Maybe, I'm just dreaming

🪰Fifty-four🪰

Mikor vissza mentünk anyához aki persze nem hitte el hogy látja Jungkookot.. össze pakoltunk hiszen Kook eléggé ki volt borulva amiért egy kis házban szenvedünk
Egy órába telt de végül találtunk egy normális lakást aminek nem voltak törött ablakai és még meleg víz is volt.

Én egyből fürödtem anya pedig normális körülmények között vacsorát csinált...nem sokat...pont annyit amit meg tudtunk enni, majd mikor végeztünk elmentünk zuhanyozni
-ha te nem lennél akkor anyának még mindig egy piszkos kanapén kéne aludnia...- mondtam Jungkooknak közben pedig magamra kentem a tusfürdőt
-Te is boldogultál volna ha nem vette volna el a cuccaidat Yuju- simított végig arcomon én pedig le hajtottam fejem
-Igaz...és akkor talán még apa is élne -

Párom ujjait állam alá tette és miközben fel emelte fejem neki tolt a hideg csempének
-Borzasztóan sajnálom ami vele történt...de nem akarom hogy szomorú legyél...meg fogom találni Yujut és a saját két kezemmel folytom meg...de addig is ...mikor velem vagy azt lássam rajtad hogy boldog vagy rendben?- miután egy halvány mosoly után bólintottam Jungkook lassan le hajolt hozzám majd mikor össze értek párnácskáink vadul kezdett el csókolni
Keze hirtelen bele markolt fenekembe majd nagyon lassan bentebb tévedtek ujjai bejáratomhoz.
Először csak egy ujját tolta fel de idővel már a harmadik is ment amitől csillagokat láttam.
Addig én sem tétlenkedtem, apró mancsaimmal férfiasságát kényeztettem és néha néha megszívtam puha bőrét nyakán.
Talán volt pillanat mikor kicsit hangosabb voltam de látszólag ez Jungkookot nem zavarta
Mikor végre el repítettük egymást a mennyországba egy gyors zuhany után le feküdtünk az ágyra és végre együtt elaludtunk.

******************

Olyan rég éreztem már ilyen jól magam... végre kipihent vagyok és úgy érzem minden rendben lesz...
Ahogy Jungkook ölel engem és szorít magához.. tényleg semmi bajom nem lehet...
Annyira nyugodt ez a pár perc hogy teljesen megfeletkezem arról hogy odakint halálos legyek és lények vannak amik bármelyik pillanatban megölhetnek.

Hirtelen éreztem meg Jungkook ajkait homlokomon ami azt jelenti végre felébredt..
-Mennyi az idő?-szólalt meg mély rekedtes hangján ezért fel néztem rá
-lassan 10 óra... jól elaludtunk -még nyújtózkodott egyet de végül mellém könyökölt és onnan nézett le rám.
-úgy sem kell csinálnunk semmit...- hajolt közelebb mire szája elé tettem kezem és elmosolyodtam

-Jeon Jungkook..sok dolgunk van még - kezem elvette szája elől és elmosolyodott
-mi?-
-Keresnünk kell egy rádiót... hátha hallunk benne valamit-
-Ez mondjuk jó ötlet..de az ráér még... most éhes vagyok -
-Akkor menj reggelizni- Jungkook perverz mosolyra húzta ajkait majd bólogatott és közelebb hajolt hozzám
-De ne engem egyél meg seggfej-

Párom nevetve gurult le rólam de azért még le hajolt egy apró csókra

_________________

Miután ettünk pár falatot meghallottuk anya lépteit ezért oda kaptuk szemünket, csakhogy... elég rosszul nézett ki..
-Anya minden rendben?- kérdeztem aggódva mire mérgesen fel nézett rám és Jungkookra
-Tiszteletben tartom hogy szeretitek egymást...de így sem tudtam sokat aludni aztán még meghallottalak titeket is..!- hirtelen néztem rá Jungkookra aki nagyon nehezen tudta visszatartani kitörni készülő nevetését.
-N-ne haragudj anya.... legközelebb majd ...-
-legközelebb??- kérdezte Jungkook le nézve rám mire vállon ütöttem
-v-vagyis.... nyugodtan pihenj még...ma csinálunk ebédet és vacsorát is...- bólogattam saját szavaimra mire anya megdörzsölte szemeit és végül vissza sétált a szobába...
-Francba ez kínos...-mondtam majd le ütem a székre
-Miért lenne az?-
-Jungkook az anyám konkrétan végig hallgatta ahogy alattad nyögök és sikoltozok mint egy rossz kurva -akadtam ki mire Jungkook megbökte orrom.
-Ne aggódj már... ő is volt fiatal..ez nem kínos... inkább vicces..-nevetett Kook ami maitt le hajtottam fejem a pultra.
-Kapd be ..-
-örömmel..- mondta majd nevetve ki ment a konyhából

A nap további részében a rádiót hallgattuk és a térképet nézegettük..hol is lehet menedéket csinálni ahol sok ember élhet...
Az idő egyre gyorsabban telt... két hétig semmi mást nem csináltunk csak próbáltunk jelet fogni
Ami egyszer csak... két hét után...sikerült
-Jungkook...hallok valamit- mondtam izgatottan mire párom mögém rohant és hallgatózni kezdett
Nagyon recsegett a vonal de még annyit ki tudtunk venni belőle hogy aki tud jöjjön Gimhaebe a repülőtérre
-Hát persze... hiszen hatalmas ablakai vannak...az egész fényes és több ezer lámpa van csak bent....-
-akkor menjünk- néztem fel páromra aki hirtelen elmosolyodott
-Megtaláltuk Jimin - ölelt meg boldogan mire elnevettem magam hiszen borzasztó aranyos volt
-pakoljunk össze - néztem fel rá boldog mosollyal az arcomon mire bólintott.
Mikor elmondtuk anyának a hírt majdnem elsírta magát majd ment is össze szedni a fontos dolgokat.
Pár nap múlva végül elindultunk... sajnos az idő egyre borúsabb és szürkébb ami maitt néha már sí maszkban kell sétálnunk de legalább nem kell attól tartanunk hogy valaki meghal...

Kook egyik kezében a fegyvert szorongatja a másikban pedig az én jéghideg kezem
-Nagyon... fázok- vacogtam mire rám emelte sötét szemeit
-Én is Jimin..de ne aggódj már csak egy kicsit kell sétálni és keresünk egy normális lakást...addig bírd ki rendben?- bólogattam de hirtelen eszembe jutott valami
-Jungkook... hogy találtál rám?-láttam rajta hogy nagyon meglepődik de végül megköszörülte torkát de mondandója közben nem nézett rám.

-Van...egy.... nyomkövető a plüss nyúlban-
-Tessék???- akadtam ki mire végül rám nézett
-Nem akartam elmondani mert...tudtam hogy mérges lennél...tényleg csak azért csináltam mert tudni akartam hol vagy-
-Ez olyan mintha nem bíznál bennem...de nem haragszom...csak meglepődtem-
-Biztos?-
-Persze..legalább így már itt vagy velem- néztem fel rá mire láthatóan elmosolyodott

pár perc séta után végre megláttuk a Gimhae feliratú táblát csakhogy kezdett sötétedni
-Holnap már el tudunk menni a reptérre...de a mai nap még keresnünk kell egy házat-mondta Jungkook és miután elő vette a zseblámpáját kezemet szorongatva elindult.
-Jimin kicsim most hová megyünk?-
-keresünk egy biztonságos házat anya...de holnap tovább megyünk- anya bólogatott miszerint érti majd ezután követni kezdett minket.

annyira romos volt minden ház már...be volt törve sok ablak ami most nagyon nem jött jól mert egyre gyorsabban sötétedett.
-Most mihez kezdünk?- kérdeztem Jungkooktól de ő rám se nézve idegesen megrázta fejét miszerint fogalma sincs
-gyerünk tovább- csak ennyit mondott majd elindult csakhogy valahonnan borzasztó hangos női sikolyokat hallottunk

követni kezdtük a fájdalmas hangokat amik egy domb oldali házhoz vezettek .
ablakai be voltak ragasztva, lámpák hevertek a földön de nem volt valami szép hiszen a falai eléggé szét voltak repedezve.
-Innen jön a hang..-mondta Jungkook majd az ajtóra kezdett világítani
-és ha most változik át valaki?-
-Nem hiszem...de csak egy módon deríthetjük ki..-
-Be ne merj menni...-mondtam neki hangosan de ő fogta magát és hirtelen be rúgta az ajtót

De amit ott láttunk azt sosem fogjuk elfelejteni...