Karjaid Között

×1×

Mint minden nap ez is úgy kezdődőtt mint a többi. De szerencsémre ma van az utolsó tanítási nap és kezdődik a nyári szünet.

Hamar össze készülődtem el raktam az uzsonámat amit anyukám csinált és el ballagtam az iskolába.

Gyalog nincs messze meg most olyan szép idő van, hogy nem volt kedvem a tömött buszon lenni amit beleng az izzadság szag. Meg amúgy is szeretek sétálni.

Egy tíz percembe telett mire oda értem az iskolához és az utamat egyenesen a Matek terembe vettem ahol is az osztálytársaim már ott voltak a tanár nélkül.

Na akkor kezdődjön a reggeli szivatás. Le se raktam a cuccomat a padra már egyből nekem támadtak. Először csak szavakkal bántottak majd jött a testi bántalmazás. Hát igen körübelül ilyen minden napom de már teljesen hozzá szoktam.

Amikor be csengettek és a tanár is megjelent abba hagyták amit csináltak és ha mi sem történt volna vettek részt az órán.

Az egész nap így ment végig. És az a legrosszabb, hogy a tanárok pontosan tudják, hogy mit csinálnak hála a szüleimnek de nem kezdenek vele semmit. Vagyis próbáltak de nem hatott semmit és állításuk szerint ennyi embert még sem rúghatnak ki, főleg, hogy él tanulok ami rólam nem igen mondható el.

Na mindegy is tanítás után lila zöld foltokkal sétáltam haza.

Anyu miután meg látta mit tettek velem megint kiakadt és vagy 2 órán keresztül hallgattam, ahogy az osztálytársaim szidja.

Már- már odáig fajult a kiakadása, hogy el döntötte, hogy kivesz a suliból és máshol fogom kezdeni az az iskolát. Azt még nem tudja, hogy hol de azt igen, hogy nem itt.

Egy részem örült ennek viszont a másik részem nem. Ugyanis nem akarok másik iskolába kezdeni ahol én vagyok az új diák a friss hús meg ilyenek.

De anyukámmal nem lehet veszekedni hisz mindig ő győz apu sem igen veszekszik vele pont az ilyenek miatt meghát nem is mer anyuval szembe szállni, ahogy én sem igazán.

Miután anyu végre ki tombolta magát fel mehettem a szobába ahol is az ablakhoz le ülve olvasni kezdtem.

Este miután apu is meg jött anyu fel tálalta a vacsorát és miközben én csendesen ettem ők megbeszélték a mai dolgot. Vagyis engem.

Ahogy vártam apu minden egyes szavával egyet értet így nincs beleszólásom és igazából lelki erőm sincs, hogy veszekedjek.

Másnap reggel kómásan mentem le a konyhába ahol anyu már javába csinálta a reggelit.

Egy tejes kávé társaságába ültem le az asztalhoz és szürcsölgettem mikor is hirtelen a semmiből kopácsoló hangott hallok az egyik ablakból.

Anyuval érdeklődve mentünk oda.

Na most, két reakció történt.

Anyu örömébe fel sikkantott amíg én teljesen értetlenül álltam ott és csak a baglyot néztem akinek a csőrébe egy sárgás színű levél volt.

Egy pillanatnyi sok után anyu oda ment ki nyította az ablakot és ki vette a bagoly csőréből a levelet.

Adott neki valamit miután a bagoly el repült és anyu elém nyújtotta a levelet.

- Mi ez az egész anyu? néztem rá még mindig értethetetlenül.

- Csak nyísd ki! mondta teljesen fel spanolva.

Óvatosan a levél után nyúltam és meg néztem alaposan. Majd miután el olvastam döbbenten nyítottam ki.

ROXFORT
Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
Igazgató: Albus Dumbledore (Merlin-díjas, Bűbáj-rend aranyfok., okl. főmágus, Legf. Befoly. Nagym., a Varázslók Nemzetk. Szöv. elnökh.)
_____________________________________________________

Tisztelt Washington hölgy!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a ROXFORT Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Mellékelten megküldjük a szükséges tankönyvek és felszerelési tárgyak listáját. A tanév szeptember 1-jén kezdődik. Legkésőbb július 31-éig küldjön baglyot nekünk.

Tisztelettel:
Minerva McGalagony
igazgatóhelyettes

Tátott szájjal bámultam még percekig vagy talán órákig a levelet és gondolkodtam, hogy mi lehet ez az egész.

Biztos csak egy rossz tréfa és ezzel akarnak a szüleim meg viccelni. Még hogy én boszorkány? Na ne hülyítsetek. Hisz azok nem is léteznek. Ugye nem? Vagyis hát persze, hogy nem.

A gondolataim csak úgy kavarognak a fejembe észre sem vettem, hogy anyuhoz már csatlakozott apukám és együtt próbálnak szóra bírni.

Fel keltem a kábultságomból és nagy szemekkel rájuk néztem.

- Ez igazán ütős poén volt köszi tényleg! adtam oda anyukámnak a levelet aki most hihetetlenül nézett rám.

- De kicsim ez nem poén ez az igazság!

- Igen, igen majd pont biztos én lennék a boszorkány na ne hülyéskedjetek már légyszíves, hisz boszorkányok nem léteznek! nevettem majd be fejeztem amikor senki nem nevetett velem együtt.

- Most ez halál komoly? ültem le a fotelba.

- Úgy érzem itt az ideje el mondanom néhány dolgot! ült az előttem lévő fotelba amíg apu a karfán foglalt helyett.

- Azért nem beszéltem eddig a munkámról mert úgy gondoltam jobb ha azután szerzel róla tudomást, hogy meg kaptad a levelet. Szóval az a helyzet, hogy én is boszorkány vagyok! és itt elővett a farmer zsebéből egy botnak kinéző valamit. Sötét barna színe volt és az aljától egészen a végéig piros színben úszó kacskaringos vonalak haladtak végig.

- Ez a varázspálcánk ezt használjuk a varázslatok elvégzéséhez! nyújtotta felém mire én el vettem és alaposan megnéztem.

- De hát egész eddig miért nem mondtátok el nekem? néztem a szüleimre.

- Mert nem tudtuk biztosra, hogy te is az leszel! mondta halkan apa.

- Miért? Hisz ti is azok vagytok? Ez nem olyan öröklődő dolog?

- De olyan az aranyvérűeknél ez általában így is van de nálunk nem. Itt csak én vagyok boszorkány apukád mugli! vette vissza a pálcáját és zsebre dugta.

- Mugli? néztem még érthetetlenebbül ha ennél jobban lehetséges.

- Így hívjuk a varázstalan embereket. És mivel én egy muglihoz mentem hozzá kérdéses volt, hogy te ezt öröklőd-e vagy sem! magyarázta el nekem érthetőbben.

- És akkor ezért nem szóltatok semmit nehogy az legyen, hogy bele éljem magam és kiderüljön, hogy még sem?

- Pontosan igen ezért! bolíntott apa..

- És ezért sem beszéltem a foglalkozásomról!

- Tényleg most, hogy kiderült, hogy egy vagyok a fajtádból meg tudhatom, hogy mivel foglalkozol? lettem hirtelen izgatót.

- Igen! nevetett fel a hangulat váltásomon. - A Mágiaügyi Minisztériumba dolgozom mint Auror. Az Aurorok olyanok mint a rendőrök igazából! magyarázta el nekem jobban.

- Szóval akkor te igazából mugli nyelven rendőr vagy. Na de honnan szedjük be a dolgokat? tettem fel a következő kérdést.

- Ohh az a hely szerintem nagyon tetszeni fog neked! kuncogott anyu mire apu csak meg forgatta a szemét.

- Jól láttom, hogy téged annyira nem indít be a dolog? néztem apura..

- Félre ne értsd kislányom nagyon menőnek találom, hogy ilyen feleségem van mint anyád csak azért féltem is tudod?

- Persze ez teljesen jogos hisz ha jól sejtem elég veszélyes munkája van!

- Így igaz elég veszélyes de mindig alaposan oda figyelek, hogy vigyázzak magamra és másokra is! bologatott.

- Anyu mesélnél egy kicsit erről az iskoláról?

- Hát persze mit szeretnél tudni? mosolygott miközben be mentünk a konyhába reggelizni.

- Mindent szeretnék tudni! ültem le az asztalhoz.