Maybe, I'm just dreaming

🪰Seventy-three🪰

(Jimin szemszöge)

A meleg levegő simogatta kezem ,és miközben az utat figyeltem azon gondolkodtam mi lehet most vele...

Busan határánál járunk...eddig az autópályán és a nagyobb utakon mentünk végig de mivel lassan be érünk a városba kezd veszélyesebb lenni ez az egész..
A vasútállomás messze van még addig át kell szenvednünk magunkat egy rakás lényen amik ha már messziről kiszúrnak úgy követnek mint a zombik.
Ennyiből lett veszélyesebb ez az egész...
Vannak nagyobb lények,
Vannak amelyek nem halnak meg olyan könnyen, vagy simán a fényt kedvelik és az vonza őket éjszaka.
Furcsa lett az egész.. újra ki kell tapasztalni hogy milyenek is ők..

Két autóval jöttünk...
Az egyikben Beomgyu,Mingi és Hyunjin ül a másikban pedig Tae, Moonbyul Seonghwa és én.
A lila hajú hirtelen fékezte le az autót mert előttünk kocsik álltak egymás hátán, de volt itt még egy kis probléma..
Lényeg állták el az egész utat és mikor tudatosult bennünk hogy itt biztos nem fogunk át jutni pánikba estünk
-Most mit csináljunk?- szólt bele az adóvevőbe a mellettem ülő Seonghwa amire Hyunjin válaszolt
-nekem van egy remek ötletem...- mondta a szőke hajú a mögöttünk lévő autóban de ekkor még fogalmunk sem volt mire készül

Hirtelen szállt ki a járműből majd fel nyitotta a csomagtartót és elő vett egy nagyobb hátizsákot.
Nem igazán tudtuk mi lehet benne csak akkor jöttünk rá mikor ki vett valami belőle

-Ezt nem gondolja komolyan ugye?- kérdezte a lila hajú és ki szállt ő is a kocsiból,de azért halkan mert bármelyik percben észre vehetnek.
En is követtem Moonbyul példáját és oda mentem hozzájuk.
-Te normális vagy?- kérte számon Seonghwa mire a szőke vállat rántott
-most vagy körbe megyünk és elfogy az üzemanyagunk...vagy felrobbantjuk ezeket a szarokat és tovább megyünk... megspórolhatunk vele több órát -

Tudtam hogy igaza van ...de féltünk hiszen kockázatos volt ez az egész...az életünkkel játszódoztunk hiszen a robbanásra sokkal több lény ide jöhet...
-talán azt mondom benne vagyunk..ki fogja be vinni közéjük a bombát?- tette fel a csodás kérdést Tae mire a többiek egyszerre néztek rám...

-Most mi van?- akadtam ki teljesen és tényleg nem értettem miért pont én...
Moonbyul felém fordult de látszott rajta hogy titkol valamit ezért egyből számon kértem
-Byul..mit nem mondasz el?-
-Megígértük Jungkooknak hogy nem mondjuk el neked .. úgy volt hogy tőle tudod meg..-
-Mit?-
-Moonbyul ne...-szólt közbe Tae,de a lány idegesen nézett rá
-joga van tudni!-
-Moonbyul miről van szó??-kérdeztem újra mire szerencsére bele kezdett
-Miután majdnem el véreztél Jungkook meg akart valahogy menteni...és persze egyezik a vércsoportotok így segített neked...miatta élted túl de sajnos kómába estél.. pár nappal később JinYeong megvizsgálta Jungkook vérét hiszen gyanús volt neki ez az egész mert Kook az elején félt vért adni neked bár nem tudtuk miért..-
-Moonbyul a lényeget...-
-Immunis vagy... már annyi ellenszer van a véredben mint Jungkooknak.. csakhogy ez kockázatos és nem tudni hogy később milyen mellékhatásai lesznek.. ezért is félt Jungkook vért adni.. hiszen nem tudta hogy a tested hogy reagál rá -

Moonbyul szavait hallgatva azt hittem helyben elájulok. Kicsit azért rettegtem...
Hiszen.. most lehet csak pár napom maradt hátra.. viszont védett vagyok ami aránylag jó hír..
-É-és...ez mit jelent pontosan? Óráim vannak hátra?-
-Nem tudjuk Jimin...de ha idáig nem lett bajod akkor bízhatunk abban hogy minden rendben van.. Jungkook ezt akarta elmondani csak félt hogy ki akadsz-

Hát az biztos hogy nem fogadtam volna ugrándozva.. sőt biztos szívinfarktus közeli állapotba kerültem volna..
-Akkor... most be kell mennem közéjük, le kell tennem a bombát és ennyi?-tettem fel még egy kérdést mire a többiek bólintottak
-rendben..- mondtam sóhajtva majd megfogtam a bombát és egy mély sóhaj után elindultam.