Karjaid Között

×16×

Szeretek Lupin-nal lenni vele tényleg nagyon sok mindenről el lehet beszélgetni és nem csak vitatkozni.

A nagy beszélgetésünket amit épp a vizsgákról folytattunk a barátaink zavarták meg. Nem túlzottan zavartatuk magunkat ugyan úgy folytattuk tovább a beszélgetést mintha csak ketten lennénk addig amíg be nem fejeztem a vacsorát.

- Ha gondolod szívesen tanulnék veled a vizsgákra ha neked is jó és nem zavarlak! mosolyogtam rá amit viszonzott is.

- Engem nem zavarna sőt örülnék is neki!

- Akkor ezt meg beszéltük, most viszont ne haragudj de el megyek aludni holnap izgalmas nap lesz! öleltem meg.

- Jóéjt Jasmine!

- Neked is Lupin! Lily te végeztél? fordultam a vörös hajú barátnőmhöz aki tele szájjal nézett rám.

- Nyeh-em! rázta tele szájjal a fejét.

- Oké azért ne fulladj meg fent meg várlak!

Mondtam majd elindultam fel a klubhelységbe ahol az egyik fotelba össze kuporodtam és hallgattam a tűz ropogását.

Már majdnem el aludtam amikor a kezembe nyílalt a fájdalom plusz valaki csatlakozott hozzám.

A kezemet gyors el dugtam és az illetőre figyeltem aki ugyan csak engem nézett.

- Mi van köztettek Lupin-nal? tért rá egyből a lényegre.

- Semmi barátok vagyunk és ha több lenne köztünk ami nincs ahhoz sem lenne semmi közöd! néztem rá összehúzott szemekkel.

- Jólvan na csak meg kérdeztem! Nincs kedved lelépni innen és sétálni?

- Nem sok van mert hideg van!

- Eddig az nem tartott vissza biztos az én társaságom zavar ennyire! állt fel majd elindult a hálókörletek felé.

- Várj! siettem oda hozzá és a kezénél fogva meg állítottam és magam felé fordítottam.

- Mit szeretnél?

- Felöltözök kicsit melegebb ruhába és mehetünk rendben? nem tudom mi történt velem de nem realizálva, hogy mit csinálok a kezemet az arcára vezettem.

- De akkor siess mindjárt végeznek a vacsorával! mosolygott halványan nekem meg több sem kellett gyors fel szaladtam a szobába.

Mivel egész nap ebben a ruhában voltam gondoltam már nem veszek tisztát erre a pár órára felesleges. Ezért csak fel vettem egy Griffis pulcsit, sálat meg egy szövet kabátot és elindultam lefelé a fiúhoz.

Ő már lent volt mire én le értem. Ahogy láttam ő sem vitte túlzásba csak egy kabátot vett fel ami szürke színű volt pont olyan mint a szeme.

- Mehetünk? kérdeztem mosolyogva mire ő felém fordult.

- Igen mehetünk! sétált oda mellém és a karját nyújtotta amibe én bele karoltam.

Így indultunk el a kései órában sétálni.

Egy ideje már sétalhatunk a birtokon minden féléről beszélgetve mikor véletlen el botlottam egy fának a gyökerébe ami ki állt a földből és el is estem volna ha Sirius nem fog meg és ránt magához.

Csak ennek az lett a következménye, hogy az ajkunk már súrolta egymást..

Nem bírtam mozdulni úgy le voltam dermedve mintha rám szórták volna a sóbálvány átkot csak ott álltam és Sirius szürke szemeit néztem ahogy ő is az enyémet. De mint mindennek ennek is vége szakadt egyszer csak most nem én szakítottam meg hanem ő.