Maybe, I'm just dreaming

🪰Forty-four 🪰

A Yoongival való beszélgetésem után vissza mentem a tornaterembe..
Csakhogy most szembe találtam magam Jungkookkal akinek szája fel volt repedve.
Gondoltam hogy Moonbyul ütötte meg mert látszólag baromi ideges, és hát elég gyilkos szemekkel méregeti egykori párom.

Ahogy rá néztem újra össze tört a szívem és beugrott amit láttam így szemeim könnybe lábadtak.
Elfordulva ültem le a matracomra de éreztem hogy az be süpped mögöttem
-Jimin...- hallottam meg Jungkook hangját ami miatt össze szorult a szívem.
-Beszéljük meg ezt... rendben?-
-Nincs mit megbeszélnünk- pakoltam ruháimat táskámba mert nem akartam rá nézni...és persze mert már lassan indulunk.

-Jimin..tudnod kell miért tettem ezt...-
-Nem érdekel - köptem felé szavaim ami miatt vett egy nagy levegőt.
-Nem szeretem Yujut... téged szeretlek..- cinikusan felnevettem mondata után majd rá néztem piros ki sírt szemeimmel
Had lássa csak hogy fáj ez nekem..
-Még hogy szeretsz...ekkora seggfej te sem lehetsz-
-Ez az igazság...és van rá magyarázatom is...csak hallgass meg- beharapva ajkaim bólintottam és fel keltem
Velem nem játszadozhat így senki..
Még hogy szeret...

Ki mentem a folyosóra és ott vártam rá..majd mikor megláttam majdnem elgyengültem de nem lehetek ilyen ...nem engedhetem ezt meg neki..

-Beszélni akartál de megmondtam hogy nincs miről.. olyan sokszor kaptam már tőled, bántást, megcsalást ...elegem van... sajnálom hogy nem vagyok neked elég... sajnálom hogy nem tudtam olyan párod lenni amilyet szerettél volna...de ha kedvelsz valaki mást akkor az elején elmondhattad volna és megkímélhettél volna attól hogy én mondjam ki...-
-Tessék?... várj nem Jimin...-
-Szakítok Jungkook... nem fogom hagyni hogy tönkre tedd a hátra lévő életem.. sajnálom- könnyeimet hullajtva lépkedtem el a sokkosan lévő exemtől majd vissza mentem pakolni

Talán úgy néztem ki mint aki tisztázta a dolgokat és elfogadta hogy vége...
De nem...
Belül sírtam, zokogtam... vissza akartam menni hozzá és azt mondani neki hogy felejtse el amiket mondtam és szorítson úgy magához mint legelőször, hogy csókoljon meg akkor is ha már nem szeret
Borzasztóan akartam őt és éreztem legbelül hogy rohadt nagyot hibáztam ezzel.
Nem akartam ezt ..de nem volt más választásom..
Össze törtem...nem néztem ki úgy de ..
Én tudtam hogy nagyon nem vagyok jól...

............................................................

Másnap reggel sietősen pakoltam össze ami még kellett.
Kisírt szemeimet úgy próbáltam takargatni hogy nem néztem másra..
Végig bőgtem az egész éjszakát.. halkan persze...de így volt.

Mikor Minho szólt hogy induljunk végre ki nyitottuk az ajtót és szembe találtuk magunkat valami borzasztó undorító dologgal
Pont az ajtó előtt állt..
De ez most más volt.
Teste már jóformán fekete színű lett
Nyálkás hatalmas csápos lény volt.
Sokkal rondább és ocsmányabb volt mint amilyet eddig láttunk.

És hát... mivel mindenki meghökkent egy pillanatra és megijedt tőle...a lény felénk fordult és megpróbált minket megölni.
Rettegtem hiszen volt velem egy kislány és egy fiatal fiú...
Nem tudtam mit tegyek ,de valaki el kapta a derekam és maga mögé rántott
Csak pár másodperccel később jöttem rá hogy Jungkook volt az, mert hirtelen lőni kezdte ezt az ocsmány lényt

Csak sajnos nem sikerült megölni.
Moonbyul el kapta a kezem és miközben a fiúk megpróbálták kinyírni addig mi futni kezdtünk.
-Siess Jimin!- kiáltott Moonbyul mire erősebben szorítottam a kislány kezét és megpróbáltam még gyorsabban futni.
Egy kocsihoz rohantunk.
Először ki nyitottuk az ajtókat majd mikor láttuk biztonságosak be szálltunk.
Moonbyul és még páran az egyikbe ültek be ,én, Eun és Beomgyu pedig abba amivel mi jöttünk Jungkookkal.
Mikor megpillantottam a fiúkat elkezdtem integetni de mikor megláttam hogy több száz lény követi őket panikolni kezdtem.

-Jimin hyung ugye tudsz autót vezetni?- kérdezte Beomgyu mire megráztam fejem...
-Nem...-Lettem egyre idegesebb és mikor már csak egy hajszálon múlt hogy ide érjenek Beomgyu előre ült és beindította az autót majd elindult.

Mivel Moonbyul tudott vezetni így sok mindenkit fel vett
Többek közt ott volt , Boyeong és Insung.
Yuju, Yoongi és Minho
Hozzánk Taehyung és Jungkook ugrott be és persze Beakhyun

Jungkook egyből át vette a kormányt majd kérte Beomgyut hogy üljön hátra
Elég sokan voltunk az autóban szóval kicsit kellemetlen volt de mikor Eunt az ölembe ültettem már jobb volt a helyzet hátul
-Mindenki jól van?- jött a kérdés az adóvevőből , Jungkook pedig egyből válaszolt is Yoonginak
-Igen.. jól vagyunk-

Mondta lihegve és tovább vezetett.
-Hogy lettek ezek ilyen sokan?- érdeklődött mérgesen Tae
-Biztos az eső miatt... nagyon sokáig nem sütött ki a nap..-Válaszolt neki Beakhyun egyből
-Hová megyünk most?- törtem meg a csendet mire láttam hogy Jungkook rám néz a vissza pillantó tükörből

-Oda megyünk ahol Busan és Gimhae útkereszteződése van.. pár percre van csak.. mindjárt oda érünk-

Ezután rá kellett jönnöm...
A mai nap el kell tőlük búcsúznom és tovább kell mennem... Jungkookkal
Hiszen félre kell tennem minden érzelmem mert nekem muszáj el jutnom a szüleimhez..
Már nagyon közel járok

Kooknak igaza volt...
Pár perc volt csak az út.. hiszen mikor oda értünk megálltunk.

Mindenki csupa piszok és vér volt a horzsolásoktól amiket ezen a hosszú úton szerzett.
Ezek az emberek mentettek meg engem...ha ők nincsenek talán már rég halott lennék vagy én is át változtam volna.
Moonbyul az elején gyűlölt.. bár a mai napig nem tudom miért de már nem is számít.
Barátok lettünk... úgy ahogy Minhoval is aki azon a napon megmentett mikor EunWoo meghalt.

Yoongi nem bírt.. már az elején... látszott rajta hogy nem kedvel..
De miután őt is megismertem rá jöttem hogy egy borzasztó jószívű és kedves ember aki csak az egyik barátját óvta.
Insunggal és Boyeonggal csak pár hete találkoztam,de már ők is fontosak lettek nekem
Persze Boyeong még mindig nem kedvel engem de... tudom hogy ő sem ilyen haragtartó.
Remélem a baba egészséges lesz és a menedéken boldogok lesznek.
Taevel is igazán jó kapcsolatot ápolok.. hiszen egy időben...igaz csak pár napra de volt szerencsém megismerni a gondoskodó és legkedvesebb énjét.
Aztán ott van Beakhyun akivel nem beszéltem sokat...de részben neki köszönhetem hogy Jungkook él.
És végezetül ott van Eun és Beomgyu..soha nem gondoltam volna hogy találkozok majd ilyen fiatalokkal ebben a helyzetben...de itt vannak ők és még mindig élnek... borzasztó erősek és kitartóak.
Bárcsak Jiha is láthatná őket... biztos büszke lenne rájuk.

Szerencsés vagyok hogy itt voltak ők nekem... nagyon hálás vagyok nekik amiért mellettem voltak.

-Akkor...mi...azt hiszem elbúcsúzunk- szólalt meg hirtelen Jungkook majd mikor a többiek bólintottak mind megöleltek minket.
Az én szemem már könnyes volt.. főleg mikor Moonbyult és Taet öleltem.
-Vigyázzatok magatokra - suttogtam mindkettőjüknek mire bólintottak.

-Te is Jimin... még szeretnélek újra látni -halvány mosollyal engedtem el őket majd Yoongihoz léptem.
-Vigyázz rájuk...- kértem meg a szőkét mire bólintott de hirtelen a belső zsebébe nyúlt ahonnan ki húzott egy borítékot.
-soha...senki kezébe nem kerülhet ez a boríték...rejtsd el és ne engedd hogy más megszerezze -
-Mi ez?..- érdeklődtem de ő csak a zsebembe csúsztatta azt.
-Majd rájössz...de a lényeg hogy ne add oda senkinek ... rendben?- bólogatva öleltem át őt is majd mikor elhúzódtam tőle ő egy apró puszit nyomott arcomra és elengedte kezem.

Halványan mosolyogva guggoltam le Eunhoz akinek már vörös volt az arca és a szeme
-Ne sírj Eunnie-
-Akkor ne menj el Jimin hyung-
-Figyelj.. megígérem neked... hogy utánad megyek...de még el kell intéznem valamit...-
-muszáj?-
-igen... De ne sírj kérlek - töröltem le könnyeit de éreztem hogy már én is sírok
-Akkor te se sírj Jimin hyung- mondta Eun mosolyogva én pedig egyből magamhoz húztam őt.

-Szeretlek Eunnie..- mondtam miután elhúzódtam tőle és egy apró puszit nyomtam homlokára.
-Mostantól Moonbyullal leszel...ne engedd el a kezét majd és soha nem menj el mellőle... kérlek... ígérd meg ezt nekem -
-Megígérem...-

Miután fel keltem és elbúcsúztam mindenkitől be ültem az új autóba amit most szerzett Jungkook.
Végül elindultunk Busanba...oda ahová a kezdetekkor el akartam jutni mert a lényeg.. hogy a szüleim biztonságban legyenek...
A többi már nem számít..