Maybe, I'm just dreaming

🪰Forty-three🪰

Óriási dörgésre keltem fel.
Sötét volt a torna teremben, egyedül a kinti lámpa világított be egy kicsit.

Lassan megpróbáltam szét nézni de valami miatt nem igen tudtam mozogni..
Bár mondjuk nem volt ellenemre mert ez a valami éppenséggel Jungkook erős karja volt.
Mennyire hiányzott már ez nekem..

Mélyen beszívtam orromba férfias illatát majd újra lehunytam szemeim de hirtelen valaki a nevemet kezdte el mondogatni ami azért hát... rohadt ijesztő volt... Mert ez nem Jungkook és nem is Eun volt hanem Yoongi..

Megpróbáltam felülni...ami sikerült szerencsére.
Most rá kéne szólnom?... vagy ébresszem fel? Áh.. inkább nem..
Sokáig nem  volt időm ezzel foglalkozni mert valaki megérintette a vállam ami miatt kaptam egy kis szívinfarktust.
-Jimin hyung... nagyon félek..- szólt halkan Eunnie mire felé fordultam és ki tárva karjaim hagytam hogy megöleljen es hozzám bújjon.
Persze hogy fél.. jelen pillanatban én is borzasztóan rettegek mert emlékszem azon az estén is szakadt az eső mikor mind ez elkezdődött..

Ezt az emléket idézi fel bennem a vihar.. ezért is gyűlölöm ennyire..
Régen szerettem az esőt..
Olyan békés lett volna bentről figyelni a lehulló esőcseppeket ...az illat és a megnyugvás volt az első gondolat ami eszembe jutott róla
De most... most minden más..az esőben apró gyilkolászó legyek és gusztustalan lények vannak amelyek bármelyik percben megölhetnek...
Csodálatos én mondom..

Mikor már Eun nagyjából megnyugodott és nem reszketett úgy voltam vele hogy vissza fektetem az ágyába de észre vettem hogy elaludt.
-Fektesd ide- szólalt meg a hátam mögül Jungkook ami miatt a frászt hozta rám.
-Francba.. megijedtem te hülye -
-Bocsi Minnie- Suttogta halkan Jungkook én pedig ezután közénk fektettem a hét éves kislányt.

Én is vissza hajtottam fejem a párnára de mikor egy óriásit zengett az ég össze szorítottam szemeim.
-Nincs mitől félned Jimin- szólalt meg csendben Jungkook majd végig simított karomon és megfogta kezem
-Tudom csak...mikor ezt hallom az az este jut az eszembe..-
-Milyen este?-
-Amikor jöttek ezek a lények.. akkor is vihar volt ..-
-A lényeg hogy túlélted és itt vagy..-
-Igen.. -bolintottam majd lehunytam szemeim ahogy Jungkook végig cirógatta arcom
-Pihenj Jimin rendben?- könyökölt fel és át hajolva Eunon adott egy hosszú csókot arcomra.

-Rendben..-  suttogtam és végül megpróbáltam elaludni ami amúgy pár perc alatt sikerült is.

Nem mondom hogy egy hónapig de pár hétig biztos ott voltunk a tornateremben.
Az ételünk és italunk kezdett vészesen fogyni mindenki csendes zárkózott lett hiszen nem tettük ki a lábunkat a természetbe elég sok ideje.
A szüleim borzasztóan hiányoznak fogalmam sincs mi van velük. de nagyon aggódok értük.
Mi van ha már rég halottak ?
Én abba talán bele is őrülök

Már mindenki nagyon menni akar ,de tudjuk hogy nem lehet mert az idő borzasztó rossz ,felhős az ég a nap nem sütött ki ,esik az eső...
Hirtelenül ül le mellém valaki a matracra mire oda fordítom fejem.
-Miért vágsz ilyen unott fejet?- kérdezte röhögve Moonbyul majd vállon ütött.
Talán ő tartja bennem a lelket.
-Hiányoznak a szüleim..ki tudja mi van velük ...-
-Biztosan jól vannak ..de van egy jó hírem..- szemem felcsillant a amint kiejtette ezeket a szavakat száján.
-És mi az?-
-az előbb beszéltem a srácokkal.. azt mondták hallották a rádióban hogy holnap már jobb idő lesz, szóval ez azt jelenti hogy tovább mehetünk..- boldog mosollyal az arcomon néztem Moonbyulra akinek szintén felfelé görbültek ajkai.

-Ezt muszáj elmondanom Jungkooknak!- ugrottam fel és ki is szaladtam boldogan .
Kook el ment egy üveg vízért amiket egy külön helyre raktunk.

Már épp nyitottam is volna be az ajtón de a kis üvegen keresztül láttam őt... vagyis őket
Jungkook és Yuju úgy csókolóztak mint mi még soha..
Mintha csak két szerelmest láttam volna meg...
Üres tekintettel fordultam vissza , de nem futottam... lassan visszasétáltam a tornaterembe majd ott végleg összetörtem .Nem azért hogy lássa mindenki hanem mert máshová nem tudtam volna menni.
A többiek Ide rohantak hozzám de egyszerűen nem érdekelt felhúztam térdeimet és úgy zokogtam
Abban a pillanatban csak arra gondoltam hogy Jungkook hazudott nekem ,megbíztam benne de ő átvert ...azt hazudta hogy szeret...
-Jimin nyugodj meg és mondd el nekem ,mi a baj?-kérdezte kedvesen Yoongi ami miatt kicsit meg is lepődtem ,mert mindig is utált..mármint úgy tudtam nem igazán kedvel.

Nem szólaltam meg hiszen zokogtam... nem tudtam mást tenni ezért csak bámultam előre..
Moonbyul idegesen kelt fel mellőlem és ki is viharzott..
Tudtam hová megy és igazam is lett...
Pár perccel később olyan hangos ordibálást hallottam hogy össze kellett szorítanom szemem..
Hogy tehette ezt velem?, hogy hazudhatott megint?... hogy verhetett át újra ?...mikor megbíztam benne ...megígérte hogy soha többet nem tesz ilyet..
Én pedig el hittem neki ...elhittem amiket mondott nekem mert szeretem őt..

Vagyis... szerettem..
Mostmár csak gyűlölni tudom amiért így átvert... sokadjára..
Apró kezek simítottak hajamba mire fel kaptam fejem és könnyes szemekkel rá néztem Eunra aki ijedten próbált nyugtatni..

Össze kapva egy picit magam töröltem le könnyeim és magamhoz öleltem őt...
-Jungkook oppa bántott meg?- kérdezte hirtelen..de nem tudtam neki válaszolni...nem akarom hogy ne bízzon meg Jungkookban hiszen lassan olyan neki mintha az apja lenne
Annyit törődött és vigyázott már rá...
Muszáj bíznia benne..

-Nem...csak... tudod szeretnék már elmenni innen...-
-Én is Hyung...- apró mosoly kúszott arcomra ahogy rá néztem a kislányra..
Annyira hasonlít az anyjára... bárcsak ő is itt lehetne most..

Miután Eun el ment játszani Beomgyuval valaki le guggolt elém.
-Gyere sétáljunk egy kicsit...- nyújtotta kezét felém Yoongi de egyszerűen nem hittem a szememnek..
-Miért vagy kedves velem?-
-Soha nem akartalak én megbántani..csak volt mikor rossz kedvem volt- mondta majd újra felém nyújtotta kezét amibe most bele helyeztem tenyerem.

A folyosón sétálgattunk ami amúgy elég hosszú...
Az ablakok szélei be vannak ragasztva most épp ködös idő van de még így is elég fény szűrődik be.
Lassan sétáltam előre majd mikor a teremhez értünk ahol láttam Jungkookot egyből elfordítottam fejem.Még szerencse hogy az ajtó csukva volt.

-Tudod.. mióta kezdődött ez az egész ismerem Kookot... már ha lehet ennek mondani... legjobb barátok vagyunk...Tisztelem őt...mert megmentett engem... sőt.. mindenkit ő mentett meg-  halkult el a végére és zsebre tette kezeit.
-Miért mondod ezt most el nekem?-
-Mert én is csalódtam most benne...- ejtette ki ezt a pár szót ajkain és felém fordult.

-Ő nem ilyen.. tudom hogy szeret téged.. hiszen mikor hozzánk kerültél egyfolytában rólad beszélt.. mérges volt rád néha de.. tudtam hogy vonzódik hozzád...sosem láttam még férfit így áradozni valakiről..
Mikor azon a tanyán voltunk és te sokáig aludtál...a konyhában beszélgettünk..
..........................................................

[Yoongi szemszöge]

-Baj van?- kérdeztem Jungkooktól és le ültem a konyha székre
Még csak hat óra... mindenki alszik még kivéve persze..mi
-Nem csak.. muszáj vagyok tanácsot kérni .. valami nem stimmel velem-
-Akkor mondd el-
-a törpével kapcsolatos...-
-Megint felidegesített?-
-Nem.. épp ellenkezőleg.. nagyon jól érzem magam vele...és bár néha fel megy bennem a pumpa...de ha bocsánatot kér vagy csak valami kedveset tesz ,mondd... túlságosan is boldog leszek..nem értem mi a fene van velem-
-Szóval tetszik Jimin-
-de ez nem lehet...nem lehetek meleg-
-Jungkook.. itt a világ vége nehogy ez legyen a legnagyobb bajod-
-nem lehet hogy csak azért gondolom úgy a dolgokat mert új itt?-
-Minhonál nem mondtál nekem ilyeneket..de mondd csak... mit érzel mikor Jimin melletted van?-
-Izgulok..ideges leszek.. melegem lesz...és...csak őt szeretném figyelni.. miközben mosolyog ragyog a szeme és látnod kéne milyen szép akkor... ráadásul borzasztóan aranyos... imádom mikor megszólal..a hangja is csodálatos....nem beszélve a...-
-Jungkook...neked nem szimplán tetszik Jimin... szerelmes vagy belé -

.…....…...................

-Emlékszem hogy teljesen lefagyott mikor közöltem vele hogy biztosan szeret téged..- sírtam...csak úgy folytak a könnyeim...de nem értettem miért kell nekem tudnom erről?
Hogy jobban fájjon?
-Yoongi... még mindig nem értem nekem ehhez mi közöm.. már nem érdekel engem Jungkook -
-De érdekel..és csak azért mondom el ezt neked hogy tudd... őt talán most lehet elvesztetted...de van itt valaki...aki borzasztóan szeret téged..-

Mondandója után komor arccal rám nézett és egy szó nélkül ott hagyott engem..

Mi a fene volt ez...