Maybe, I'm just dreaming

🪰Thirty-nine🪰

Csakhogy még nem is sejtettük mi lesz ennek az egésznek a vége...

Namjoont egyből ahhoz a helyhez vittük kocsival amit a többiek találtak...
takaros kis ház volt....sok ablakkal és üveg ajtóval.
villanyt tudtunk kapcsolni, és szerencsére még pár hasznos dolgot is találtunk.

mihelyst be vittük őt egy szobába Jungkook már neki is látott a műtéthez...
Igazából nem orvos...sőt nem is tanult sok mindent mégis neki kell elvégeznie ezt a nehéz műtétet.

Láttam rajta hogy félt hiszen reggel mikor felkelt nem gondolta volna hogy most az egyik legjobb barátját kell megműtenie..
Taehyung be ment hozzá segíteni, ott volt mellette mi pedig kint vártunk arra hogy végezzen.
reménykedtünk de közben rettegtünk is..
tudtam hogy Jungkook mindent meg tesz azért hogy Namjoon jobban legyen és ezért is voltam egy icipicit biztos abban hogy sikerül, mert így tudtam hogy mindenre vigyáz majd..

Namjoon volt köztünk az az ember aki ha látta rajtunk hogy nem vagyunk jól lelkileg mindig ott volt mellettünk
Mikor én voltam rosszul és féltem hogy elveszítem Jungkookot ő le ült mellém és erőt kovácsolt belém..
segített abban hogy fel keljek a földről és folytassam..,hogy ne adjam fel bármi történjen.

---------------------------------------
Mikor 3 óra múlva meghallottuk Jungkook keserves zokogását nem tudtunk megszólalni..
De nem is kellett semmit sem mondanunk..tudtuk mi történt..
Az ajtó ki nyílt Jungkook pedig úgy rohant a karjaimba mintha bennem látná a menedéket..
Annyira zokogott hogy azt hittem össze esik..
Tae is ki jött a szobából és az ajtónak dőlve elsírta magát
Tudtam hogy nem kellenek most szavak..bár mondjuk mind csendben voltunk...és csak sírtunk mert tudtuk hogy elvesztettünk egy olyan embert aki erősített minket, aki a nehéz időkben velünk volt, aki néha mosolyt csalt az arcunkra...pedig Namjoon nem tett semmi rosszat, nem ezt érdemelte volna...

-Shajnálom..Jimin- suttogta halkan a fülembe Jungkook majd erősebben ölelt magához
-Nem a te hibád..-ezután csendben nyugtattam őt tovább
be is mentünk egy szobába ahová lefektettem őt és egyfolytában vígasztaltam.

Este mikor már a többiek is megnyugodtak hoztak nekünk enni de Jungkook nem volt hajlandó egy falatot se letuszkolni a torkán
-enned kell Kook..-
-Az én hibám..-
-Tessék? dehogy ! verd ezt  ki a fejedből..te épphogy segíteni akartál..-
-Hoseok, Jiha, Jongho, Jackson, Ryujin, és most Namjoon..én már nem bírom ezt Jimin...túl sok mindenkit vesztettem már el- halk szavai könnyeket csaltak szemembe , de nem sírhattam..most nekem kell vigyáznom ő rá
-Tudom Jungkook...de ne aggódj..többet már nem fogsz mert mostantól vigyázunk egymásra..mégjobban..- Kook nyakamba fúrta fejét és bólogatni kezdett.

Az  éjszaka nem volt a legjobb, párom néha fel kelt vagy épp sírt álmában..
nagyon fájt ezt végig nézni ezért volt mikor nyugtatni kezdtem őt vagy simogattam hátát és reménykedtem hogy ezzel talán egy kicsit jobban lesz

Másnap reggel az volt az első hogy eltemessük Namjoont..
Megint csak sírtunk és nehéz volt végig nézni a többieken mert mind nagyon megtörtek voltak.
Dél körül Baekhyun, Moonbyul és Yoongi elmentek keresni két autót, és mivel város mellett voltunk találtak is két megfelelőt.

kettőkor már úton is voltunk de Taehyungék elől hirtelen megálltak.
-Mi a baj?- szálltam ki az autóból mire a többiek is így tettek
kivéve Jungkook mert ő nagyon magába fordult

-Csak meg akarom beszélni hogyan jussunk ki a városból- a barna hajú elő vett egy hatalmas térképet és magyarázni kezdett
-oké..mot vagyunk itt..- mutatott Sand-Dongra majd újra bele kezdett
Ha a folyó mellett haladunk akkor ezen a 20 km-es főúton ki juthatunk a városból és nem kell fel mennünk a hegyekbe..-
-de a főúton nagyon sok az autó..mi van ha megint úgy járunk mint Hoseoknál?-kérdeztem félve
-Jimin most nem buszban  ülünk és vihar sincs..nem történhet baj..ne aggódj minden rendbe lesz- megpróbáltam hinni neki.. szóval
egy bólintás után vissza ültem hátra Eunhoz és Jungkookhoz akinek megint könnyes volt a szeme

Egy halvány és biztató mosoly után letöröltem könnyeit és magamhoz öleltem őt
-Mi volt kint?-kérdezte halkan majd fel nézett mellkasomból
-Tae el mondta merre menjünk..-bólintott és mikor be szállt az autóba Yoongi újra elindultunk.

csendben ültünk a kocsiban, Jungkook elaludt ahogy Eun is, Yoongi csendben vezetett én pedig a tájat és az össze dőlt hatalmas ,romos épületeket kémleltem.
Néha sajnos láttam egy két szörnyet bóklászni az úton vagy épp az árnyékban ezért akkor lehunytam szemeimet

Basszus..pár hónappal ezelőtt még a sikeres koncerteimről kocsikáztam haza...mostmeg itt ülök egy autóban ami azt sem tudom kié volt..a világban szörnyek és fertőző legyek vannak és harcolnunk kell azért hogy túléljünk egy napot..
Sosem hittem volna hogy ilyen lesz a világ vége dehát..úgy néz ki ez így alakult.

mikor az előttünk lévő autó megállt rá kellett jönnöm bizony végig jöttünk az autópályán.
-Szerintem jobb lesz ha keresünk egy házat- mondta Yoongi majd ki szállt a kocsiból
megsimogattam Jungkook arcát aki miután felébredt rám vezette tekintetét
-Mi történt? miért álltunk meg?-
-Lassan besötétedik...a fiúk keresnek egy házat.-Jungkook bólogatva adott egy apró csókot szám szélére majd ki szállt az autóból.

-én gyorsan fel keltettem Eunt aki nyűgösen de végül követett engem egyenesen Taehyungékhoz

Minho amúgy már jobban van..a házban ,miután Yoongi úgy ahogy megnézte mi baja fel is kelt.
csak erősebben ütötte be a fejét.
Namjoon halála sokkal jobban megviselte őt mint a balesetük..

mikor a fiúkhoz értem szét néztem a helyen.. itt nem lett akkora káosz hiszen a hegyek között vagyunk...sajnos lassan el is tűnik a nap.
Itt egy nagy épület ami mellett a főút azon túl pedig sok sok kis üzlet van.
Biztos van itt valami Hotel is.

-Jólvan srácok nézzünk szét rendben? biztos találunk valahol szállást...-mondta Yoongi majd megfogott két zsákot és elindult.
gyorsan követtük őt hiszen eléggé sietett.
-Talán ott este kibírjuk -mutatott Baekyun egy nagyobb faházra mire bólintottunk és elindultunk.
Még mindig kurva meleg volt az idő hiszen volt vagy 40 fok a napon ezért eléggé izzadtak voltunk.

-Ki megy be?- kérdezte Yoongi mire Jungkook és Moonbyul tette fel kezét.
-Jungkook nem vagy jól így nem mehetsz be-mondtam neki mérgesen és karjára fogtam.
-Nem lesz bajom..ne aggódj Minnie..- annyira reménykedtem hogy igazat mondd.. ezért elengedtem a kezét így megfogta a zseblámpát majd Moonbyullal együtt be ment a sötét házba.

Pár perccel később valami furcsa mozgást láttam a fák között de nem tulajdonítottam neki különösebb figyelmet.
Mikor Jungkook és Moonbyul ki jöttek épségben a házból bepakoltunk mindent és fel kapcsoltuk a lámpákat hogy még nagyobb biztonságban legyünk.

Nem is gondoltunk arra hogy itt valami nem stimmel...