Maybe, I'm just dreaming

🪰Sixty-two🪰

(Jungkook szemszöge)

Arra ébredtem hogy nyílik a szoba ajtó ezért fel nyitottam szemeimet és álmosan kémlelni kezdtem ki is az..
Jimin édesanyja lépkedett az ágy mellé egy tálcával a kezében amit le tett a mellettem lévő kis éjjeliszekrényre.
-Drágám... épp jókor ébredtél.. hoztam neked levest...-
-Köszönöm-mondtam halkan majd fel ültem óvatosan és az ölembe emelve a tálcát enni kezdtem

-Én köszönöm.... megmentetted Jimin életét pedig majdnem megint bele haltál....nem is tudod milyen hálás vagyok neked -fogta meg egyik kezem én pedig elmosolyodtam
-Akkor is megmentettem volna ha az életembe  kerül ..nem kell megköszönnie..-

-Akkor is hálás vagyok neked...ha bármire szükséged van fordulj nyugodtan hozzám -
-Rendben - bólintottam és egy halvány mosoly után folytattam az ebédem... bár mondjuk egy dolog érdekelt

-Jimin.. most hol van?- Mrs Park el nevette magát majd mosolyogva válaszolt
-Yoongi mondta neki hogy alszol ezért olvasni kezdett de pár perc után elaludt... lent van a kanapén... szólhatok neki ha szeretnéd - kelt volna fel de én megfogtam kezét
-Nem!...nem kell ,aludjon nyugodtan... biztos fáradt..majd később le megyek hozzá...-
-Rendben... amúgy hozott ruhákat... tényleg gondolt mindenkire -
-Igen... majdnem meghaltunk de ő mégis vissza szaladt a táskáért...-
-Néha tényleg kockára tesz mindent... legyen szó bármiről...- kezdett bele én pedig csendben hallgattam
-Igazából kiskorában is mindig ezt csinálta... és persze miután ki járta a sulit ...megmondtuk neki hogy ne legyen énekes hiszen úgysem fogja vinni semmire...azt hittük majd csalódni fog és elküldik...de miután fellépett és koncerteket adott rájöttünk hogy tényleg tehetséges... pedig először rossz szülők módjára nem hittünk a saját fiúnknak... de ő megpróbálta... kockára tett mindent...és jól tette... híres lett... látnod kellett volna...olyan boldog volt mikor énekelt -
-Sajnos akkor még nem ismertem...egy fotót viszont láttam róla... gyönyörű volt a színpadon - gondoltam vissza a képre amit a mai napig a zsebemben őrzök

Ezt meghallva Jimin édesanyja egy kis fekete tokot vett ki a zsebéből majd mosolyogva felém nyújtott két képet
Az egyiken mind a hároman ott voltak... boldogan....a másik fotón meg egy pici baba volt...
-Itt volt egy éves...ezt a képet azóta itt őrzöm - mosolyogva figyeltem az én angyalomat és igazam volt .... nála tényleg nincs szebb és aranyosabb fiú a világon..

Még Mrs Park mesélt pár vicces dolgot Jiminről addig én be is fejeztem az ebédet.
Miután ki ment az ajtón egyedül maradtam szóval megpróbálkoztam a felkeléssel ami nagyjából sikerült is.

A lépcső mondjuk ki fogott rajtam de Moonbyul kisebb lebaszással segített le jönni az emeletről
A nappaliban végül megláttam őt..egy vékony takaró alatt pihent ezért oda mentem hozzá és le ültem a kanapé szélére...
Nem az volt a lényeg hogy ezzel felébresszem csak ott akartam lenni mellette

Olyan mint egy angyal..igaz... tiszta korom...De még így is csodaszép..
Ujjaimmal megsimogattam arcát csakhogy ez miatt nyitogatni kezdte szemeit...
-Jungkook...- ez volt az első szava pedig még jó formán szerintem nem is látott..
-Szia- szólaltam meg halkan és tovább gyönyörködtem benne...

Mikor végre rám nézett fel ült és közelebb mászva hozzám karomba borult ami tényleg nem lett volna ellenemre de a seb még mindig őrülten fájt ezért felszisszentem..
-jézusom...ne haragudj sajnálom..-
-Semmi baj Minnie... túl élem- mondtam majd végig simítottam arcán és elmosolyodtam
-Tiszta piszok vagy-
-Te is-nevette el magát és most ő simított végig az én arcomon...
Régen utáltam ha valaki így ért hozzám... gyűlöltem de most....azt akarom hogy állandóan ezt csinálja
De csakis ő

-Jungkook... én..-kezdett bele Jimin és látszott hogy teljesen elpirult
-Te?.…-
-Meg akarom köszönni hogy.. megmentettél-folytatta halkan de nekem el kellett mosolyodnom rajta
-nem kell megköszönnöd semmit...itt vagy...és élsz ez a legfontosabb -
-De akkor is köszönöm...honnan tudtad?...-
-Yoongi mondta...-
-megbeszéltétek?...azt a dolgot?-
-mondhatjuk úgy is-bólintottam és végül Jimin arcához nyúltam hogy le töröljem a piszkot csakhogy a törpe megfogta kezem

-Menjünk el zuhanyozni aztán megcsinálom a hajad is- kezdett bele mire felháborodottan megszólaltam
-Talán problémád van a hajammal?- kérdésem után Jimin elnevette magát majd megrázta fejét
-Nem...csak már egy kicsit hosszú..  csak egy picit vágok belőle...mert  össze kötve jobban néz ki-
-csak úgy?... máshogy nem?- biggyesztettem le ajkaim és eljátszottam hogy baromi szomorú vagyok
Jiminie még mindig mosolygott majd közel hajolt hozzám és egy apró puszit nyomott arcomra
-Jungkook te mindig jól nézel ki.. úgyhogy ez miatt ne aggódj -kelt fel és végül célba vette a fürdőszobát hogy lezuhanyozzon.

Jól esett amit mondott... utálom ha valaki dicsér de .. ez megmelengette a szívem...

Miután kimosolyogtam magam nagyon lassan Jimin után sétáltam hogy végre le mossam magamról a mai nap összes mocskát.

─── ･ ｡ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ. ───

(Jimin szemszöge)

Jungkook sebe szépen gyógyult...és mostmár minden nap néztük hogy van e valami vele mert a vírus után nagyon paranoiás lettem
Félek hogy újra át változik pedig már nem fog...Csak mégis bennem maradt nagyon az az éjszaka..

Két hét telt el az incidens óta szóval most minden nyugis..
Egyik nap reggel valami furcsa hangra keltem fel és mikor ki nyitottam szemeim meg láttam párom az ágy előtt ülni egy kis széken
Épp egy pár kilós súlyzót emelt fel én pedig ki használtam a helyzetet és figyeltem őt..
Szerencsére csak egy fekete trikóban volt úgyhogy végig tudtam nézni ahogy az izmai befeszülnek minden egyes mozdulatánál...

Kibaszottul jól nézett ki...
15 perc elteltével már mozgolódtam mert nem igazán akartam felizgulni pedig rohadt közel álltam már hozzá

Jungkook hirtelen szólalt meg de nem nézett rám
-Jó reggelt törpe - tette le a súlyzót és lihegve végre felém fordult
-Jó reggelt seggfej...- mosolyodtam el majd fel ültem és megpaskoltam a mellettem lévő helyet de ő megrázta fejét
-Le izzadtam... úgyhogy ez nem jó ötlet-
-De már jól vagy? Mert ha nem akkor ne terheld meg magad -
-Cuki vagy Jiminie...de hidd el jól vagyok... muszáj formában tartanom magam -állt fel hirtelen de egyből hasához is kapott és eltorzult arca
-Aha... persze , azt látom - nevettem rajta mire ő megfogott egy párnát amit nekem vágott aztán mégis csak be mászott mellém

Fejét mellkasomra hajtotta én pedig a hajával játszadoztam mire ő hirtelen megszólalt
-Szerinted... még lehet érvényes egy házasság?- kérdése után teljesen lefagytam de megpróbáltam neki válaszolni
-N-nem igazán tudom... talán... miért?-
-Csak... érdekelt- kelt fel mellkasomról majd ki is ment a szobából

Furcsa...
Pár perccel később mikor már felöltöztem utána mentem ..
Lent Yoongi, Moonbyul,Tae és Beomgyu ült... meg persze Jungkook
A beszélgetés végére értem már csak oda de azért még hallottam hogy boltba készülnek
-Én is mehetek?- kérdeztem majd bele ültem Kook ölébe

-Nem- válaszolt párom mire mérgesen rá néztem
-most miért?- háborodtam fel de hirtelen eszembe jutott hogy most nem kéne veszekedni
-Jó mindegy.. úgysem kell semmi- húztam el szám mire Jungkook elmosolyodott és ki fújt egy nagy adag levegőt.
Mint kiderült mindjárt mennek ezért le vágódtam a kanapéra és ott vártam őket...

Remélem most nem lesz semmi baj és épségben vissza térnek...