Maybe, I'm just dreaming

🪰Forty-six🪰

Csak a cipőm kopogását lehet hallani...
A falak véresek.. mindenhol doktorok és rendőrök fekszenek.

A fegyverem ki van biztosítva hogy ha elém jönne valami le tudjam azt lőni azonnal.
Mikor be értem a rég nem látott terembe egyből a titkos kis ajtóhoz mentem majd be írtam a jelszót és be léptem.

Hatalmas szerencsémre a szoba titkosított így senki nem jutott ide be.
A kis terem közepén ott volt amiért jöttem...
A Rafflesia... ezért a világért jöttem át Dél Koreán...ez az a virág ami ha rossz kezekbe kerül elpusztul mindenki..

Egy picit szedtem belőle hogy el tudjam készíteni az ellenszert majd gyorsan megkerestem amire szükségem lesz és hozzá láttam.. negyed óra alatt már meg is voltam vele és már menni készültem de az ajtó hirtelen becsukódott így bent ragadtam az ellenszerrel együtt.

-Tényleg azt hittétek... hogy ennyivel végezhettek velem?...meg szerzem az ellenszert és miután tovább fejlesztettem elpusztítom vele az összes embert- mondta Hanse de látszott rajta hogy őt is megszúrták mert sokkal erősebben és gyorsabban hat a vírus nála.
-Hol van a virág? - kérdezte Hanse majd közelebb jött hozzám

-ahhoz neked semmi közöd - vettem elő fegyverem de ő hirtelen ki növesztett egy csápot a hátából és el kapta kezem majd olyan erővel rántott hátra hogy egy pillanatra nem láttam semmit.
-mondd el vagy most helyben öllek meg - lett egyre mélyebb a hangja de én tovább próbálkoztam
A lövedék súrolta őt csak ,majd újra el bánt velem.
-Utoljára kérdezem meg...hol a virág - vérző számhoz kaptam és megpróbáltam rá jönni hogyan is öljem meg

Hirtelen támadt egy nagyon jó ötletem....
-ott van...az ajtó mögött...- Mondtam neki szenvedve és mikor oda lépkedett láttam nem tudja kinyitni az ajtót.

De mivel vízben állt ami a leszakadt csövekből jött így már csak annyi volt a dolgom hogy egy elszakadt vezetéket a vízbe dobjak.

Mosolyogva öltem meg ezt a rohadékot és bár nem vagyok olyan ember aki örül más halálának...de az övét kifejezetten élveztem nézni..

Mikor szénné égett fel kaptam a kis üveget amiben az ellenszer volt és a tűt is amit zsebre tettem es elindultam Jiminhez.

Az út közben sok lényt öltem meg akik nekem akartak támadni de nem volt olyan vészes.
Az autóhoz érve a fecskendőbe tettem az ellenszert de mikor ki nyitottam az ajtót...Jimint nem találtam a járműben...

Hátra fordulva láttam meg őt... Csak nézett rám... úgy nézett ki mint aki teljesen megveszett.
Fekte vér folyt szájából és tudtam hogy meg akar ölni..
De én nem tehetem ezt vele...lehet elkéstem de... nem fogom őt megölni..

Mikor Jimin gyorsan felém jött elkaptam ruháját és a kocsinak szorítottam őt.
Próbált megcsikarni a körmeivel és nagyon próbálkozott azzal hogy megharapjon.
Mivel valahogy muszáj voltam lenyugtatni őt egy hatalmasat ütöttem arcára öklömmel es hátra fogva két kezét hassal a betonnak nyomtam őt
-Ha ez nem hat...akkor megölhetsz mert képtelen vagyok nélküled élni - bele szúrtam a tűt nyakába és vártam mi fog történni.

Hangja elhalkult, és úgy nézett ki mint aki már nem akar megölni.
Megfordítottam őt és vártam..
Vártam mi fog történni..
Az arca egyre sápadtabb lett...fekete színű erei már nem látszódtak sehol, de szája lila lett ezért pulzusához nyúltam de rá kellett jönnöm.,

Jimint nem megmentettem.. hanem most öltem meg...

____________________

Nem igazán tudom megmagyarázni hogy akkor...mit éreztem.
Mintha nem érdekelt volna már semmi más a világon...nem érdekelt az emberiség.. nem érdekelt az ellenszer... egyedül ő járt a fejemben.
Az hogy most veszítettem el azt az embert aki a világot jelentette nekem...

Akinek imádtam látni a mosolyát..aki mellett felébredtem reggel..,aki azt mondta nekem szeret..
Aki most itt fekszik holtan a karomban volt az életem értelme...
Képtelen vagyok tovább élni nélküle...nem megy...

-Hogy tehettem ezt...- mondtam rá nézve sokkos állapotban majd egy hosszú csókot leheltem hófehér bőrére.

-Annyira sajnálom...ne haragudj rám Jimin...- öleltem magamhoz lélektelen testét és simogatni kezdtem arcát.
-Mindent másképp csináltam volna.... bárcsak újra ki mondhatnám hogy szeretlek úgy hogy hallod...-

Töröltem le könnyem majd rá tettem kezem hideg kezére..
-ébredj fel.... könyörgöm... kérlek... nyisd ki a szemed-

-Ígéred hogy nem halok majd meg?- kérdezte halkan mire muszáj voltam mosolyra húzni ajkaim
-Ígérem hogy nem halsz meg Jiminie-

Megszegtem az ígéretem...én öltem meg őt....amit soha nem fogok megbocsátani magamnak,.

______________________

Körülbelül egy órán keresztül torkom szakadtából zokogtam...nem tudtam elképzelni az életem nélküle és borzasztóan hiányzott az hogy rám mosolyogjon
Úgy sírtam erős férfi létemre mint még soha .
Addig a pillanatig...amíg Jimin bőre nem nyerte vissza az eredeti színét...
Az ajkai nem fehérek hanem élénk pirosak lettek... és mikor megnéztem a pulzusát lefehéredtem.

Jimin élt....
Vörös szemeimet megtöröltem és el tűrtem egy tincset szeméből.
Gyönyörű arcát simogattam és közben le hajoltam hozzá és csak úgy szorítottam őt magamhoz.

-Jungkook...- hallottam meg hirtelen édes hangját ami miatt sírva a boldogságtól elnevettem magam.
-Jimin kicsim...itt vagyok -néztem bele ragyogó szemeibe mire megszorította kezem.
-Sajnálom...amiket mondtam rólad és...-kezdett bele erőtlenül mire megráztam fejem
-Shh...semmi baj... igazad volt...én hibáztam de el sem tudnád hinni ebben a pár órában mennyi mindenre jöttem rá veled kapcsolatban -
-Mikre jöttél rá?-
-Hogy képtelen vagyok nélküled tovább élni..mert te vagy a legcsodálatosabb dolog ami valaha történt velem...soha nem akarlak elveszíteni téged..nem is menne hiszem borzasztóan szeretlek...- Jimin óvatosan fel ült és végül magához szorított.

-Én is szeretlek téged Jungkook... mindennél jobban- suttogta halkan szavait fülembe és közben jó szorosan ölelt engem amire most szükségem volt.
-És köszönöm hogy megmentetted az életem...-
-Nem fáj semmid?-
-Jól vagyok- húzódott el tőlem szemeit pedig eközben ajkaimra vezette.
Nem tétovázva hajoltam párnácskáira és kezdtem el lágyan becézgetni vastag ajkait.

Bár rövid csók volt... mégis azt éreztem vissza kaptam őt...és mostantól a széltől is óvni fogom ezt a gyönyörű fiút.. akár az életem árán is...