A sérült lány pedig megpróbált utána menni gyorsan de össze csuklott és combjához kapott..
Egyből segítettünk neki majd le ültettük egy székre amit meg is köszönt

-Solar... ők azok akikről meséltem...de úgy látom már ismered őket...- mondta neki Hyunjin de ő megrázta fejét
-Csak Byult... régi.... barátok voltunk - tudtam hogy valami nem stimmel itt ezért rá is kérdeztem
-Akkor miért rohant el?-
-Gondolom...azt hitte meghaltam-Halkult el majd sápadt arccal fel nézett ránk..

Mivel nem tudtam mi van Moonbyullal így utána mentem és meg is láttam őt a kinti lépcsőn ülni a hidegben
Mikor észre vette hogy valaki ki jött hátra nézett és letörölte gyorsan könnyeit..
-Menj vissza Jimin...a végén megfázol így - suttogta halkan de én mégis le ültem mellé és rá kérdeztem
-mi a baj Moonbyul?...mert biztos nem az miatt sírsz hogy életben van egy közeli barátod-

-Ő az Jimin... akiről meséltem - és itt jöttem rá.. róla beszélt , ő az a lány aki elhagyta..
-Biztos ő az? Csak mert nagyon kicsi az esélye hogy...- kezdtem el de ő a szavamba vágott
-Ő az Jimin.. persze hogy ő az-
-Akkor menj vissza... beszélj vele hiszen itt van..ő is túlélte- fogtam meg kezét de ő megrázta fejét
-Nem megy... csúnyán váltunk el egymástól... így is nehéz volt rá nézni mert én még mindig szeretem- nem igazán tudtam neki tanácsolni semmit ....mert hát... szerintem én is ugyan itt ülnék a helyében hogyha Jungkookról lenne szó.

Már épp mondani akart valamit mire Jungkook jött ki az ajtón két takaróval a kezében
Az egyiket rám terítette a másikat pedig Moonbyulra..

-Minden rendben?- kérdezte párom a lila hajú lány pedig egyből bólintott
-Persze... jól vagyok - nézett maga elé de Jungkook rá jött hogy valami itt nem stimmel
-Biztos minden rendben?- a lány nem tudott rá válaszolni mivel az ajtó újra ki nyílt ahol megjelent Solar..
Egy hosszú fekete kabátot viselt és még mindig elég sápadt volt arca
Biztos csúnya sebet szerzett...
Gondoltam magamban mire megszólalt

-Beszélhetnék vele?- kérdezte mi pedig egyből fel is keltünk és ott hagytuk őket..
Biztos sok mindent meg kell beszélniük... nehéz lesz de legalább ezen is túl lesznek..
Mi addig fel mentünk Jungkookal a kapott szobába és körülnéztünk kicsit.
Ez a ,,farm" egész jó kis hely.. bár mondjuk a menedéken biztos nagyobb biztonságban lennénk

Hirtelen kiabálta valaki nevem ezért le rohantam .
Megláttam egy idegen férfit a nappaliban és egyből le esett hogy ő lehet Jeong JinYeong anya
,,Orvosa"
-Biztos te vagy Park Jimin - egyből meghajoltam és bólogattam
-I-igen...az édesanyám .. jól van?- érdeklődtem ő pedig egy ,,igen"-nel válaszolt
Megkönnyebbülve sóhajtottam fel és éreztem hogy könnyek gyűlnek a szemembe
-Szerencséje volt ,az üveg nem érintett egy szervet sem... stabil az állapota.. nyugodtan menj be hozzá, bár mondjuk most alszik - sírva mosolyodtam el és egy jó hallható,, köszönöm" után már be is nyitottam anyához.

Mikor megláttam mégis csak elszomorodtam hiszen nem volt szép látvány ahogy ott fekszik különböző sebekkel az arcán és a karján.
Le ültem az ágyra majd megfogtam a kezét és sírni kezdtem

A francba pedig én azt hittem már minden rendben lesz és boldogok lehetünk egy biztonságos helyen ahol nem érhet minket baj...de nagyot tévedtem..
Helyette itt ülök egy ágyon amin az édesanyám fekszik sérülten, ráadásul bármelyik pillanatban baj érhet minket...
A francba hova jutottunk...

Mivel nem akartam itt hagyni őt ezért óvatosan be másztam mellé és le hajtottam fejem az ágyra..
Pár perc telhetett csak el, de én hirtelen elaludtam..

_______________
(Jungkook szemszöge)

A nappaliban ülök és a térképet nézegetem,. épp azt tervezgetem melyik útvonalon jutunk el a leghamarabb Busanba.
Nincs messze de azért idő mire oda érünk

Lassan kilenc óra... már majdnem mindenki alszik.. Moonbyulról semmit nem tudok bár mondjuk az biztos hogy be jöttek a házba..
A fiúk már alszanak, Young-hee és JinYeong pedig a konyhában beszélgetnek.. tisztán hallom miről van szó

-Mennyi idő mire a nő felépül?- kérdezte Young-hee férje pedig egyből válaszolt is neki
-Nem tudom drágám...egy hónap minimum..de antibiotikummal talán három hét..-
-Akkor adj be neki belőle -
-Sajnos már nincs... elfogytak a gyógyszerek.. nekünk is el kéne menni a menedékre velük...ott több minden van...-
-úgysem vesznek be abba a kutató csoportba...nincs ellenszer, tudom hogy ebben reménykedsz de felesleges -
-biztos van... segíthetnék nekik megoldást találni...-
-Képzett biológusok dolgoznak ott... még ők sem találták meg az ellenszert drágám...jobb nekünk itt... boldogulunk együtt -
-talán igazad van..de ezt majd még megbeszéljük... most megyek lefekszem-
-Pár perc és én is megyek - mondta Young-hee én pedig ez után cipő kopogását hallottam.

Egyből a térképre vezettem szemem majd mikor JinYeong be jött a nappaliba fel néztem rá és elmosolyodtam
-Jó éjt Jungkook -
-Jó éjt Mr. Jeong- ment fel a lépcsőn majd végül újra egyedül maradtam

Annyi minden kattog most a fejemben...
Mrs Park..,.a menedék, a biológiai kutató labor ami mint kiderült a vasútállomáson van, az ellenszer ami a véremben folyik és a kicsi Minnie aki bent alszik az anyja mellett...na meg persze a tervezett esküvőm

Nem is tudja senki hogy szeretem a kis törpét...nem merem elmondani hiszen ez egy biztos hely ahol megszállhatunk...nem az én lakásom hanem Mr. Jeongé
Ha megtudja és kiderül hogy homofób simán utcára tesz minket...azt pedig nem akarom
Hiszen mindent azért hogy túléljünk..
Majd ha nem lát minket senki agyonra szeretgetem a kis Mochimat..
Tényleg ha már róla van szó...jobb lesz ha fel ébresztem mert tudom hogy örül annak ha tud zuhanyozni
Itt pedig bizony lehet azt is ..

Halkan lépkedtem az ajtó felé majd mikor ki nyitottam azt őrülten aranyos látvány fogadott..
Jimin édesanyja mellkasán feküdt aki karjaival ölelte őt
Majdnem megszakadt a szívem őket látva... talán mégsem ébresztem fel, hosszú volt ez a nap had pihenjen..
Megfogtam egy vastag plédet amit Jiminre terítettem és egy csókot nyomtam homlokára.
-jó éjt Jimin- suttogtam ő pedig pár apró mozdulat után tovább aludt...

Hogy lehet valaki ilyen angyal... annyira gyönyörű és ártatlan ilyenkor...
Mikor be csuktam az ajtót fel mentem zuhanyozni majd fel öltöztem és be bújtam a két személyes ágyba..

Istenem már most mennyire hiányzik...most mi a francot ölelgessek?
Megőrülök nélküle..nem tudom nézni azt a hibátlan törékeny arcát...a vastag dús ajkait...a kis pisze orrát..
Nem foghatom meg a vékony derekát vagy a tökéletes combját... esetleg a kerek fenekét.
Ó a picsába kellett nekem gondolnom rá...

Nincs itt senki...mi baj lehetne... fantáziálgathatok én is néha...
Lassan be nyúltam alsóm alá majd kezembe vettem farkam és verni kezdtem magamnak...
Az istenit bárcsak itt lenne Jimin...puha ajkai közé venné először makkom majd egész méretem... utána persze tövig elnyelne és perceken keresztül szopna..
Jólvan Jungkook eléggé ki vagy már éhezve...de na .... mégis csak kell ez is.

Vissza térve a piszkos gondolataimra...
Most épp azon jár az eszem ahogy a kis Mochi lovagol rajtam..
Egyre gyorsabban mozgattam kezem hosszomon és hát nem is kellett pár perc se , Jimin nevét nyögve élveztem markomba majd nyitottam fel szemem és ki fújtam a levegőm

Még pár percig pihegtem de végül ki mentem kezet mosni és végül tényleg elaludtam...