Az évzáró ünnepségre sem mentem le és szerencsére az Igazgató meg értette, amikor Lily el mondta neki, hogy nem szeretnék, viszont a vonatra már kénytelen voltam elindulni bár szívesen maradtam volna itt a Roxfortba ami a második otthonom volt.
De sajnos nem engedték ezt már meg nekem így kénytelen voltam felszállni a vonatra ami egyenesen az új életem felé visz. Egy olyan élethez ahol a szüleim már nem lesznek ott.
A vonat útat most egyedül töltöttem egy üres kupéba Amicus-szal.
Igen ő az egyetlen akit meg tudok most tűrni magam mellett.
Tudja, hogy valami nincs rendben hisz azt mondják, hogy az állatok meg érzik az ilyeneket és én hittem benne.
Szóval az utamat csendben töltöttem az ablakon ki felé bámulva.
Hosszú volt az út aludni sem tudtam ha sikerült is mindig fel riadtam de szerencsére lassan meg érkeztünk a vonat állomásra.
Meg fogtam Amicus ketrecét meg a böröndöm és le szálltam a vonatról.
Először reflexből egyből a szüleimet kerestem a szememmel de aztán rá jöttem, hogy ők már nem lesznek itt így mikor meg láttam James szüleit akik mosolyogva figyeltek minket elindultam arra amíg valaki utamat nem állta.
Fel néztem és Regulus-szal és Will-el találtam szembe magam.
- Részvétünk a szüleid iránt el sem tudjuk képzelni, hogy most min mehetsz keresztül! öleltek meg fel váltva engem.
- Bármi van ránk számíthatsz ezt remélem tudod és ha a szünetben beszélgetnél valakivel itt a címünk írj bármikor! nyújtott át nekem egy cetlit Regulus amit gondosan a zsebembe süllyesztettem.
- Köszönöm fiúk de engem már várnak mennem kell! mondtam halkan.
Ők búcsúzásképp még meg öleltek majd utamra engedtek.
Mr. és Mrs. Potter szorosan megöleltek amikor oda értem hozzájuk és azonnal el is hopponáltunk hozzájuk. A házba ami mától az otthonom lesz.
- Gyere kicsim meg mutatom a szobád! vette át tőlem a cuccaim Fleamont bácsi én meg készségesen követtem.
Belépve a szobába majdnem el kapott a sírás ugyanis majdnem úgy nézett ki mint az enyém otthon annyi külömbséggel, hogy az ágyam előtt volt egy függő fotelem ki párnázva.
- Gondoltunk, örülnél neki ha valami legalább veled lenne abból a házból ahol eddig éltél de ha nem tetszik akkor nagyon szívesen meg változtathatjuk! magyarázkodott zavartan a férfi.
- Nem, ez teljesen jó lesz köszönöm! mondtam tömören majd el kezdtem ki pakolni a böröndőmből.
Sok cuccom nincs itt köztük emlék tárgyak is képek meg ilyenek így arra gondoltam, hogy mivel már varázsolhatok ezért el mennék a házhoz és össze pakolok néhány holmit.
El is indultam de a konyhából kilépve Sirius ebbe is meggátolt.
- Hova mész? dőlt neki az ajtófélfának karba tett kézzel.
- Csak kicsit sétálni! hazudtam.
- El megyek veled ha nem gond! jött oda mellém.
- Erre igazán nincs szükség, hogy a bébiszitterem legyél! forgattam meg a szemem.
- Szó sincs arról csak szeretnék veled menni esküszöm!
- Jó rendben! mondtam majd miután szólt a szülőknek, hogy el mentünk utra keltünk.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Karjaid Között
Hayran KurguSzerelem és Barátság. E két dolog között örlődtem évekig és azóta sem tudom mihez kezdjek. De talán a távolság mindent megold nem? Azt mondják, és én hiszek nekik. Figyelem trágár szavak és 18+ jelenetek előfordulhatnak!!! A történet nem követi a Ha...
