Karjaid Között

39. rész

Színes fények repkednek mindenfelé, romok mindenhol és akár merre nézel holttestek vesznek körbe minket.

Holttestek amik nagy része az elhunyt társainké, barátainkké és gyermekünkké. 

Ma mindenki az életéért küzd a jók és a rosszak. Valaki csak kényszerből, más meg a saját akaratából. Mert szeretne egy új világot teremteni. Ahol béke van és nyugalom.

De ez addig nem valósul meg amíg meg nem nyerjük a háborút. Mert az van háború.

A Roxforti csata amely el dönti, hogy melyikünk győz. A jók vagy a rosszak.

Nem tudok kecsegtető hírekkel szolgálni. Hiába győztük már le a legtöbb Halálfalót vagy csak szimpla csatlósát még így is többen vannak ráadásul képzedtek mint mi ugyanis mi egy iskolával harcolunk. Ami csupa kiskoruból áll de ami számomra a meglepőbb, hogy némelyikük jobban harcol mint bárki más.

Will-el az oldalamon harcolunk épp két Halálfalóval amikor is meg látom, hogy fent a Toronyba el kéne egy kis segítség.

Jeleztem a szememmel a férfinak, hogy ezeket el intézzük, és megyünk fel.

Szerencsére értette mire gondoltam és teljes erejével bele lendült a harcba. Én sem vesztegettem az időt.

Nagyon fáradtak voltunk már mindannyian némelyikünkön több sebb volt mint a másikunkon de akkor is ki tartunk és addig harcolunk ameddig csak kell. A többieket a nagy csatában valahol el vesztettük, de remélem mindannyian jól vannak és nem esett semmi bajuk.

Az én Halálfalómat akit nem tudom, hogy hogy hívnak épp most repítettem el jó messzire majd csak azt veszem észre, hogy egy troll rá lépett.

Na ezt neked te féleszű bolond.

Ezután be segítettem Will-nek és fel mentünk a Toronyba. Ott is dúlt a harc mit ne mondjak.

Nagyon sokáig harcolunk válnak vetve mindent megtéve, hogy senki se sérüljön mikor is hirtelen a fejem meg fogva fel síkitottam majd egyszer csak meghallom Voldemort hangját. Értetlenül néztem végig de úgy tűnik nem csak én hallottam hanem mindenki körülöttem.

- Vitézzül küzdötettek. De hiába. Elég volt már ebből a kiontott mágusvér minden cseppje veszteség számunkra. Parancsot adok a csapataimnak a visszavonulásra. Meg engedjük, hogy össze gyűjtsétek a hallotaitokat!

És itt mintha meg szakadt volna. Többet nem hallottuk ezt a hangot de érzem, hogy most valami baj fog történi.

Remegő kezekkel indultam el Will felé.

- Segitenünk kell de ahhoz most szét kell vállnunk rendben? néztem mélyen a szemébe.

- Rendben de vigyáz magadra és a Nagyterembe találkozunk. Szerintem ott lesz mindenki azt az egy helyet nem láttam még romokba! simította meg az arcom amibe bele bújtam.

- Te is vigyázz magadra! mondtam majd egy csókot követően el indultam le az udvarra ő meg ott fent maradt a Toronyba a többiekkel.

Amikor sikeresen be horduk az összes hallottat és a sebesülteket ápoltuk hirtelen meg láttam Arthurt és a családját könnyáztatta arccal.

De nem ez volt ami ki vágta a biztosítékot, hanem az, hogy most Molly a hallott fia felett térdelve sír.

A szívem szakadt meg, hogy ezt kellett látnom, egy megtört asszonyt és családját. Will-be bele karolva sétáltam oda hozzájuk.